Már a nappali ajtajában elnémított a látvány: majd száz darab kiállított tárgy - vadászfegyver és a hozzá való felszerelés! A fehér falakra akasztott puskák láttán elakadt a szavam, mert bevallom, nem kedvelem a fegyvert. A vendéglátónk, aki egyben a ház tulajdonosa is, Szarvák Ferenc, mosolyogva fogad. Az ülőgarnitúrán, a tv-n és az asztalon levő újságokon kívül a szobában található többi tárgy mintha a 19. század végéről vagy a 20. század elejéről került volna ide. Minden megtalálható itt, ami csak összeköthető a katonasággal és a hadászattal. Míg gondolataimat és kíváncsiskodó tekintetemet valamennyire kordába próbálom szorítani, házigazdánk hozzáfog különleges elbeszéléséhez.
- Egyik szerelmünknek sem tudjuk az elejét, így én sem a magamét. A gyűjtés a véremben van. A gyermekkoromat Erzsébetlakon töltöttem. Apám lakatos volt és gátőr a Bégán. Mellette éreztem meg a fém ,,szagát”. Kitanultam a lakatosszakmát, megszerettem a természetet, majd vadász is lettem.
Szarvák Ferenc jól ismert ebben a térségben, Erzsébetlak, Lukácsfalva és Muzslya között, a TiszaBegaNagy-tó háromszögben. Nagyapja is gátőr volt.
- Mindazoknak, akiknek a 20. század elején feladatként jutott dolgozni a Közép-Bánsági Vízgazdálkodási Vállalatnál, megbízható és próbált embereknek kellett lenniük, valamint tapasztaltnak és a természet jó ismerőjének. A becsületesség is fontos szempont volt, különben nem illette meg őket megfelelő fegyver. Azok, akik 1945 után kaptak fegyvert, az elsők lettek a vadásztársulat létrehozásában is.
Nagyapja és apja nyomait követve Ferenc is a lukácsfalvi vadásztársulat tagja lett. Ebben a meleg családi otthonban, amely múzeumnak is beillik, minden tárgynak története van, és bizony elég sok idő kellene ahhoz, hogy a tulajdonosa egyet-mást elmondhasson róluk. Egyike a legkülönlegesebb tárgyaknak bizonyára az 1800-ból származó ,,női pisztoly”, de találhatók itt karabélyok és egycsövű lőfegyverek is.
Mint a természet és a vadászat szerelmese, vadászni nem a trófeákért jár, hanem azért, hogy az állományt megvédje a kártevők elterjedésétől, valamint a tolvajoktól. Ezt azzal is bizonyítja, hogy immár húsz éve a lukácsfalvi vadásztársulat megbízásából azoknak a vadászati területét védelmezi, valamint a bánsági síkságot őrzi a különböző kártevőktől.
- Ez nagy szenvedély - vallja Szarvák Ferenc, és hozzáteszi, hogy akadályokat nem ismerve szerzi be a gyűjteménye gazdagításához szükséges új tárgyakat.
Házigazdánktól búcsút véve abban a megerősödött hitben távoztunk, hogy talán itt láthattuk Bánság legszebb magán fegyvergyűjteményét, valamint minden mást, ami a vadászathoz és a természethez szükséges. Gyűjteményében továbbá mintegy 300 értékes művészeti fotó és vadászati motívumú képeslap is található. Nem kétséges, vadászterületeink még gazdagabbakká válhatnának, ha több ilyen vadászunk volna.