A Kisebbségi Jogvédő Intézet tevékenysége három pilléren nyugszik, kiterjedt jogsegélyszolgálati hálózatot működtet az egész Kárpát-medencében, emellett pedig nagy hangsúlyt helyez az oktatásra és a tudományos munkára — taglalta Csóti György, az intézet igazgatója.

— A jogsegélyszolgálati hálózat egyrészt állandó jogsegélyszolgálati helyekből áll, ahol bárki bármikor térítésmentesen kap tanácsot, ha magyarsága vagy vélhetően magyarsága miatt jogsérelem éri. Másrészt, szintén ingyenesen, képviseletet nyújtunk honfitársainknak konkrét peres és egyéb, például közigazgatási eljárásokban. 2020-ban 19 állandó jogsegélyszolgálati iroda működött, Erdélyben 6, Vajdaságban 4, Kárpátalján 4, Felvidéken 3, Horvátországban és Szlovéniában 1-1. Tavaly 33 konkrét peres eljárásban nyújtottunk segítséget, Erdélyben 20, Vajdaságban 9, Kárpátalján 3, Felvidéken 1 esetben. Az elmúlt nyolc év alatt 209 peres ügyet képviseltünk helyi ügyvédek által, aminek révén közvetlen és közvetett módon mintegy 3000 külhoni honfitársunknak nyújtottunk érdemi segítséget. Az oktatás kapcsán ki kell emelni, hogy minden évben nyári egyetemeket tartunk külhoni jogászhallgatóknak, fiatal jogászoknak, kezdő ügyvédeknek a Nemzetpolitikai Kutatóintézettel közösen. 2020-ban ezt online módon valósítottuk meg. Ennek során kiterjedt ismereteket nyújtunk a kisebbségvédelem területéről. Nyolc év alatt hozzávetőleg 150 hallgatónk volt. A tudományos munkáink tekintetében elmondható, hogy harmadik éve Kisebbségvédelem címmel tudományos folyóiratot adunk ki. Hamarosan kikerül a nyomdából a Trianon 100 című különszámunk magyar és angol nyelven, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karával közösen jelentetjük meg, hazai és külföldi szerzők tollából. Konferenciáink, nyári egyetemeink legjobb előadásait, joghallgatóknak kiírt esszépályázataink nyertes pályaműveit minden évben publikáljuk. Külhoni partnereinket minden esztendőben felkérjük dokumentációs tevékenységre is, melynek során hitelesen bemutatják a szülőföldjükön folyó kisebbségellenes jogsértéseket és diszkriminációkat. Ezeket — az érintettek hozzájárulása esetén — eljuttatjuk hazai és nemzetközi politikai intézményeknek, valamint szintén publikáljuk. Az intézet további fontos tevékenysége a konferenciák szervezése. Minden év novemberében két-három napos konferencián számolnak be külhoni partnereink ez elmúlt időszak sikereiről és sikertelenségeiről. Legalább egynapos időkeretben külső szakértők és politikusok is tartanak előadást. 2020-ban részben nemzetközivé tettük az online konferenciát, angol nyelvű szekciókban sok külföldi szakember tartott előadást Spanyolországtól (Baszkföld) kezdve Szírián (Kurd tartomány) át Indonéziáig. Számos tematikus konferenciát is tartottunk az elmúlt években kiemelten fontos ügyekben. Aktívan részt veszünk különféle rendezvényeken a Kárpát-medencén belül és kívül. Valamennyi partnerünket meglátogatjuk minden évben. Nemzetközi fórumok tekintetében pedig intézetünk közvetlenül is részt vesz a releváns nemzetközi szervezetek munkájában, illetve partnereit is igyekszik ebben segíteni, például az ENSZ genfi kisebbségi fórumai révén.

A Magyarországgal szomszédos hét országot Csóti György négy csoportba sorolta. Az elsőben van Ausztria, ahol az intézet nem is működtet irodát, nincs is rá igény. A másodikban Horvátország és Szlovénia található, mindkét országban a magyarok államalkotó tényezők, és alanyi jogon jár nekik képviselői hely a parlamentben, helyi szinten adódnak kisebb problémák, ezért ott fenntartják a jogsegélyszolgálatot. A harmadik kategóriába sorolta Szerbiát, itt sem támasztanak akadályokat, hogy a magyarság kiteljesítse kollektív jogait. A negyedik és egyúttal legsúlyosabb kategóriába tartozik Szlovákia, Románia és Ukrajna. Ebben a három államban a többségi nemzet meghatározó politikai erőinek az a céljuk, hogy felszámolják a magyarságot, asszimilációval vagy kivándorlásra késztetéssel.

A magyar külpolitikának egyik fő célja, hogy békében és jó együttműködésben éljen a szomszédaival, de ez csak annak a feltételnek a teljesülése esetén lesz maradéktalan, ha a területeiken élő magyar nemzeti közösségek megkapják az őket megillető kollektív jogokat. A leggyakoribb problémákról szólva kiemelték az anyanyelv és a nemzeti szimbólumok használatát. Mint mondták, ez valamennyi régióra jellemző. A kárpótlási ügyek és az állampolgársági kérdés a Felvidéket, a magyarverések kezdetben a Délvidéket jellemezték, majd Felvidéken folytatódtak, és most Kárpátalján van a magyarság már nemcsak jogi viszonylatban és politikai összefüggésekben, hanem fizikai létében is veszélyeztetve. A restitúciós ügyek Erdélyben és Vajdaságban, a különféle terrorcselekmények Kárpátalján jelentkeznek. Három kiemelten fontos ügyről részletesen is beszámoltak, melyek már évek óta húzódnak.

Beke István és Szőcs Zoltán koncepciós pere kapcsán a két fiatalembert nem sikerült megmenteni a börtöntől. Az intézet illetékesei szerint egyszerűen azért, mert a román titkosszolgálat irányítja az igazságszolgáltatást, legalábbis, ha magyar ügyről van szó. Erre számos közvetett bizonyítékuk van. A román titkosszolgálat célja az erdélyi magyarság megfélemlítése, ehhez pedig a legsötétebb kommunista diktatúrákra emlékeztető koncepciós perek az eszközeik.

— Nemzetközi téren jó esélyeink vannak, több mint két éve kivittük az ügyet Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságára, ahol fél év után befogadták a panaszt, de azóta nem léptek előre. Változatlanul foglalkozunk azzal, hogy a román bíróságok döntése uniós irányelvet is sértett, így az uniós jog lehetővé tesz egy Romániával szembeni kártérítési pert, mely jelentős kártalanítást és részben elégtételt adna az érintetteknek. Nem tudjuk azonban, hogy ez a per kizárja-e az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti eljárást. Erről eltérő a jogászok véleménye.

Felvidéki kárpótlási ügyek: Szlovákiában a 2003. évi, mezőgazdasági ingatlanokra vonatkozó kárpótlási törvény hatálya alól kizártak mindenkit, aki a kérdéses időszakban már nem volt szlovák állampolgár, illetve nem volt állandó lakhelye Szlovákiában. Ez a diszkrimináció több tízezer magyar embert érint, akit a Beneš-dekrétumok alapján űztek el szülőföldjéről, vagy akinek a kommunizmus alatt vették el mezőgazdasági ingatlanjait.

— Ez a törvény súlyosan sérti az európai uniós alapelveket. Évek óta harcolunk az Európai Bizottsággal ebben a kérdésben. Az a példátlan eset áll fenn, hogy a bizottság elismeri ugyan Szlovákia jogsértését, de geopolitikai okokból nem indít kötelességszegési eljárást. Arra biztatnak Brüsszelből, indítsunk egyéni pereket szlovák bíróságok előtt, mely eljárások majd Luxemburgba kerülnek, ahol nagy valószínűséggel a javunkra döntenek. Egy-két ilyen pozitív ítélet nagyon kedvező hatással lenne a további érintettek helyzetére. Fáradságos és hosszú folyamat, de ezt tesszük most.

Erdélyi restitúciós ügyek: Romániában fordított a helyzet, mint Szlovákiában. Itt a vonatkozó törvények nem sértik az uniós és az emberi jogi alapelveket, de a végrehajtás arcátlanul diszkriminatív a magyarok rovására.

— Perek vannak folyamatban, reméljük, ezek hamarosan kijutnak az Európai Unió Bíróságára. A luxemburgi pozitív döntés itt is sokat segítene a további ügyek kezelésében. Az Európai Bizottság inkább biztat ezekben az esetekben, állásfoglalásaival többnyire segíti pereinket, mert Románia többé-kevésbé még mindig rossz fiú Brüsszelben.

A sajtótájékoztatón elhangzott, restitúciós problémák Vajdaságban is vannak, de nem annyira rendszerszintűek, mint Erdélyben. Itt is tapasztalható diszkrimináció, de ez a problémakör nincs annyira kihegyezve a magyarságra, mint Erdélyben a restitúciós folyamatok során.

A sikerek közül kiemelték a felvidéki Horváth Zoltán ügyét, akit elképesztő módon fogtak perbe. Meghurcolása 2009-ben kezdődött, végül a bíróság 2017 júniusában bizonyítékok hiányában jogerősen felmentette. Aggodalomra ad okot, hogy egy ártatlan magyar emberrel szembeni vád ilyen hosszú eljárást eredményezhet. Egy másik sikertörténet, hogy Kolozsváron kiharcolták a magyar helységnévtáblákat, illetve Marosvásárhelyen a magyar utca- és iskolai feliratokat. Vajdaságban pedig a Vajdasági Magyar Diákszövetség azon törekvését próbálják segíteni, hogy az Újvidéki Egyetem Jogi Karán lehessen magyar nyelven is felvételizni. A VaMaDiSz eddig három peres eljárást nyert meg, most van folyamatban a negyedik bírósági per, az első ítélet várhatóan 2021 első negyedévében fog megszületni.