Darja Dugina (forrás: Tanjug)

A Kreml-párti orosz újságírót, Darja Duginát a KGB-utód FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) szerint feltehetően az ukrán titkosszolgálat gyilkolta meg. Vagy legalábbis a titkosszolgálathoz köthető szervek bérelték fel azt a nőt, aki a merényletet elkövette. Az ukránok ezt tagadják, állításuk szerint ők nem így működnek, minden az FSZB eszköztárára mutat. Az is lehet, hogy radikális ukránok voltak, de előfordulhat, hogy olyan oroszok, akik nem értenek egyet Vlagyimir Putyin elnök politikájával, mely sokban támaszkodik Darja Dugina édesapjának, Alekszandr Duginnak az elméleteire. Olyan vélemény is született, hogy valóban az FSZB követhette el a gyilkosságot azért, hogy az ukránokra terelje a gyanút, és Moszkva még erőteljesebben léphessen fel Kijev ellen.

James Bond a múlté?

Ma már sokan úgy gondolják, a technológia fejlődésével nincs szükség kémekre, James Bond és társai már csak a filmekben léteznek. Pedig a kémek nem tűntek el, és a titkos iratokba nyert betekintések alapján a módszereik sem változtak olyan sokat.

Kémeknek nevezzük azokat az embereket, akik egy országban egy másik ország számára gyűjtenek információkat nem minden mögöttes szándék nélkül. Manapság a legtöbb kém diplomatafedésben tevékenykedik, vagyis egy bizonyos ország nagykövetségén dolgozik, a feladata pedig az információszerzés. A hírszerzést végző diplomatákról a befogadó ország általában tud, ha nem is mindegyikről, de egyről-kettőről biztosan. Ők azok, akiket az első adandó alkalommal kiutasítanak, ha megromlik két ország viszonya. Az orosz—ukrán háború kitörése óta számos orosz diplomatát utasítottak ki az európai országokból, de a Balkánról is, például Montenegróból és Észak-Macedóniából.

Kémkedés tehát létezik, de csak a legritkább esetben vezet erőszakos fellépéshez, általában az információszerzés a cél. A ’80-as és a ’90-es években viszont több olyan gyilkosság is történt, amely kémekhez köthető, és különösen Oroszország volt érintett. A mostani eset azt a korszakot idézi meg, de nem nélkülözi az izgalmas kémfilmek fordulatait sem. Volt itt hajszínváltás, rendszámtáblacsere, álnév, titkos megfigyelés, hamis útlevél, minden „trükk” annak érdekében, hogy sikeres legyen a támadás.

A merénylet

A huszonkilenc éves Darja Dugina augusztus 20-án este halt meg, amikor az autójában pokolgép robbant. Az FSZB közölte, a feltételezett gyilkosa az ukrán Natalija Vovk. Később az oroszok azt is mondták, egy férfi, Bogdan Ciganenko, egy ukrán szabotázs- és terroristacsoport tagja is segíthetett a merényletben.

Az első elméletek szerint valójában nem Darja Dugina volt az igazi célpont, hanem édesapja, Alekszandr Dugin filozófus, az „orosz világ” ideológusa, aki Ukrajna megtámadását is támogatta. Ám mivel újságíró lánya is vallotta nézeteit, a merénylet nem volt teljes kudarc. A későbbi vizsgálatok azt mutatták, hogy bizonyosan Dugina volt a célpont, a merénylet a tervek szerint zajlott, hiszen Natalija Vovk éppen Darja Duginát figyelte meg egy hónapon keresztül, az ő napirendjét tanulmányozta. Emellett az autóba rejtett robbanószert is távirányítással aktiválták, tehát az elkövető pontosan tudta, hogy mikor kell megnyomnia a gombot, és ki ül az autóban.

Egy magyarázat szerint hatékonyabb lehet, ha nem azokat támadják, akik Vlagyimir Putyin orosz elnök belső körébe tartoznak — halálukkal ugyanis csak azt érnék el, hogy az oroszok még elszántabbak lennének —, hanem a belső kör erős embereinek szeretteit, így ugyanis előfordulhat, hogy a támogatókból a háború ellenzőivé válnak annak érdekében, hogy ne történjen több merénylet. Persze olyan információk is megjelentek, hogy Alekszandr Dugin voltaképpen nem is tartozik már Putyin belső köréhez, és aki eltervezte a lánya elleni merényletet, az nem ismeri az orosz belpolitikát, és bakot lőtt.

Darja Dugina feltételezett gyilkosát állítólag Ausztriában több késszúrással meggyilkolták. Az osztrák szervek nem erősítették meg a hírt. De ebben a történetben ez nem meglepő, hiszen egyetlen információt sem erősített meg senki.

Alekszandr Dugin (forrás: Tanjug)

A kémek is hibázhatnak

És hibáztak is. Mégpedig az orosz, az ukrán és az amerikai kémek is. A The Washington Post augusztus 19-ei, exkluzív információkat tartalmazó cikke szerint az FSZB annyira biztos volt abban, hogy amint Oroszország megtámadja Ukrajnát, az oroszok átvehetik a hatalmat, hogy a támadás megindítása előtti napokat nem stratégiai előkészítéssel, hanem kijevi lakások biztosításával töltötte. Az orosz titkosszolgálat úgy vélte, könnyedén megdönthető az ukrán kormány, és helyette rövid idő alatt felállíthat egy oroszbarát hatalmat.

Azt nem lehet tudni, hogy az orosz ügynökök tévedtek-e, és valóban nem látták, milyen ellenállásra lehet számítani Ukrajnában, vagy csak nem merték továbbítani félelmeiket Moszkvába. A The Washington Post információi szerint az FSZB olyan közvélemény-kutatásokat is bemutatott, amelyek alapján egy megszállás esetén az ukránok felszabadítókként üdvözölnék az oroszokat, holott a valódi felmérések éppen ennek ellenkezőjére mutattak rá, és azt is előrevetítették, hogy az ukrajnai invázió nem lesz sétagalopp. Az viszont tény, hogy a néhány napos totális meghódítás helyett mára több mint féléves háborút kaptunk egy olyan mértékben megerősödött ukrán társadalommal, amilyenre korábban nem volt példa.

A jelentések szerint egyébként az is valószínűsíthető, hogy az ukránok azért álltak ellen az oroszoknak — annak ellenére, hogy az FSZB számos ukrán kormányzati szervbe beépült —, mert Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem szökött el, hanem Kijevben maradt, és mindennap videóüzenetet küld a népének. Egyébként arról is szólnak a beszámolók, hogy Zelenszkij és családja csak néhány perccel úszta meg a likvidálást azzal, hogy a főváros alatti rendszeren át a kormányzati bunkerbe menekült.

Az ukrán elnöknek szerencséje ugyan volt, de előrelátása nem. Az amerikai beszámoló szerint a CIA igazgatója még januárban tájékoztatta az ukrán kormányt, hogy az oroszok Ukrajna megtámadására készülnek. A CIA információi azonban nem győzték meg Kijevet, a saját külföldi hírszerzésük, az SZRU ugyanis úgy látta, az oroszok egyáltalán nem úgy festenek, mintha háborúra készülnének, nem szervezettek, illetve nem felszereltebbek a szokásosnál, a katonák részegek, a tankokra senki sem vigyáz. Sokan hónapokkal később sem hiszik el, hogy Oroszország képes volt ilyen felkészületlenül háborút indítani. Egy magas rangú ukrán biztonsági tisztviselő a The Washington Postnak azt mondta, ha számítottak is valamire, nem ilyen „második világháborút idéző, klasszikus megszállásra”, inkább légitámadásokra készültek. De úgy tűnik, hogy az oroszok sem szárazföldi háborút képzeltek el, hanem egy trójai lovas verziót, vagyis azt, hogy valaki belülről kinyitja nekik a kaput, hiszen több ügynököt is a megfelelő helyre ültettek. Azóta az Ukrán Biztonsági Szolgálat, az SBU több magas rangú tisztjét is hazaárulással vádolták meg, köztük Ivan Bakanovot, az SBU igazgatóját, aki egyébként Zelenszkij gyerekkori barátja volt.

Úgy tűnik, a háború kitörése előtt az összes érintett titkosszolgálat hibázott. Az amerikaiak tisztában voltak ugyan Putyin terveivel, de alulbecsülték az ukránokat, ezért nem küldtek idejében fegyvereket. Az ukránok alulbecsülték az oroszokat, a nyugati figyelmeztetések ellenére is azt hitték, nem indul ellenük támadás. Az oroszok hibái viszont a The Washington Post szerint inkább rendszerszintűek: megbízhatatlan forrásokkal dolgoztak, nem merték az igazságról tájékoztatni a Kremlt, és olyan belső elfogultság jellemezte őket, amely egyezett Putyin Ukrajnával szembeni lenéző viszonyulásával.

Elemzők szerint egyelőre nem látszik az ukrajnai háború vége, és azt sem lehet nagy bizonyossággal állítani, melyik fél győzelmével fejeződhet be a konfliktus. Egy biztos, a világ máris veszített, hiszen sokan azt hitték, a ’90-es évek délszláv háborúi után Európában már nem lesz fegyveres konfliktus, most pedig a következmények a gazdaságra és a társadalomra nézve is súlyosak.