Az Adai Tájház 1900-ban épült, belső gerendás, háromosztatú végház nyitott ganggal. Az épületet községi forrásból vásárolták meg, a tájházat a Hétmező Virága hímzőcsoport asszonyainak a segítségével alapították 1999–2000-ben. 2010 óta az Aranykapu Művelődési Egyesület fennhatósága alá tartozik.

Tájház az utcáról

– Az adai lakosok elhozták azokat a bútorokat, képeket, kézimunkákat, falitányérokat, párnákat és más tárgyakat, amelyek nagyon kedvesek voltak számukra, mert az őseikre emlékeztetik őket, és sajnálták kidobni – mesélte Sóti Éva, az Aranykapu Művelődési Egyesület elnöke, a tájház vezetője. – A felújítási munkálatok 2010 után indultak el a Csoóri Sándor Alap, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a község pályázataival. A napsugaras homlokzatot és kaput a Budapesten működő Vajdasági Baráti Egyesület támogatásával készíttettük el. Az épületben van tisztaszoba, konyha és lakószoba, melyeket egy hosszú gang köt össze. Az udvari részben egy kiskonyha található kiülővel, hátul pedig műhelynek alakítottuk át az istállót. Említést érdemel még egy góré és a szép, nagy füves kert. A felsoroltakból több helyszín a rendezvények megtartását szolgálja. Az eszközök között megtalálható a gyalupad, morzsoló, lábbal hajtható fakorong, szövőszék, mindenféle mezőgazdasági és lótartáshoz szükséges szerszám, különféle varrógépek. Május negyedik hétvégéjén hirdetjük meg a Mesterségek Napja a Tájházban elnevezésű eseményünket, ahol tíz-tizenkét mester mutatja be a régi mesterségeket. A gyerekek akár mindegyiket ki tudják próbálni, és amit elkészítenek, azt haza is vihetik. Egész napos családi rendezvényről van szó, a jelenlévők ebédet kapnak, és a kemencénkben sült lepénnyel kínáljuk őket. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet több mint két évvel ezelőtt indította el azt a projektumot, amelynek keretében a tájházak, a vajdasági jellegű helytörténeti gyűjtemények állományát szeretnénk archiválni. Ennek célja, hogy kulturális örökségvédelmi szempontból ráirányítsa a figyelmet a tájházakra és a helytörténeti gyűjteményekre. 

Sóti Éva

– Szerbiában és Vajdaságban is több nagyvárosi, regionális, illetve városi múzeum működik, melyekben megtalálhatók a helytörténeti gyűjtemények is. Ezek mellett azonban nagyon fontosak a kistelepülések tájházai is – fejtette ki nézetét Kormányos Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója. – Bánátban Szajánban, Tordán, Kisoroszon, Erzsébetlakon és Hertelendyfalván gyűjtöttünk, Bácskában pedig Tornyoson, a Magda-lakban és most Adán. Sajnos, a tapasztalatunk szerint sem Vajdaságban, sem Szerbiában nincs olyan program, amely keretében a tájházak vagy a helytörténeti gyűjteményeket tartalmazó házak állagmegóvására írnának ki pályázatot, pedig nagy szükség lenne rá. Vajdaságban sok esetben civil szervezetek, művelődési egyesületek vagy magánszemélyek a fenntartói ezeknek a gyűjteményeknek, és nagyon kevés lehetőségük van arra, hogy önerőből végezzék el akár az állagmegóvást vagy más tevékenységeket. Mi most várjuk az eredményét a következő, határon átnyúló pályázatnak, melyben már átjutottunk az első fordulón. Tehát pályázunk egy újabb IPA-programra, mert folytatni szeretnénk a vajdasági tájházaknak vagy helytörténeti gyűjteményeknek az archiválását. Egy-egy ilyen munka körülbelül fél évet vesz igénybe. A szakemberek több napot töltenek egy-egy tájházban, fölmérik a gyűjteményt, leltárba veszik, és adatokkal látják el a darabjait. Később ezek metaadatokkal egészülnek ki, és ezután kerülnek abba az adatbázisba, ahol már kép, fotó formájában ingyenesen hozzáférhetnek az érdeklődők, a szakemberek vagy a kutatók. Egyébként az adatbázisunk iránt van érdeklődés, nemcsak Vajdaságban, hanem a külhoni területeken is. Például az erdélyi kollégák is terveznek egy hasonló adatbázist létrehozni. Ez azért fontos, mert így a Kárpát-medencében rálátásunk lesz arra, milyen volt egy-egy vidéknek a néprajzi kultúrája. A közeljövőben a Szentendrei Skanzennel szeretnénk megerősíteni az együttműködést, és az anyaországi Tájházszövetséggel is kapcsolatba léptünk, mely ugyancsak érdeklődik a munkánk iránt. Az IPA-programok miatt egyelőre néhány évig szét kell szednünk az adatbázisokat, ezért több is van. Az egyik a Vajdasági Magyar Digitális Archívum, ahol a fotótárban találhatók majd meg ezek a gyűjtemények. A másik a Vajdasági Magyar Értéktár, ahol már 3D-s videóformációban jelenítjük meg a tájházakat vagy a helytörténeti gyűjteményeket. Tehát a világ bármely pontjáról „bejárható”, látható a belső berendezés, a külső udvar is. A harmadik adatbázis a Banatdia, mely a bánsági kulturális örökségvédelemmel foglalkozik.

Kormányos Gyöngyi

Silling Léda néprajzkutató elmondta, még a feltérképezés is folyamatban van, hiszen továbbra sem tudnak minden tájházról Vajdaságban.

– Ha van igény arra, hogy egy-egy ilyen létesítménynek a tárgyait fölmérjük, megnézzük, lefotózzuk, leltárba vegyük, esetleg véleményt mondjunk róla, akkor az első dolog az, hogy legyen rá forrás, de a technikai háttér is fontos. Csak ezt nem lehet csinálni, minimum két-három emberre van szükség. Nagyon jó, ha van helyi segítség, aki el tudja mondani a tárgyaknak a történetét, ki adományozta, hol és mikor használták, helyi-e, vagy esetleg más településről érkezett ide. Miközben a tárgyakat fölmérjük, egy kis tisztítás is történik, a pókok, a por és hasonlók miatt. A fából készült tárgyak külön figyelmet érdemelnek. Itt már az első bejárás alkalmával láttam, hogy a szú nagyon dolgozik. Javasolni fogom majd a szútalanítást. Elég tekintélyes gyűjtemény az adai. Például nagyon sok textil van a szekrényekben, melyekre még nem látok rá. Egyelőre azt vizsgáljuk, kézi vagy gépi hímzésűek-e. A bútorok között vannak népiek és polgári házakból valók, a konyhai eszközökre, mivel ez az első napunk, egyelőre egy pillantást sem vetettem. Vannak olyan tárgyak, amelyekből több is akad, mint amennyire egy háztartásban szükség volt, de attól még lehet helyük ebben a gyűjteményben, melyet elsőre talán helytörténetinek neveznék. Meglátjuk, a leltározás, a rendszerezés végére mi alakul ki.

Az Adai Tájház felmérésén Resócki Vázsonyi Csilla és Resócki Rolland, a VMMI munkatársai és Silling Léda néprajzkutató dolgozik.

Silling Léda

A konyha egy részlete