home 2024. december 22., Zénó napja
Online előfizetés
A kétszázadik
Dr. Csermák Zoltán
2024.07.06.
LXXIX. évf. 27. szám
A kétszázadik

Szeretek egy kicsit előre dolgozni: nem ér meglepetés, ha más elfoglaltság miatt nem marad idő a megszokott sorozat ütemezésére. A kétszázadik cikk már elkészült, amikor rádöbbentem a kerek számra: ezért odébb helyeztem a már elkészült opust, s az ünnepélyes számot inkább visszatekintésre használom.

Mivel az induláskor, a 2020 márciusában megjelent írásban is emlékeket idéztem, igyekszem elkerülni az ismétlést.

Gyermekkoromat átszőtte a zene, az engem egyedül nevelő Édesanyám gyakran vitt koncertekre, és olyan világhírű művészeket láttam, hallottam a színpadon, mint Székely Mihály, Tito Gobbi, Boris Christoff és Anja Silja. Látva zenei érdeklődésemet az általános iskola zenei tagozatára írattak be. Kivételes társaságba kerültem, többek között egy neves operaénekes lányával, valamint a Magyar Állami Népi Együttes szólóénekesének sarjával szívhattam egy levegőt. Polgári család gyermekeként zongorára is járattak, de igen tehetségtelennek bizonyultam. Utólag visszagondolva ebben tanárom is ludas lehetett, mivel darabokat és nem zenét tanított.

Egyetemi éveim alatt szinte sportot űztem abból, hogy hány koncertre jutok el egy hónapban. Jól kihasználtam, hogy mind a Zeneakadémiától, mind pedig az Operaháztól csupán néhány száz méterre laktunk. Az egyetemem énekkarának lelkes tagja voltam, ott ismertem meg feleségemet, Juditot, aki mindmáig lektorálja írásaimat. Ekkor kezdtem el naplót vezetni, melyben lejegyeztem, hogy milyen színházi előadásokat, operákat, koncerteket, filmeket láttam, miket olvastam, és merre jutottam el a nagyvilágban. Ezeket a feljegyzéseket nagyon jól tudom hasznosítani újságírói munkámban.

Az egyetem után egy közlekedési vállalatnál helyezkedtem el, de legfőbb vágyam volt, hogy a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalathoz kerüljek. Ez a kívánságom 1985-ben teljesült, és középvezetőkét nyolc felejthetetlen évet tölthettem Európa egyik legismertebb zenei cégénél. Nagyon magasak voltak az elvárások, mindenkinek naprakésznek kellett lennie zenei kérdésekben. Ehhez meg is adták a feltételeket: a koncert- és opera-előadások jegyeit el lehetett számolni, s a legtöbben éltünk is a heti egy-két grátisz előadás lehetőségével.

Később, már újságíróként is gyakran fordultam a zene felé, a New York-i Metropolitan Operáról írt két kötetem az operarajongók között népszerű volt. Az első kötetet ráadásul New Yorkban mutatták be, sajnos nem tudtam rá elmenni, s egy amerikai író barátomat kértem meg a képviseletemre.

Szívemhez igen közel állt a 2017-ben bemutatott A hősies tenor című filmem, a mozi a legnagyobb magyar lírai tenor, Pataky Kálmán életpályáját dolgozta fel. Nagyon sok helyen forgattunk, s a kutatásaim során számos — eddig ismeretlen — adatra és fotóra bukkantam.

Még hosszasan folytathatnám a sort a Miskolci Operafesztivál, a brnói Janáček Fesztivál kiváló előadásaival, New York-i, drezdai, pozsonyi, kolozsvári, párizsi előadásokkal, melyekből cikkek is születtek.

A Zene füleimnek sorozat elindításakor fontos célom volt a zenei kultúra terjesztése, érdekességek megosztása, a zeneirodalom kevésbé ismert alkotóinak, műveinek bemutatása. A visszajelzésekből úgy tűnik, jó úton járok, kérem az Olvasókat, ezután is kövessék a sorozatot, és véleményüket ne rejtsék véka alá!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..