Mint mondta, évtizedek óta megbízható útitársaink Léphaft Pál karikatúrái és a belőlük összeállított míves könyvei.

— Nem érthetünk tehát egyet jeles karikaturistánknak, képzőművészünknek azzal a többször emlegetett önmeghatározásával, hogy a karikaturista nem más, mint Homo Bascodikus. Rá vonatkoztatva semmiképpen. Léphaft Pali legfeljebb megértéssel, emberi, sorstársi, nemzettársi szolidaritással és felelősségérzettel szelídített Homo Bascodikus.

Pedig ebben a fejtetőre állított értékrendű és emberségű világban, melyben sorsunk és balsorsunk élni kényszerít bennünket, lehetne máshogyan is. Az Úrnak a kufárokat a templomból kiűző keménységével és kíméletlenségével. Mert mit is nyilatkozott 1995-ben — bizony, jó két évtizeddel ezelőtt! — a Szabad Hét Napban (akkor még volt!) Más-világ című karikatúrakötete megjelenésének alkalmából?

„Nálunk most nehéz karikatúrát rajzolni. Nehéz, mert maguk a tények annyira nevetségesek és annyira szatirikusak, hogy az embernek jól fel kell kötnie a lengemagyart, hogy az egyébként is nevetséges és tragikomikus tényeknél jobbat produkáljon.”

Ma sem mondhat mást, ma sem igen mondhatunk mást. Sőt — hangsúlyozta Dudás Károly. Ezután így fejezte be:

— Akkor hát munkára fel, kedves Léphaft úr! Humorizáljál továbbra is, a te szavaiddal élve: MERÉSZEN ÉS TISZTELETLENÜL — MINDHALÁLIG. Nem vált ugyan meg bennünket — minket már nem lehet megváltani —, meg sem gyógyít igazán, de legalább elviselhetővé teszi azt, ami még hátravan.

A szerző, Léphaft Pál, röviden és velősen így foglalta össze a véleményét a rajzolásról:

— A karikatúra igazi húsvéti téma, mert abban reménykedünk, hogy valami másként lesz, hogy valami feltámaszt bennünket, legyen az rajz vagy valakinek a hatalma. A rajz azért jó, mert újra láthatjuk magunkat benne, de nem úgy, ahogyan mi elképzeltük magunkat.

Nézze meg a megnyitó képeit, Szalai Attila további fotóit,  és olvasson bele Dudás Károly megnyitójának szövegébe: Palikatúrák Topolyán!