A kutyák és a mesterséges intelligencia

A kutyák és a mesterséges intelligencia

A mesterséges intelligencia kutatása a XX. században kezdődött.

Több évtized sikeres és esetenként sikertelen próbálkozásai után az adattárolási és számítási kapacitások fejlődése immár piaci alapon is lehetővé tette a technológia elterjedését és folyamatos fejlesztését. A jelenlegi perspektívából most úgy tűnik, a mesterséges intelligencia nagyobb hatással lesz az emberiség gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedésére, mint bármely más korábbi technológiai fejlesztés.

Előnyei mellett azonban a folyamatnak súlyos társadalmi feszültségeket okozó következményei is lehetnek. Közhelyes, de igaz, hogy a XXI. század olajává — más perspektívából az aranyává — az információ válik. A következmények közül leginkább a munkaerőpiaci hatásokat emlegetik. Az viszont, hogy a jövőre nézve milyen veszélyekkel kell számolnunk, egyelőre nem teljesen tiszta.

Annyi biztos, hogy az emberiségnek nagyobb figyelmet kell fordítania az egyre fejlődő technológiák kordában tartására. Amíg a legtöbb jelenlegi alkalmazás kedvezően hat az emberiség mindennapjaira, addig minden ilyen eszköz káros célokra is felhasználható. Főleg, ha rossz kezekbe kerül. Egyelőre az automatikus hekkertámadások előidézése, az önvezető autók balesetének „programozása”, a bárki által könnyen beszerezhető drónok fegyverként való használata tekinthető potenciális veszélyforrásnak, de még számtalan egyéb vetülete van a jelenségnek.

Érdekes hasonlatnak tekinthető az egyik közgazdász felvetése, aki szerint a kutyák tudatos tenyésztése és a mesterséges intelligencia kifejlesztése között egyfajta párhuzam vonható.

A kutya tudatos és célirányos, valójában mesterséges tenyésztése sok ezer évvel ezelőtt kezdődött. Néró császár egyik kortársa, Lucius Junius Moderatus Columella az egyik fennmaradt írásában arról értekezik, hogy a kutyák tudatos tenyésztését olyan irányba kellene terelni, hogy azok megjelenése minél jobban eltérjen a farkasétól.

A genetika fejlődése sok mindenre rávilágított. A legújabb kori tudományos kutatások megállapítása szerint a kutya nem más, mint háziasított farkas. Annyi bizonyos, hogy minden kutya eredete és DNS-mintája, genetikai kódja azonos a szürke farkaséval. Csakis a céltudatos tenyésztés, a kiválogatás vezethetett oda, hogy ugyanabból a génállományból egymástól ennyire eltérő fajtákat és egyedeket tudtunk „megalkotni”. A gyilkolásra idomított véreb és az emberekben gyengéd érzéseket generáló öleb is genetikailag „csak” egy programozott, azaz tenyészett farkas.

A kutyákra valójában úgy is tekinthetünk, mint emberi tudattal nem bíró eszközökre, melyek azonban számos képesség tekintetében jelentősen felülmúlják megalkotójukat, az embert. A gépekre, számítógépekre és a mesterséges intelligenciára is ugyanígy tekinthetünk. Normális esetekben a kutya hűséges a gazdájához, amikor pedig esetleg ellene fordul, az nem tekinthető normálisnak. A felvetett analógiával élve ilyenkor mindig valamilyen „programhiba” állhat a háttérben. A kutyák nem fordulnak tömegesen és szervezetten az emberek ellen, és ugyanígy a robotoktól sem várható ilyesmi.

A mesterséges intelligenciát már napjainkban is sok jó dologra használják. A technológia azonban hihetetlenül gyorsan fejlődik, éppen ezért nyilván létfontosságú számunkra, hogy elkezdjük megvitatni, mit kell tenni annak érdekében, hogy pozitív irányban fejlődjön, miközben az esetleges buktatókat elkerüljük.

Most biztosnak tűnik, hogy a mesterséges intelligencia esetében a fő veszélyforrás nem maga a rendszer, hanem egy esetleges másik ember, aki manipulálni akarja a programot a saját vagy akár egy szervezet, állam céljainak érdekében.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A kutyák és a mesterséges intelligencia
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2019.08.20.
  • LXXIV. évfolyam 33. szám
A kutyák és a mesterséges intelligencia
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2019.08.15.
  • LXXIV. évfolyam 32. szám
Facebook

Támogatóink