Bátran állíthatom, hogy nincs olyan ember a Földön, aki nem kedveli a zenét. Arról lehet vitatkozni, hogy ki melyik stílus mellett teszi le a voksát, ki mit szeret, de mindenki hallgat valamit. Az élő muzsika mindig is közkedvelt volt, ezért a koncertek nem veszítettek népszerűségükből, a fesztiválokon pedig folyamatosan élvezhetjük a jobbnál jobb énekesek és zenekarok előadását.
1969 azért fontos, mert ebben az évben rendezték meg a történelem eddigi legszelídebb, de a legszörnyűbb zenei fesztiválját is, vagyis a Woodstockot és az Altamont Speedway Free Festivalt.
Amikor a 60-as évekről beszélünk, ki kell emelnünk a legendás Woodstockot. Már maga a helyszín sem volt mindennapi. A rendezvényt eredetileg Wallkillben szerették volna megtartani, de a város visszavonta a rendezés jogát, ezért végül Max Yasgur 600 holdas farmján került sor a fesztiválra. A belépés ingyenes volt, és akkora érdeklődés övezte a zenei rendezvényt, hogy még a rendőrség is megijedt. A 800 rendőr mellé végül erősítést is kiküldtek, mivel mintegy félmillió ember jött össze az eseményre. Az egészben az a legérdekesebb, hogy nem történt incidens. Többen úgy vélik, hogy ez a legális kábítószer-árusításnak köszönhető. Ami a fesztivál zenei részét illeti, fellépett többek között: Santana, Janis Joplin, Joe Cocker, Jimi Hendrix, a Jefferson Airplane, a The Who, a Creedence Clearwater Revival és a Canned Heat.
Ugyanebben az évben rendezték meg az Altamont Speedway Free Festivalt is, mely a rock and roll legszörnyűbb eseménye. Az elképzelés jó volt, hiszen olyan fellépők sorakoztak fel, mint Santana, a The Flying Burrito Brothers, a Jefferson Airplane, Crosby, Stills, Nash & Young, valamint a Rolling Stones. A baj a biztonságiakkal volt. A rendezvényt a jól ismert motorosbandának, a Hells Angelsnek kellett volna biztosítania, de ehelyett csak a gond volt velük. Már a megbeszélés elején, amikor a szervezők megkérdezték, hogy mennyit és hogyan fizessenek nekik, a válasz csak ennyi volt: „Szeretjük a sört!” Ha hiszik, ha nem, a Hells Angels 500 dollárnyi sörért vállalta el a megbízást. A nagy „munkának” végül az lett az eredménye, hogy — noha biztosították a színpadot — kötekedtek és verekedtek. Volt rá alkalmuk, hiszen a Rolling Stones koncertje alatt elszabadult a pokol. A közönség első soraiban olyan verekedés tört ki, hogy Jaggeréknek meg kellett állniuk — éppen a Sympathy for the Devil közben. Miután a helyzet egy kicsit mérséklődött, ismét rázendítettek a dalra, és ekkor már a közönség soraiban is csillapodtak a kedélyek. Az igazi baj azonban még csak ezután következett. Az Under My Thumb című zeneszám előadása közben egy brooklyni fiatal, a kábítószer hatása alatt álló Meredith Hunter fel akart mászni a színpadra, hogy leüsse Mick Jaggert. Ezt a Hells Angels tagjai megakadályozták: a fiút visszadobták a tömegbe. Ekkor Meredith fegyvert rántott, és a levegőbe lőtt, mire a motorosbanda egyik tagja leszúrta őt. Arról, hogy ez miként történt, rengeteg változat született. A hivatalos álláspont szerint a közbeavatkozás elkerülhetetlen volt. Ez azonban még nem minden. Ugyanezen a rendezvényen további három haláleset is bekövetkezett: két végzetes kimenetelű gázolás, egy személy pedig belefulladt egy közeli csatornába. Ha ehhez még hozzáadjuk a hisztérikus tömeget, akkor valóban be kell látnunk, hogy ami rosszul sülhetett el, az rosszul is sült el. A legmorbidabb adat pedig az, hogy a négy haláleset ellenére ugyanannyi ember jött ki a fesztiválról, mint amennyi bement, az egynapos Altamont Speedway Free Festival ideje alatt ugyanis négy gyerek született.
Ebből is láthatják, hogy a zenei rendezvények történelmében ez az év valóban különleges volt. Ez a két fesztivál megismételhetetlen. Az Altamont esetében ez természetesen nem baj, a Woodstock esetében viszont sajnálatos. Többször is megpróbálták feléleszteni, de sikertelenül. Egyszerűen azért, mert az akkori világ teljesen más volt, és már nem lehet visszahozni.
