Magyarországon az Országgyűlés 2000. június 13-án döntött arról, hogy minden év február 25-én emlékeznek a kommunizmus áldozataira: 1947-ben ugyanis ezen a napon hurcolták el a szovjetek Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. A magyar politikus, noha képviselőként mentelmi joga volt, magyarországi és ausztriai börtönökben raboskodott, 1951-ben pedig 25 évi kényszermunkára ítélték, és a Szovjetunióba szállították. Az ellene felhozott koholt vád kémkedés volt, amit ellenkormány szervezésének kísérletével toldottak meg. A Sztálin halála utáni politikai enyhülés eredményeként 1955-ben Kovács Bélát visszaszállítják hazájába, de csak a következő év áprilisában szabadul. A magyar forradalom és szabadságarc idején földművelésügyi miniszter lesz Nagy Imre kormányában. A forradalom leverését követő években keresi az új hatalommal való megegyezést, igyekezete azonban sikertelennek bizonyult. 1959. június 21-én hunyt el, de rehabilitálására csak a rendszerváltozás idején, 1989-ben került sor. Emlékére és tiszteletére 2002-ben szobrot emeltek, mely az Országgyűlés épülete előtt kapott helyet.
Világszerte több millióra becsülik az áldozatok számát: az 1997-ben megjelent A kommunizmus fekete könyve című munkában közreműködő hat francia történész levéltári kutatások és becslések alapján 80-100 milliót említenek.
Mára már számos országban jelöltek ki hivatalos vagy nem hivatalos emléknapot a kommunista diktatúrák áldozatainak emlékére. Vajdaságban először 1995. május 25-én, Josip Broz Tito egykori jugoszláv kommunista vezető születésnapján tartottak megemlékezést, melyet a Vajdasági Magyarok Ifjúsági Szövetsége és az akkori Képes Ifjúság hetilap szerkesztősége - rendőrségi tiltás ellenére - szervezett Szabadkán, a régi városháza előtti téren.