A versvándor szerbiai és vajdasági útja tizenkilenc napig tartott, mely során Lóránt mintegy 440 kilométert tett meg. A két utolsó itteni állomása — Bor, Belgrád, Pancsova, Titel, Tiszakálmánfalva, Újvidék, Szenttamás, Cservenka után — Zombor és Bezdán volt. Tóth Péter Lóránt, 820 kilométer után, csaknem száz szerbiai, horvátországi és magyarországi településen áthaladva, szeptember 24-én érkezik a Győr melletti Abdára, Radnóti Miklós halálának feltételezett helyszínére, majd a másnapi hazatérésekor Kunszentmiklóson lesz emlékműsor.

Érkezik a versvándor a gyerekekkel a régi kompkikötőhöz

Zomborban, a Magyar Polgári Kaszinóban szervezett zenés-verses előadáson megjelentek A lélek útján nevet viselő program védnökei is: dr. Szili Katalin autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke és Vicsek Annamária szerbiai oktatási államtitkár.

A versvándor egy olyan missziót vállalt, amelyet kevesen tesznek meg — hangsúlyozta Szili Katalin. Mint mondta, Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulóján túl van még egy apropó, hiszen 1929-ben jelent meg a költő első verseskötete. Ez egy emlékezés és egyúttal emlékállítás is, közös kincsünk, a nyelvünk, a kultúránk, a közös identitásunk mellett. 1944 nemcsak annak a kirekesztésnek az éve, amelyet a költő átélt, hanem annak is, amikor kénytelenek voltak elhagyni hazájukat azok, akik a Délvidéken magyarként éltek. Így Vajdaságban azokról is emlékezni kell, akik az életüket adták azért, mert magyarok vagy zsidók voltak. 2019-ben ezért tisztelnünk kell egymásban a különbözőséget, azt, hogy lehet egymás mellett élni magyarnak és szerbnek vagy éppen magyarnak és szlováknak vagy románnak. Ez a Kárpát-medencei lelkületünknek vagy annak a XXI. századi sokszínűségnek a megjelenítése is, amelyben békében, szabadságban tudunk létezni. Szili Katalin a közönségnek is köszönetet mondott, hogy a jelenlevők minden körülmények között megőrizték identitásukat, és továbbra is a szülőföldjükön kívánnak élni, boldogulni, amihez a magyar kormány mindent megad a gazdasági, az oktatási és a kulturális támogatással.

Alkalmi műsor a zarándoklat utolsó vajdasági állomásán

A verszarándoklatnak és Radnóti életútjának is fontos üzenete, hogyan lehet egy tragédiából gyöngyszemeket csiszolni — emelte ki Vicsek Annamária. Mint mondta, a tisztelet és a szeretet jellemezte ezeket a verses esteket, illetve Péter útját is, egyrészt azért, mert óriási tiszteletet és megbecsülést érdemel az, amit ő tesz, másrészt pedig azért, mert nemcsak ő nyújt szeretetet ezáltal, hanem bennünk is ezt ébreszti fel.

— A versvándor emlékmenetét védnökként támogatni, segítve abban, hogy minél többen hallhassák a költeményeket, kivételes megtiszteltetés a magam és a Magyar Nemzeti Tanács számára is — emelte ki Jerasz Anikó. Mint mondta, jelzésértékkel bír, hogy mindenhol tisztelettel, nyitottsággal fogadták őt. A tolmácsolt versek, melyeket a borzalmas háború, a halálmenet szült, mindannyiunk számára megindító élmény. A versvándor egy nyilatkozatában azt mondta, minden kérdésünkre válaszol egy vers. A Razglednicák vagy az Erőltetett menet nemcsak válaszokat, üzeneteket is rejt. Azt, hogy az emberiség történelmében ilyen borzalmak nem ismétlődhetnek meg soha. Hozzátette: a versvándort a védnökökön kívül az MNT, a VMSZ, továbbá számtalan iskola és intézmény támogatta, segítette abban, hogy az elszavalt Radnóti-versek igazi iránytűként vezethessék a ma emberét, különösen a fiatalokat.

Koszorú a Duna vizén

A visszaemlékezések szerint 1944 októberének közepén érkezett meg Radnóti Miklós és munkaszolgálatos társainak megfogyatkozott menete — Cservenkán, a téglagyár területén az SS-katonák egy éjszaka 1000 foglyot mészároltak le, majd Zomborig további 400-at öltek meg — a Duna-partra, a kompkikötő melletti vendéglőhöz, melynek az udvarán, illetve a padlásán szállásolták el az elcsigázott embereket. A csoportot másnap a kompon vitték át Kiskőszegre, ahonnan Darázsra, majd Mohácsra folytatták az útjukat.

A régi kompkikötőnél megtartott műsorban a bezdáni Testvériség-Egység Általános Iskola diákjai vettek részt — felkészítő tanáraik Csikós Éva és Kapitány Károly voltak —, Kapitány Mátájsz Sarolta és Kanizsai Ilona pedig két alkalmi dalt adott elő. Tóth Péter Lóránt, mielőtt Horvátországba folytatta volna, koszorút helyezett a Dunára, ezzel is tisztelegve az ártatlan munkaszolgálatosok és Radnóti Miklós emléke előtt.

Tóth Péter Lóránt dr. Szili Katalin, Jerasz Anikó, Hajnal Jenő és a Vajdaságban szolgálatot teljesítő Petőfi-programos fiatalok társaságában a Duna partján

A kunszentmiklósi tanár, előadóművész elmondta, ha volna hozzá képessége, magához ölelné az összes embert, akivel találkozott ezen az úton, hiszen akkora szeretetet mutattak Radnóti, a versek és az ő vállalása iránt, amely soha nem törlődik ki a szívéből.

— Az első hat-hét nap, Bortól Belgrádig, nagyon kemény volt, hőségben, hegyeken keresztül vezetett az utam, és a lábamnak is hozzá kellett szoknia a megterheléshez. Ezen a szakaszon velem volt az egykori magyartanárom, Bődi Szabolcs is, aki általános iskolás koromban felkeltette az érdeklődésemet a költő sorsa iránt. Belgrádtól folyamatosan találkoztam a helyi magyar közösségekkel, ami el is feledtette velem az addigi nehézségeket. Az iskolások Szenttamáson, Zomborban és itt, Bezdánban is elkísértek egy darabon, sőt időnként mások is csatlakoztak hozzám, például a barátaim, Hajvert Ákos vagy Sípos Tűr Éva Vörösmartról. Fontos a gyerekeket bevonni, mert ahhoz, hogy egy szebb és jobb világot teremthessenek maguknak, meg kell mutatni nekik a múlt szörnyűségeit, borzalmait. Azt gondolom, a fegyvereknek már elégszer adtunk esélyt, most már mást kellene megpróbálni. Radnóti Miklós költészete az emberről, az emberségességről és az embertelenségről szól, nem keres bűnbakokat, azt kutatja, az ember hogyan tud annyira elaljasulni, hogy ezeket a rémtetteket végrehajtsa. Tehát nem a nemzetekben, a kollektív bűnösségben kell keresni a hibát, hanem az embert kell megvizsgálni, pontosabban elsőként önmagamat. Mit tudok én tenni azért, hogy ez a világ egy picit jobb legyen? Ahogy mentem az úton, folyamatosan tülköltek, integettek a kamionosok, sok személyautó is megállt, egyesek csak szerencsét kívántak, mások vizet adtak, kávézni hívtak, többen pénzt kínáltak, esetleg el akartak vinni vacsorázni. Ahogyan Radnótiékat próbálta segíteni a lakosság, úgy támogattak most engem is. Sokan azt sem tudták, ki vagyok, hova megyek, de a jó szándék megvolt bennük. Nyilván, amikor magamban sétáltam, eszembe jutott, hol vagyok, és melyik településen milyen szörnyűségeket kellett átélniük a munkaszolgálatosoknak, de egyúttal a boldogság és az öröm is eltöltött. Tudom, mi történt 75 éve, viszont ez az út abban más, hogy jöttek az emberek, gyerekek és idősek, énekeltek, verseket mondtak, nevettek, megmozdult a falu, a kultúrházak benépesültek, a lélek útja valóban megtelt élettel — mondta beszélgetésünk során Tóth Péter Lóránt.

Kartali Róbert felvételei