Kocsis Dékány Anita, a tiszaszentmiklósi általános iskola magyar nyelv és irodalom szakos tanárnője két és fél éve oktatja nagy odaadással a diákjait.
" Mi késztetett arra, hogy a tanári pályát válaszd?
- Soha nem voltam biztos abban, hogy pedagógus akarok-e lenni. Először az egészségügyi középiskolával próbálkoztam. Szerencsére nem jutottam be. Azért mondom, hogy szerencsére, mert utólag rájöttem: a bonctant nem bírtam volna. A sors úgy hozta, hogy a gimnázium után a Magyar Tanszéken diplomázzak Újvidéken. Úgy vélem, nem feltétlenül az egyetem készít fel a tanári pályára. Én másképp akarom csinálni, több energiát vagyok hajlandó belefektetni abba, hogy valóban felnyissam a gyerekek szemét, és bátorítsam őket: használják édes és ékes anyanyelvüket.
" Végül is kinek a hatására döntöttél a pedagógusi pálya mellett?
- Konkrétan nem befolyásolt senki. Anyukám azt mondta, olyan vagyok, mint egy katonatiszt: nálam mindig minden a helyén van, de gyerekeket így nem lehet kezelni. Bizonyos szempontból helyénvaló a megállapítása. Jóllehet fontos az iskolában a fegyelem, mégis azt hiszem, hogy játékos formában sokkal többet el tudnak sajátítani a gyerekek.
" Tanárként nehéz elhelyezkedni?
- Magyartanárként nehéz, mert rengetegen végeznek a tanszéken, és sokan pedagógusként szeretnék folytatni a pályájukat. Nekem szerencsém volt.
" Milyen célokat tűztél magad elé?
- Azt akartam, hogy másképp tanítsak, mint egyes jelenlegi tanárok - ne csak az anyag előadására korlátozzam a munkámat. Eleinte azt gondoltam, a diákjaim majd mindent tudnak, mivel mindent beleadtam a munkába, és próbáltam a leckéket minél egyszerűbben elmagyarázni. Mivel az eredmény nem volt túl biztató, ezért úgy gondoltam, hogy rosszul csinálok valamit. Aztán rájöttem, hogy ha vannak jó eredmények is, akkor mégsem tévedhettem olyan nagyot.
" Hogyan tudja egy fiatal tanárnő kiharcolni, hogy a diákok figyeljenek rá, tiszteljék őt?
- Az osztályban elvegyülök a diákok között, nem is tűnök tanárnőnek. Ettől eltekintve, általában fegyelem van az óráimon. Persze akadnak olyanok, akik pl. hintáznak a széken, és többszöri figyelmeztetésre hagyják csak abba - de gondolom, ez másutt is így van. A diákokat ilyen helyzetben sem kezelhetem úgy, mint a rendőrségen. Ugyanakkor, ha valami vicces történik, nem tudok komoly maradni, és visszafojtani a kacagást. Valójában meg sem próbálom, mert szeretem, amikor együtt nevetünk. Általános iskolások esetében az a legfontosabb, hogy megértsék: amikor dolgozunk, azt komolyan kell venni, amikor játszunk, akkor nevethetünk.
" Befolyásolja valamilyen szinten a magyar diákokat, hogy környezetükben szerb tanulók is vannak?
- A szerb és a magyar diákok jól megértik egymást. A gond ott kezdődik, amikor két gyerek összeverekedik, és a közvélemény szerb és magyar tanuló közötti incidensként kezeli ezt. Szerintem nem azt kellene nézni, hogy milyen nemzetiségűek, hanem meg kell tudni, hogy mi volt a konfliktus oka, és ki kell békíteni őket.
" Óra közben milyen vicces helyzet adódhat?
- Sok vicces dolog történik, a diákok ötletára kifogyhatatlan ilyen téren. Egy alkalommal próbára akarták tenni a tudásomat a falusi események kapcsán - úgy gondolták, hogy városi vagyok. Eszükbe sem jutott, hogy egy, még Tiszaszentmiklósnál is kisebb faluból, Egyházaskérről származom. A gyerekek hamar rájöttek, hogy jól ismerem a falusi szokásokat, és nem tudtak rajtakapni. Végül ezen is jót kacagtunk. Ezekért a pillanatokért valóban megéri tanárnak lenni.