Azt gondolná az ember, hogy a nyugdíjaslét az idősek számára a hőn áhított nyugalom és a semmittevés korszaka. Erre cáfol rá Tiszaszentmiklós kis közösségének egyik oszlopos tagja, özvegy Szeles Rozália. å mindenki Rozi nénije, aki számos, a falu fejlődését előmozdító összefogás elindítója, résztvevője. Mi motiválja? - kérdeztem tőle.
- Különösen fontos számomra, hogy hasznos tagja legyek a közösségnek. Szeretem ezt a falut, ahol életem legszebb pillanatait éltem meg. Itt születtem, fejeztem be általános iskolai tanulmányaimat, majd Szabadkán folytattam a későbbi hivatásomhoz szükséges tudás megszerzését. Ápolónő lett belőlem. A középiskola elvégzése után férjhez mentem, családot alapítottam, majd Csókán kaptam állást, de amikor alkalmam nyílt a faluban elhelyezkedni, megragadtam a lehetőséget. Azóta is ezt a földet nevezem otthonomnak.
* Melyek azok a szervezetek, társulatok és egyéb összefogások, amelyeknek tagja vagy vezetője?
- Elsőként a tiszaszentmiklósi Orhidea Nőegyletet említeném, amelynek tagjai viccmesélőként tartanak számon. A községháza udvarában virágoskertet alakítottunk ki, amelyet mi gondozunk. A plébánia az újságíró-iskolán kívül egyéb táboroknak, rendezvényeknek is helyszínéül szolgál, ilyenkor úgy próbálok segíteni, hogy szállást biztosítok a résztvevő fiataloknak. A helyi katolikus templom sekrestyése vagyok, de a pasztorális tanács, valamint a Mária-társulat tagjaként is tevékenykedem. Falumban a Keresztény Értelmiségi Kör is működik, ennek a szervezetnek jómagam vagyok a koordinátora, valamint a Caritas helyi szervezetének a vezetője. Az önkéntesekkel ruhaneműgyűjtést szervezünk, de az András-vásár ötletének megvalósítása is a miénk. Ilyenkor kézimunkákat árusítunk, az eladásból származó összeget karácsonyi csomagok vásárlására fordítjuk, tavaly pedig elegendő pénz gyűlt össze ahhoz, hogy televízióval és DVD-vel gazdagítsuk a plébániát.
* Fiatalkorában is ilyen aktív volt?
- Megvallom őszintén, korábban kevésbé voltam aktív. Dolgozni jártam és a családomnak szenteltem az időmet. Miután egyedül maradtam, a férjem elhunyt, a gyermekeim kirepültek, megpróbálom bepótolni a fiatalkori mulasztásaimat és munkámmal hozzájárulni a falu életének a felpezsdítéséhez. Nagy bánatomra egyre több fiatal mond búcsút a szülőfalujának a szebb jövő reményében. Az itt maradt gyermekek többsége sem igyekszik, hogy részt vállaljon a munkában. De azért vallom, hogy ők a közösségünk reménységei, és a beléjük vetett hit az, ami erőt ad a munkám folytatásához.