Térkép segítségével tájékozódunk, melynek egyik oldalán a számokkal jelölt útvonal található, a másik felén pedig az ezekhez kapcsolódó rövid leírás, feladat, információ, idézet. Jókai Mór, a „komáromi fiú, aki meghódította a világot”, 1825. február 18-án született — áll a térkép borítólapján.

Az egyes állomásokhoz rövid szövegek illeszkednek, melyekből különféle információkat tudunk meg az íróról, műveiről vagy egy-egy helyhez való viszonyáról, s olyan is akad, amely feladatot ad a séta résztvevőinek.

Rögtön az első ajánlott állomás szövege így szól:

„Keresd meg az egykori megyeházát, mely Jókai több regényében feltűnik. A homlokzatán olvasható felirat elárulja, hogy jó helyen jársz: »Az egyetlen hely, ahol mindig megtalálom mindazt, amit a nagyvilágban és a kisvilágban elvesztettem, volt az…« — vallotta. Keresd meg a szobrot, és megtudod, hogy mi volt az.”

Ahogy tovább haladunk, máris egy miniszobor fogad bennünket, Petőfi Sándor miniatűr mása üldögél az iskola előtti párkányon. Petőfi és Jókai Pápán találkozott először az utcán. Petőfi kurta gallérköpönyeget viselt, és mint mindig, rohant. Jókainál olvashatjuk: „Fizikus diák voltam Pápán, mikor először megláttam az utcán, kopott, fekete gallérköpönyegben, gyűrött kalapban, mezítelen nyakkal. Szobatársam, akivel együtt mentem fel a kollégiumba, már ismerte, s rákiáltott: Jó reggelt, bús magyar!” Hát így kezdődött az ismeretség, mely barátsággá alakult. Petőfi 1842 nyarán Komáromba érkezett pápai diáktársához, Jókai Mórhoz. Ennek a barátságnak a mementója a szobrocska.

Sétálunk tovább, hogy megnézzük a telket, melyen felépült Jókaiék családi háza. Jókai itt nevelkedett, itt írta első verseit, innen indult iskolába. A ma a telken álló házat unokahúga, Jókay Etelka építtette a férjével. A kapu felett ott a Jókai-címer, a feladatunk megkeresni a címerpajzs felett a zászlók között milyen fegyvert tart a kezében egy levágott kar. Nem kell sokáig keresgélnünk, már jegyezzük is. Barátnénk javaslatára az épületbe is besétálunk, hiszen az udvarban egy újabb — a térképen nem is jelzett — emléktábla található, jelezve Jókai valamikori szülőházát.

Innen az egykori Komáromi Református Kollégiumhoz érkezünk, melyen egy emléktábla található, ez jelzi, mettől meddig volt Jókai a kollégium diákja. Az ide passzoló idézet: „Volt nekem egy kedves mentorom, kinek mindent, ami valaha jó volt bennem, köszönhetem.” Ő Váli Ferenc volt, az iskola rektora, aki Jókai halála után sokat foglalkozott a kis Móriccal. A kollégium falán egy másik emléktábla is található, mely Csokonai Vitéz Mihálynak állít emléket, aki szintén a kollégium diákja volt. Miközben az emléktáblát olvasgatjuk, az udvaron egy (valószínűleg ott dolgozó) úr megszólít bennünket, hogy elmesélje és megmutassa, a történet szerint melyik ablakból látta meg Mihályunk Lillát. A kollégium főbejáratához egy hangulatos kis fasoron át lehet eljutni, szép, rendezett udvara van, biztosan sokat üldögélt itt Mihály is, Mór is.

A kollégiummal szemben a komáromi kálvinista templomot is megcsodáljuk, melyről Jókai ezt írta: „Azért nincs nekem olyan szép templom a kerek világon, mint a komáromi kálvinista templom.” Itt keresztelték meg az írót, és gyerekkorában figyelgette, hogyan épül a templom kőtornya. „Az a torony velem együtt nőtt fel. Együtt láttuk egymást kamaszodni.” Három harang közül az egyik Jókai Mór nevét viseli.

Továbbhaladunk a Kultúrpalotához, hiszen előtte van Jókai ülőszobra, melyet Berecz Gyula Komáromban született szobrász készített el. Kiváló hely jó kis turistafotókhoz az íróval. A szobron van az alkotója szignója, a feladatunk itt ezt megkeresni, hogy megtudjuk, mikor készült.

A séta során a térkép különféle, Jókaihoz kötődő ajánlatokat is kínál, például, hogy nézzük meg a Szaffi című rajzfilmet, mely Jókai Cigánybáró című regényének adaptációja, vagy hogy tekintsük meg a Duna Menti Múzeum Jókai-kiállítását, melyen megtaláljuk Domonkos János dúsgazdag, komáromi kereskedő arcképét és ruháját, akiről az író Az arany ember főszereplőjét mintázta.

Érdekességeket is olvashatunk a térkép hátlapján Jókairól. Egyikünk sem tudta, hogy a Sárga rózsa című műve Kínában kötelező olvasmány.

A séta állomásainak legnagyobb része Komárom központjában található. Egy picit többet kell sétálni, eltávolodva innen, hogy megnézzük a református temetőt, melyben a Jókai-sírkert található. Itt az író családtagjai vannak eltemetve.

Egy másik, valamivel távolabbi helyszín az Erzsébet-sziget. Ez volt Jókai kedvenc tartózkodási helye. Gyerekkorában itt volt a család gyümölcsöskertje is. Mi a szigetig nem sétáltunk el, ám a Duna-parton egy újabb aprócska szoborig igen. Az Erzsébet-szigetet Jókai korában Duna-szigetnek hívták, Erzsébet királyné is itt lépett először magyar földre, amikor 1857-ben Bécsből Pestre hajózott, ennek emlékét őrzi a sziget mai neve és a híd is. A parton egy aprócska gőzös szobrát találhatjuk.

A 19 állomásos séta útvonalán 8 apró fémszobor található, és járdafeliratokon is olvashatjuk az író gondolatait — magyar és szlovák nyelven is. Utóbbival a szlovák lakossághoz szeretnék közelebb hozni Jókait. A pici alkotások Cseh Gábor szobrászművész keze munkáját dicsérik, és egyebek közt olyan valódi személyeknek állítanak emléket, mint a már említett Petőfi Sándor, vagy az első feleség, Laborfalvi Róza — de a konyhaművészet és a regénybeli állatalakok is megjelennek szobor formájában.

A séta útvonalának megtervezése, a szoborállítás ötlete, a térkép kivitelezése széles körű összefogás eredménye. Ebben jelentős szerepet vállalt Bölcskei Zoltán grafikus, Csekei Tímea művészettörténész, Domján Nikolett tájépítész, Szabó Csilla városi képviselő, pedagógus, Varga Emese dramaturg, valamint Szénássy Tímea komáromi városi képviselő, a Nyitra Megyei Turisztikai Szövetség koordinátora — valamennyien önkéntes alapon, ellenszolgáltatás nélkül. A térképet a Klapka téren található Turisztikai Információs Központban bárki beszerezheti, ha Komáromban jár. És miért ne járna, ha már ilyen jó kis programokat kínál a város? Javaslom, hogy a séta végén térjenek be az Európa-udvarban található borozóba vagy a Fekete Kutyába egy jó pofa sörre, hogy lemossák a séta porát.