Dr. Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megbízott elnöke nyilatkozik lapunknak a Hivatal átszervezéséről, a jövő évi költségvetésről, az utódállamok támogatáspolitikájának hiányosságairól. Meglátása szerint a határon túli magyarokból hiányzik a kezdeményezőkészség az Uniós pályázatok tekintetében
- Elnök Úr, hogyan látja a HTMH-t az elmúlt hónapok átszervezésének tükrében?
- Egyrészt a Hivatal élén történtek változások. Személy szerint igyekeztem a lehető legkorrektebb kapcsolatokat kialakítani minden releváns tényezővel. Ebből a szempontból úgy érzem, hogy rövid idő alatt sikerült egy kifejezetten hasznos kapcsolatrendszert kiépítenem a határon túli magyarság legitim képviselőivel is. Interneten, telefonon keresztül napi rendszerességgel tájékozódom a közösségek életéről. A Hivatalon belül kifelé ennyire nem érzékelhető változások történtek: a Szülőföld-alappal kapcsolatos munkák felgyorsultak, jelentős személyi hátteret rendeltünk hozzá.
- A költségvetéssel kapcsolatban eddig számos, egymásnak homlokegyenest ellentmondó információt lehetett olvasni. Az ellenzék szerint a kormány jelentősen csökkenti a határon túli magyarok támogatását. A kormánypártok szerint pedig épp ellenkezőleg. A HTMH elnöke szerint mi várható jövőre?
- A határon túli magyarság támogatása mindig a költségvetés függvényében alakult. Már az idén is szoros, feszes költségvetés volt. Az én megítélésem szerint a jövő évi választásoktól függetlenül, a rendelkezésre álló összegek figyelembe veszik a szükségleteket. A számokkal most teljesen hiába való lenne dobálódzni, mert a belpolitikai csatározások kellős közepében találnánk magunkat. Másrészt pedig nem szabad elfelejteni, hogy nemcsak a HTMH működésére jóváhagyott összeget kell ideszámítani, mivel más minisztériumoknak is van külön kisebbségi keretösszegük. A jövő évre a Hivatal kevesebb pénzből lesz kénytelen gazdálkodni. Az oktatási-nevelési támogatás viszont az eddigiektől eltérően jövőre felülről nyitott lesz. Tehát nem lesz meghatározva a pontos összeg, mivel nem lehet előre látni a demográfiai helyzetet. Minden évben új elsős évfolyamok jelennek meg, s egyelőre nincsenek pontos statisztikai adatok a támogatást igénylők létszámáról. A csángó magyarok támogatása jövőre szintén ebbe a kategóriába kerül. A Vajdaságban a Délvidéki Alap működni fog, az oktatási-nevelési támogatást folyósító irodák működését is fenntartjuk. A Szülőföld-alap kollégiumai lassan felállnak, s reményeim szerint itt is megkezdődik a konkrét munka. A rendelkezésre álló egymilliárd forint nyolcvan százalékával ez a testület fog gazdálkodni. A Szülőföld-alap Tanácsának megalakulásakor egyhangú döntés született arról is, hogy az EU bővítéséből egyelőre kimaradó Kárpátalja és Délvidék pozitív diszkriminációban részesüljön.
- Az elmúlt másfél évtizedben egyfajta tudathasadásos állapot állt be az utódállamoknál. Elfogadják, hogy az anyaország támogatja a határon túli magyarokat, viszont a költségekhez már nem hajlandóak ebben a mértékben hozzájárulni. Nem gondolja úgy a magyar kormány, hogy itt az idő arra, hogy az utódállamok jóval mélyebben nyúljanak a pénztárcájukba? Annál inkább, mert ezen államok adófizető polgárairól van szó.
- Ez egy súlyos dilemma. Magától értetődik, hogy ha nekünk ilyen nagyságrendű összegeket kell elkülönítenünk, akkor az annak a jele, hogy valamit pótolni kell. Természetesen vannak olyan igények, amelyek esetében az anyanemzet jobban tud segíteni. Gondolok itt elsősorban az oktatásra, a kultúra bizonyos ágaira. Számos olyan kérdés van viszont, amikor bizony kötelessége lenne az illető államnak segítenie. Szemmel látható, hogy ezen a téren jelentős a lemaradás. Első helyen az intézményi rendszert említeném. Sok helyen a magyar érdekvédelmi szervezetek infrastruktúrájának biztosítása is nagy hiányosságokat takar. Úgy vélem, hogy ezeken a területeken több nagyságrenddel nagyobb támogatás illetné meg az ott élő magyarságot. Annál inkább, mert a kisebbségi sors mindig nagyobb terhet ró a közösség tagjainak a vállára. Az Európai Unióban általánosan elfogadott tény, hogy az anyanyelven elsajátított tudással jóval versenyképesebb az egyén, mint ha ugyanerre egy idegen nyelven tesz szert. Sajnos, sokszor még ma is fel kell erre hívnunk a figyelmet.
- Az Uniót említette az imént. Magától adódik a kérdés, hogyan és miben tud az Önök Hivatala segíteni a határon túli magyar közösségeknek az Uniós pályázatok esetében?
- A Hivatal nem elsősorban gazdasági orientáltságú. De kiemelten fontosnak tartja a gazdasági kérdéseket. Éppen ezért szoros az együttműködésünk a Gazdasági Minisztériummal. Nekünk nem az a dolgunk, hogy a pályázatírásokban segítsünk, a gazdasági tárcánál kijárjuk az ilyen kérvényekre a segítséget. Fő problémának azt látom, hogy a határon túli magyar szervezetek ötletszegények. Hiányzik a kezdeményezőkészség, nem ismerték fel az ebben rejlő hatalmas lehetőségeket.
- A nemrégiben ellátogatott a Délvidékre. Mi volt ennek a célja?
- A VMSZ elnökségének meghívására utaztam munkatársaimmal a Délvidékre. Mint általában, most is, valamilyen esemény apropóján. Most a 44-es áldozatokra történő megemlékezésre. Természetesen a Magyar Köztársaság képviselőjeként egy ilyen látogatás túlmutat a protokolláris tartalmon. Újvidéken felkerestük a Mozaik Alapítványt, s többek között tárgyaltunk Bunyik Zoltán Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárral. Fontosnak tartottuk, hogy ellátogassunk a nyugat-bácskai szórványba is. Zomborban, a Kaszinó épületében annak vezetőségével tárgyaltunk. Szabadkán pedig a VMSZ elnökével és alelnökeivel elsősorban a Szülőföld-alapról folytattunk hasznos eszmecserét. Megítélésem szerint létfontosságú, hogy közvetlen benyomást szerezzünk arról, hogyan élnek a Délvidéken a magyarok, melyek a napi gondjaik, s hogyan lehet segíteni rajtuk. Ehhez pedig naprakész információkkal kell rendelkezni. A látogatásunkkal azt is szeretnénk tudatosítani a délvidéki magyarokban, hogy a Magyar Köztársaság nem feledkezett meg róluk. Most sem, amikor újabb és újabb falfirkák, atrocitások hírei érkeznek az anyanemzethez.