Vőfélynek öltözve - Szabó Attila felvétele

Ez az utca petrezselyem, a menyasszonyunk végig selyem.
Három arany búzakalász, a vőlegény bugyivadász.
Aranybárány, aranykos, esküvőről jövünk most.
Csak néhány mondóka a 85. életévét április 10-én betöltő s a vőfélyi hivatástól búcsúzó zentai Bicskei István repertoárjából. Pista bácsi 74 évig tartó vőfélypályafutása alatt rengeteg lakodalomban működött közre Bácskában, Bánátban, sőt még Magyarországon is. Az 1937 és 1946 közötti lagzikat emlékezetből számolta össze, de 1946-tól kezdve már mindegyikről pontosan tudja, hogy mikor és hol volt, ki volt a vőlegény és a menyasszony, és még arra is emlékszik, milyen időjárás volt azon a napon. Vőfélykedett faluban, városban, tanyán, hívták szerényebb körülmények között élők, jómódúak és még igen gazdagok is. Az egyik legemlékezetesebb lakodalma Szegedhez fűződik: 2000. szeptember 2-án a nemzetközi sakknagymester, Lékó Péter esküvőjén töltötte be a vőfély szerepét. A Bicskei családban a vőfélység mondhatni családi hagyomány, hiszen Pista bácsi a kilencedik családi, illetve rokoni leszármazott, aki ezt a hivatást gyakorolta. Tizenegy éves korában, 1937 szeptemberének utolsó keddjén kísérte el először édesapját egy Orom környéki lakodalomba, és annyira megtetszett neki a szerepe, hogy attól kezdve állandóan vele tartott, tizennégy éves korában pedig először vezényelt le önállóan egy lakodalmat.
- A vőfélység nem mesterség, nem szakma, hanem egyszerű hivatás, sőt azt is mondhatnám, hogy hobbi. Nem kell hozzá sem egyetemi, sem főiskolai képesítés, csupán erős akarat, beszédkészség, gesztikuláció, kiváló humorérzék, nagy adag figyelmesség, intelligencia és a vendégek iránti tisztelet. A lakodalomban nem a vőfély a legfontosabb személy - aki janiskodik, az nem vőfélynek való. Egy vőfélynek tudnia, éreznie kell, hogy mikor szórakoztatja és mikor untatja a vendéget. A vőfélyverset nem szabad ledarálni, hanem hangsúlyozva, ritmusosan kell előadni - mondja Pista bácsi.
Ma már furcsálljuk, hogy régen a lakodalmakat nem szombaton, hanem hétfőn, kedden vagy szerdán tartották, s bizony az is előfordult Pista bácsival, hogy egymás után három nap is vőfélykedett. Sőt nemkívánatos lagziban is volt már vendégköszöntő, kedvcsináló tréfamester, meg olyanban is, amely tragikusan végződött, s olyanban is, amelyben a nagy bogrács pörköltnek lába kélt, amíg a násznép a kisegítő személyzettel együtt a teremben tartózkodott.
- Óbecsén mindig annyira elhalmoztak élelemmel, hogy szinte szégyelltem elvinni, Gunarason pedig az egyik lagziban rakásra dobálták a pénzt, melyből bőségesen jutott a vőfélynek is. Valamikor szokás volt, hogy a menyasszonyért cserében három kérdésre kellett válaszolnom, különben nem adták ki az ifjú arát. Törökkanizsára mentünk az aráért, s az első két kérdésre azonnal megfeleltem, a harmadikon viszont - mely úgy hangzott: Mi nem fér bele Csóka közepébe? - bizony gondolkodnom kellett, de aztán azt válaszoltam, hogy a templomról lehet szó, mivel a település szélén áll. Ekkor én is feltettem egy kérdést a násznagynénak: Menyasszonynak van, vőlegénynek nincs, a macskának elöl van, a majomnak kettő van. Mi az? Repkedtek az elképesztőnél elképesztőbb válaszok, de a helyeset, hogy az M betű, azt senki sem találta el. Mondtam a násznagynénak, hogy 2000 dinárért - akkoriban 500 dinárért mentem lagziba - megmondom a helyes választ. Ideadta a pénzt, én azonnal továbbítottam a zenekarnak, és megkértem őket, hogy játsszák a násznagyné kedvenc nótáit - meséli.
Lakodalom és lakodalom között nagy különbség van, a bácskai és a bánáti ünnepélyek több mindenben eltérnek egymástól, sőt Bácskában községről községre változik a lebonyolítás módja, változnak a szokások. Legtöbb helyen éjfél után öltözik át az ifjú pár újasszonynak és újembernek, s ezután kezdődik csak az újasszonytánc. Bánátban viszont menyasszonytánc van, s csak a tánc után öltözik be az ifjú ara menyecskének. A Tisza túlsó oldalán a vendégvirág csak rozmaring lehet, Bácskában viszont művirágot, ritkábban pedig élővirágot is alkalmaznak.
Pista bácsi 2009. augusztus 22-én vőfélykedett legutóbb, a hivatalos búcsúra pedig ez év április 9-én, a VI. Muzslyai lakodalom elnevezésű rendezvényen került sor.
- Az utolsó lagzim nemcsak azért emlékezetes, mert akkor vezényeltem le utoljára lakodalmat, hanem azért is, mert a menyasszony édesanyjának, nagymamájának és ómamájának a lakodalmában is én vőfélykedtem, ráadásul az első és az utolsó lakodalmat is ugyanaz a család tartotta. Ez az egyetlen olyan eset, hogy a negyedik generációt is én szolgáltam ki. Volt még egy négyes lakodalmam, melyben négy testvér (Irma, Cecília, Adolf, Dénes) ugyanaznap, egyszerre esküdött - mondja.
A hivatalos búcsú alkalmából egy szép tájképet és egy Muzslyai lakodalom felirattal ellátott pólót kapott ajándékba - ezt a pólót az egyik legdrágább ereklyeként őrzi. A vőfélytalálkozókon továbbra is szeretne részt venni, de önálló vőfélyként már nem láthatjuk Pista bácsit. S végezetül néhány jó tanácsot is elmondott a pályájuk elején lévő fiataloknak.
- A vőfély semmiért se sértődjön meg, s jegyezze meg, hogy a vendégnek mindig igaza van. Ha valami nem tetszik, akkor is finom legyen, vágjon jó képet hozzá, s adja meg a vendégnek a kellő tiszteletet. Ügyeljen rá, hogy a terített asztalokon minden a helyén legyen, hogy étel és ital is legyen rajtuk, azonkívül tartson állandó kapcsolatot a násznaggyal, a zenekarral és a főszakáccsal - mondta végezetül az aktív pályafutástól búcsúzó Bicskei István zentai vőfély.
Pista bácsinak a legjobbakat kívánjuk, s reméljük, hogy még nagyon sok vőfélytalálkozón kezet szoríthatunk vele.