Többfajta galamb, díszbaromfi, díszmadár, nyúl — ez volt a kínálat a nemrégen megtartott kisállat-kiállításon Muzslyán. Ezúttal mindössze néhányan fogtak össze az egykor igencsak híres Maltézer Egyesületből, hogy a hagyományt megtartva bemutassák hobbijukat, a szebbnél szebb aprójószágaikat.
Szabó János, az egyesület alelnöke azt fájlalja, hogy évről évre mind kevesebben vannak, vagy, mint ahogyan ő fogalmazott: egyszerűen „elfogynak” a tagok. A megnyitón viccesen elhangzott, nem lehet annyi évre visszavezetni a tevékenységüket, mint ahány éve Muzslya létezik, ám azt el lehet mondani, hogy a Maltézer Egyesület 1962-ben alakult meg. Évek hosszú során át december harmadik hetében tartotta meg a kiállítását. Az úgynevezett parti iskola ilyenkor mindig kakaskukorékolástól, madárfüttytől volt hangos. Bizonyára nagyon sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a gyerekeket szervezetten vitték erre a rendezvényre.
— Régebben az iskolában, egy-egy osztályban legalább hat-hét galambász volt, a fiatalok szerették ezt a hobbit. Manapság más időket élünk, a számítógép eltereli a figyelmüket. Nemrégen is voltak még próbálkozásaink, kiosztottunk a gyerekek között kisállatokat, galambokat, felügyeltük őket, ám ez sem vezetett eredményre. Egyszerűen ráuntak a kisállatokra, mert rendszeresen etetni kell őket, ellátni, tisztítani a ketrecüket, és ezt a munkát már nemigen kedvelték. Mi, idősebbek nem sajnáljuk a kis jószágainkkal eltöltött időt, ennek a foglalatosságnak vagyunk a rabjai, nem számít, hogy időnként fárasztó munka, mert szeretjük — mondta Szabó János, aki hozzáfűzte, éppen a galambászatnak köszönhetően tett szert sok barátra.
Még manapság is nosztalgiáznak, ha találkoznak. 2002-ben büszkén ünnepelték meg a fennállásuk 40. évfordulóját, akkor egyébként az egyesület még mintegy száz tagot számlált. A jubileum alkalmából öt egyesület vendégeskedett náluk, sok-sok dicséretet kaptak a munkájukért, de ez már a múlté, hiszen a gazdasági válságot a kisállattenyésztők is megérezték. Ez a hobbi természetesen nem olcsó, de ha az ember valamit szeret, akkor áldoz is rá.
Szabó János még manapság is eljár egy-egy bemutatóra, két éve Békéscsabán vett részt egy európai galambkiállításon, négy éve pedig Lipcsében járt, ahol igazán volt látnivaló, hiszen hatvanezer galambot állítottak ki. Emlékezetes három napot töltött ott egy muzslyai barátjával, és nem győztek gyönyörködni a sok szép példányban, mert nálunk az ilyen nagyobb kiállítások ritkaságszámba mennek.
Még mindig lehet reménykedni, hogy egyszer megváltozik a világ, és a kisállattenyésztőkhöz tömegesen csatlakoznak majd új tagok. Jó volna, ha a fiatalokat érdekelnék az ilyen hobbik, hiszen a kisállatok szeretete is tud segíteni abban, hogy új barátokat szerezzenek.
