Három nap tökéletes kikapcsolódás, nyugalom, elmélyülés, természetközeliség — ezt nyújtotta számomra a mögöttünk álló hétvége. Bevallom, saját magamban egy kissé kétkedve érkeztem a tanfolyamra, hiszen nem a kézügyességemről vagyok híres, ám ahogy — ha nem is a legszabályosabban — kerekedni kezdett kezeim között az első kosár, és megéreztem a fonás ritmusának a varázsát, minden a helyére került, és teljesen eltűnt a külvilág. Mint amikor a természetet járom, és rácsodálkozom a teremtett világra, olyan elmélyülést nyújtott a kosárfonás, s ugyanazt a természet adta erőt éreztem a vesszőkben: hajlíthatod, fonhatod, készíthetsz belőlük millió-egy tárgyat, ám el kell fogadnod magát az anyagot az összes tulajdonságával együtt. A kosárfonással töltött órák, napok gyorsan elteltek, és már alig várom a következő alkalmat. A tanfolyam ugyanis két hétvégéből és egy nyári táborból áll.

A kosárfonó tanfolyam résztvevői alkotásaikkal és Kovács Zoltán oktatóval

— A 64 órás tanfolyam három alkalomból tevődik össze: február 18-a és 20-a között, valamint március 4-e és 6-a között Zentán folyik a képzés, a tanfolyamzárás pedig Horgoson lesz, a Domus Pacisban az augusztus 9-étől 13-áig tervezett kézművestáborunkban, melyben nemcsak a kosárfonást lehet majd elsajátítani, hanem négy-öt egyéb mesterséget is. A tábori helyek még nyitottak, nem hirdettük meg őket, ez is hamarosan megtörténik, és azután várjuk majd a jelentkezéseket — mondta el Kovács Nádi Karolina, a VMMI és a Hagyományok Háza munkatársa. — A mostani tanfolyamra kiváló mester érkezett hozzánk: Kovács Zoltán kosárfonó népi iparművész, aki a Hagyományok Háza állandó oktatója, nagyon sokan kerültek már ki a kezei közül. Valamikor Vajdaságban nagyon nagy hagyománya volt a kosárfonásnak. Még mindig léteznek hagyományos kosárfonók, viszont nem nagyon lépnek túl a mezőgazdasági kosarak fonásán — ezen szeretnénk valamelyest változtatni. Jó lenne, hogyha a mostani tanulókból esetleg kikerülnének jövőbeli mesterek vagy olyanok, akik magasabb szintre emelik a tudásukat, és esetleg zsűriztetik az alkotásaikat.

A kosárfonás ősi ritmusa közelről

Vidrács Krisztina tanítónőt, a torontálvásárhelyi Moša Pijade Általános Iskola igazgatóját az alkotás öröme hozta a kosárfonó tanfolyamra.

— A mindennapi stresszt a barkácsolós kézművesdolgokkal szeretem levezetni munka után. Nagyon sok mindennel foglalkozom — például gyémántfűzéssel, illetve fapálcikákból készítek díszeket —, a kosárfonást még nem próbáltam, és ez vezényelt ide. Mindenféleképp szeretném, hogyha iskolánkban a diákoknak is be tudnánk mutatni, műhelymunkák keretében ugyanis a hagyományos kézművességet próbáljuk nekik átadni. A helyi női egyesülettel együttműködve nemrégiben hagyományos torontálvásárhelyi csigatésztát készítettek a gyerekek, vagy éppen fontos kalácsot, mely szintén egy helyi specifikum, illetve szövést is tanultak.

Ilyen szép kosarak készültek Zentán

Hugyik Richárd, a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ igazgatója elmondta, már régen foglalkoztatja a kézművesmesterségek elsajátításának a gondolata, s a kosárfonó tanfolyamra való felhívást olvasva elképzelését tettekre váltotta.

— Nagyon fontos számomra, hogy az anyag kézi megformálása után olyan használati tárgy készül el, amely önmagában megelégedettséggel tölti el az embert, tehát viszonylag rövid idő alatt látjuk az eredményét. Izgatott maga a kéz, maguk a kézmozdulatok, azoknak a hatása, a gondolkodás, a gondolkodásnak a visszahatása a kézzel és az anyaggal való foglalkozásra. Igazából ki akarom magam próbálni. Látom, hogy van még hova fejlődni, de ez rendben is van így, végül is nagyon hasznos volt az elképzeléseimet ilyen szinten ütköztetni a tapasztalattal. Valójában a tapasztalatszerzés az elsődleges, az alapok elsajátítása, és ha ebből a perspektívából nézem, elégedett lehetek, hiszen ez a harmadik nap, hogy nekifogtam a kosárfonásnak, és számomra nagy sikerélmény, hogy egyáltalán elkészítettem két kosarat, a harmadik pedig folyamatban van.

Erdélyi Olívia Királyhalomról érkezett, a többi közt nemezeléssel, tojásírással, gyékényfonással, szalmafonással foglalkozik, és elmondta, hogy nagyon régóta érdekli a kosárfonás, kereste a lehetőséget, hogy elsajátíthassa, ez volt minden vágyam.

— Nagytatáim, dédapáim fontak kosarat, és én szerettem volna megtanulni. Soha életemben nem próbáltam, ez az első alkalom, és nagyon jól haladok, lehet, hogy benne van a véremben, örököltem. Otthonra szeretnék használati tárgyakat készíteni. Kedvelem a természetes anyagokat, szeretem őket a lakásban is felhasználni.

Kovács Zoltán szakoktatót, népi iparművészt több mint két évtizede bűvölte el a paraszti kasfonás. A lapunk január végi számában megjelent interjúban így fogalmazott: „A kosárfonás ritmusa fogott meg, hiszen a fonás tempóját nem lehet fokozni, van egy ősi, természetes ritmusa, s vélhetően több tízezer évvel ezelőtt is ugyanolyan tempóval, ugyanolyan fogásokkal és ritmussal fonták a vesszőt, akárcsak néhány száz évvel ezelőtt. Ennek az ősi ritmusnak az egyenletes és nem változó lüktetése ugyanúgy benne van az én kezemben is.” A tanfolyamon és a nyári táborban nemcsak a kosár fonását tanulhatják meg a résztvevők, hanem például a fűzfavesszőből készült szappantartóét, a különleges formájú tálalóét vagy éppen a partigömbét, a csörgőét. A fonott portékák kínálata ugyanis nagyon gazdag (a termény- és takarmányszállító, illetve -tároló kosaraktól kezdve a fonott kerítésen át a bevásárlókosárig, fonott üvegekig, bútorokig, lakáskiegészítőkig), eszközigénye viszont minimális: metszőolló, kés, szúróár és egy fonópad elegendő a munkához, az alapanyag pedig lehet vadon termő és termesztett fűz, a levágott vesszőt meg elfonhatjuk zölden és hántolt változatban is.

Kosárfonás közben