Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a Muzslyától két kilométerre található écskai táborba ötszáz magyarországi menekült került, és körülbelül egy évig éltek ezen a vidéken. Ennek az időszaknak állít emléket a nemrégiben Muzslyán felavatott emléktábla.
A rendezvény az Emmausz fiúkollégiumban kezdődött. Muhi Dániel elénekelte a Himnuszt az egybegyűltekkel, majd rövid művelődési műsor következett, melyben szavalattal fellépett Sárkány Zoltán, valamint a Muzslai Petőfi Sándor MME Margaréta leánykórusa. A program után egyperces csenddel emlékeztek a nemrégen elhunyt Kudlik Gáborra, a Nyitott Távlatok egykori elnökére.
Az ünnepségen elsőként Molnár Verona, a szabadkai Nyitott Távlatok elnöke mondott köszöntőt, Pásztor István, a VMSZ elnöke üdvözölte a jelenlévőket, majd Hallai Zoltán, a helyi közösség tanácselnöke fordult a közönséghez.
Dr. Géczi József Alajos politológus felelevenítette a szabadságharc történéseit, Hallai Zoltán történész pedig a Jugoszláv csúcsvezetés szerepe az 1956-os magyarországi forradalomban címmel tartott előadást.
Palatinus Aranka helytörténész az 1956-os menekültek és a muzslyaiak kapcsolatáról értekezett, amiből kitűnt: a helybeliek próbáltak enyhíteni a menekült nemzettársaik életén, segítettek nekik, amiben csak tudtak.
— Az écskai anyakönyvi hivatalban 63 házasságkötés van bejegyezve, mely adat arról tanúskodik, hogy a menekültek a befogadótáborban is házasodtak. A muzslyai anyakönyvi bejegyzésekből viszont az is kiderül, hogy több menekült helybeli, fiatal lánnyal kötött házasságot. A református egyházban két gyermeket kereszteltek meg, a komaságot a muzslyaiak vállalták. A presbitérium határozata alapján a református lelkész az akkor megkeresztelteknek két-kétezer dinárt adományozott. Muzslyán, a Mária neve templomban az akkori plébános, Lőrincz Mihály tizenegy gyermeket keresztelt meg, a komaságot itt is a helybeliek vállalták. Ebből életre szóló barátságok alakultak ki, mert miután a Magyarországról érkezettek továbbmentek Nyugatra, még évtizedekig leveleztek az itteniekkel, sőt arra is volt példa, hogy Ausztráliából visszajöttek, hogy a gyermekeiknek megmutassák, hol volt a menekülttábor, és bemutassák azokat az embereket, akik a nehéz helyzetben segítettek nekik — mondta Palatinus Aranka.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulójára állított emléktáblát — a negyediket Vajdaságban — Balahó Zoltán, a budapesti Nagy Imre Társaság elnöke és dr. Géczi József Alajos, a szegedi Nagy Imre Társaság elnöke, politológus leplezte le, majd a jelenlevők elhelyezték a kegyelet virágait.
