Vannak, akik sok időt töltenek a kertjükben, mások olyan növényeket ültetnek, amelyek nem igényelnek különösebb törődést. Amíg a népszerű franciakert sok teendővel jár, addig az angolkert a természet mintáját követve burjánzik. A szakértők azt mondják, bármely stílus mellett döntünk is, teret kell adnunk az élővilágnak. Nem szükséges azonnal a permetezőért nyúlnunk, ha látunk néhány rovart, hiszen az egészséges kerthez tartoznak a porzók, a madarak és más apró állatok is. Ha a téli hónapokban tápláljuk a madarakat, tavasszal és nyáron segítségünkre lesznek a kertben, hiszen könnyedén eltávolítják a tetveket és más kártevőket a növényekről. Az is hasznos, ha a kertben egy kis darab földterületen méhlegelőt létesítünk, mely színes virágokkal vonzza a rovarokat.

A kertünk stílusának meghatározásánál nem csak az éghajlati tényezőket kell figyelembe venni, mert a talaj minősége is fontos, illetve az, hogy árnyékos vagy naposabb-e a terület.

ANGOLKERT

A legfőbb jellemzője a természet utánzása. Szabálytalan formájú virágágyások alkotják, és elsősorban évelő növényeket ültetnek azok, akik ezt a stílust választják. A füves, gyepes területek is fontos alkotóelemei a kertnek, ha pedig hely és lehetőség van, kisebb tó is kialakítható. A rózsa elmaradhatatlan belőle, de a pillangóvirág, az erdei csillagfürt és a puszpáng (bukszus) is gyakran megjelenik a díszmákkal, a pipacsfélékkel és a hortenziával együtt. Emellett a tavaszi hagymás növényeket és a páfrányokat is kedvelik az irányzat követői.

FRANCIAKERT

Az angolkertre jellemző irányított káosz ellentéte. Éles vonalak, geometrikus formák, szabályos virágágyások, tökéletes formára vágott bokrok alkotják. Mértani pontossággal ültetik a növényeket, szigorúan ügyelnek a köztük lévő távolságra. A kert díszeit, a kisebb építmények helyét is gondosan meghatározzák. Az ilyen kertekben a csobogók, a kisebb szökőkutak és az elegáns padok is megtalálhatóak. A franciakertek fontos virága a levendula, a lágy és pasztellszínű virágokat ritmikusan ültetik.

JAPÁNKERT

Legfőbb eleme a víz. A japánok tavakat létesítenek, melyeket növényekkel egészítenek ki, kisebb híddal gazdagítanak. A japánok azt vallják, a természet az istenek szépségét tükrözi, és ennek megfelelően építik ki a kertjüket. Meghatározó növények a fenyőfélék, páfrányok, bonszaik (törpefák), színes levelű japán juharok, japán birs, japán cseresznye, magnólia és árnyékliliom. A japánkert a harmóniára törekszik, a színes levelek kiváló segítséget nyújtanak ehhez.

ARABKERT

Víz, hosszú út, aromás, illatos növények — ezek a legfontosabb alkotói az arabkertnek, melyet iszlámkertnek is neveznek. Fontos a spiritualitás, a táj, az ember és a természeti erőforrások közötti szimbiózis. Teret ad a meditációhoz, ezért fontos, hogy az ember kapcsolódjon önmagával és a környezettel is. Az arab vidékeken ritka kincs a víz, így a gazdagságot jelképezi. A kert központjában kiépített tó vagy szökőkút geometriai formájú. Minél több víz található a kertben, annál nagyobb gazdagságot sugall. Fontos növényei az olajfák, különféle pálmák, citrusfélék, rozmaring, tavirózsa, vízililiom. Az arabkert vidékünkön is kialakítható. Egy szabályos formájú tó mellé hosszú utat létesítünk, és illatos, aromás növényeket ültetünk. Bár az éghajlat nem teszi lehetővé, de ha a teleltetést meg tudjuk oldani, akkor citrusféléket is választhatunk, ezeket akár cserépben is elhelyezhetjük.

VIDÉKI KERT — MAGYARKERT

Elődeink számára a kert kialakításánál az volt a legfontosabb szempont, hogy hasznot hozzon. Gyümölcsfákat telepítettek, zöldségeket termesztettek, fűszer- és gyógynövényeket ültettek, melyeknek általában dekoratív értékük is van. Ilyen például a Calendula (körömvirág), mely látványos, de a kenőcsök alapjaként is használják. Nagyszüleink a zöldségeskertbe is ültettek virágokat, sőt, a szőlőtőkék közé is került néhány színes növény. Ezek célja elsősorban nem a díszítés volt, sokkal inkább a kártevők távoltartása. Az ilyen kertekben a menta és a kamilla is megtalálható. Ami a díszfákat illeti, az egyik leggyakoribb az orgona, mely régen minden falusi háznál virágzott. Jellemző még a kapu és a ház bejárata között kialakított szőlőlugas, melyet ma már sokan futórózsával helyettesítenek. A ház előtt, az utcafronton pedig hatalmas diófák adtak árnyékot, valamint tölteléket a karácsonyi süteményekhez.

Ez az irányzat mára sem merült feledésbe. Nem csak faluhelyen, a városban is sokan döntenek olyan növények mellett, amelyek a gyermekkorra emlékeztetnek. És nem utolsósorban jól is ismerjük őket, hiszen gondozásukat megtanultuk a nagyszüleinktől.