Csoportos foglalkozás

A zentai November 11. Általános Iskola nyolcadikosai üdvrivalgásban törnek ki, amikor Szénási Oszkár szociális gondozó, lelkészi munkatárs belép az osztályukba. Gyorsan félrehúzzák az asztalokat, félkörbe rendezik a székeket, és kezdetét veszi a rendhagyó kilencven perc. A foglalkozás előrehaladtával megbizonyosodom róla: nemcsak annak örültek, hogy elmarad a történelemóra. A téma cseppet sem szívderítő, a különféle nemi betegségeket, illetve azok megelőzését taglalják. A tanulók segítőkészek, kommunikatívak, eljátsszák a különböző szituációkat, megoldásokon gondolkoznak.
Szénási Oszkár már a negyedik iskolaévben tartja ezeket a műhelymunkákat a hetedik és nyolcadik osztályosoknak, amelyekben eddig több mint ezer diák vett részt. Alapja a Fiatalok az Élet Küszöbén elnevezésű magyarországi életvezetési program, amelynek elsődleges célja a megelőzés és a felvilágosítás - a szexuális promiszkuitás, a szerfogyasztói magatartás csökkentése. Az összeállítás tavaly írásbeli jóváhagyást kapott a Tartományi Oktatási Titkárságtól is, hiszen összhangban van az osztályfőnöki órák minisztériumilag előirányzott anyagával. Formálja a diákok életszemléletét, kiigazodást nyújt ellentmondásokkal teli világunkban. Hangsúlyosan tárgyalja az önazonosság kérdését, a baráti és párkapcsolatok fontosságát, a konfliktusok kezelését, a felelősségvállalást.
Később a TÁMASZpont ifjúság- és családsegítő műhely helyiségében beszélgetünk, amelyet a Posta utca 3. szám alatti, sokáig üresen és elhanyagoltan álló pincéből alakítottak ki. Arra vagyok kíváncsi, milyen anyagi háttere van az elképzelésnek.
- Egy magyarországi keresztény alapítvány éveken keresztül segítette ezt a tevékenységet, de az idén szeptembertől megszűnt a támogatásuk. Azóta önkéntesen, bármiféle térítés nélkül járok az oktatási intézményekbe - tájékoztat Oszkár. - Most az önkormányzatnál próbálkozom, ahonnan ígéretet kaptam a következő évre.
- Nálad milyen út vezetett a felismerésig, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
- Gyülekezetben voltam ifjúsági vezető 2001-ben. Úgy éreztem, azok a keretek túl kis csoportot érintenek. Akkor gondolkoztam el azon, hogyan lehetne ezt a munkát kiterjeszteni, szélesebb körben, esetleg városi szinten alkalmazni. Így került a kezembe a Fiatalok az Élet Küszöbén elnevezésű akkreditált anyagsorozat, amely ezeket a műhelytevékenységeket foglalja magába. Évekig forgattam, de nem jutottam eredményre. Aztán egyesületet alapítottunk, amely révén pályázhattunk, együttműködési megállapodást köthettünk az iskolákkal. Én viszont tanulmányokat kezdtem folytatni, hogy szakmai hátterem, alapom is legyen hozzá. Nálunk a liberális eszmék nem jutnak kifejezésre, foglalkozásaink a keresztény értékrenden alapulnak, amely - sajnos - kezd kikopni a társadalomból. Pedig ebben van benne a család megtartó ereje, a kapcsolatok rendezettsége, az erkölcsi tisztaság.
- Hogyan fogadnak a tanárok és a diákok?
- A tanárok döntő többsége kész az együttműködésre. A tanulóknál változó, attól függ, ki milyen háttérrel érkezik. Nem állítom, hogy mindenki kitárt karokkal várja ezeket az órákat. Azok a gyermekek, akik két tűz között vannak, bizonytalanok, nincs érzelmi biztonságot nyújtó családjuk, de nem akarnak a kortárs csoportok negatív hatása alá kerülni, nagyon figyelnek. Rájuk hatnak az elhangzottak, forgatják magukban a gondolatokat. Egy-egy közösségben azért ilyen hosszú a foglalkozássorozat - két éven át havonta egyszer, mert az egymásra épülő anyagokból szemléletmód alakul ki. A hetedik osztályban még nem olyan nagy a szimpátia, de mire nyolcadikosok lesznek, ez megváltozik, látszik, hogyan épül be a segítség az életükbe. Négy évvel ezelőtt, amikor elkezdtem, a hetedik és nyolcadik osztályosok egészen másként gondolkoztak. Azóta hatalmas szerkezeti váltás, klikkesedés, izoláció történt, valóságos problémahegyeket hordozó gyerekek ülnek a tantermekben. Lassan az egyszerű tanácsadó munka terápiás jellegű csoportfoglalkozássá válik.
A helybeli szakembereket, pszichológusokat bevonva az idei iskolaévben főleg Zentára összpontosítok. Tavaly folyamatosan jártam Horgosra és Kispiacra, de anyagi támogatás nélkül nem vállalhatok más terepet. Szeretném, ha Zenta lenne a bázis, a későbbiekben pedig több község is bekapcsolódhatna ennek a szemléletmódnak a továbbadásába. Hangsúlyozom, az előadásoknak nincs felekezeti szemléletmódja, a bibliai, illetve a
kereszténység magját hordozó evangéliumi gondolatot próbáljuk követni.
* A TÁMASZpontra miért volt szükség?
- Évekig álmodtunk erről a helyről itt, a város központjában. Nagyon elhagyatott volt, dohos, vizes falakkal. Magyarországi gyülekezetek adományaiból, önkormányzati segítséggel sikerült rendbe hozni, a PETRA Felekezetközi Keresztény Missziós Szervezet működtetni. Fontosnak tartjuk, hogy az iskolán kívül is legyen egy kuckó, ahol leülhetünk, beszélgethetünk, foglalkozhatunk azokkal a fiatalokkal, akik nyitottak a folytatásra. Kezdetben mi megyünk hozzájuk, de ide már maguk jönnek el. Itt egyébként bibliaköröket is szervezünk, heti rendszerességgel.