Topolyán 1975 közepén alakult meg az első karateklub létrehozását kezdeményező bizottság, melynek tagjai Lazar Mirić, Jovgen Kolbas, Ivan Radisavljević, Nikolovity Lajos és Vladimir Ristić voltak. A klub megalapítása körüli teendők legnagyobb részét Radisavljević végezte, a szabadkai Spartak Karateklub lelkes támogatásával. Az alakuló közgyűlést 1975. október 1-jén tartották meg, ahol elfogadták a működési tervet és megválasztották a vezetőséget, melyben a már említett bizottság tagjai kaptak helyet. Fontos kiemelni, hogy Radisavljević az elkötelezettsége révén a Vajdasági Karateszövetség elnökségi tagja, valamint a jugoszláv szövetség védelmi és honvédelmi bizottságának tagja lett.

Fotók:  a klub archívumából

* A megalakulás után milyenek voltak az első évek, edzések?

— A mai Nikola Tesla Általános Iskola tornatermében volt az első edzés, melyen már akkor megmutatkozott a hatalmas érdeklődés, hiszen mintegy 250 fő vett részt rajta. A nagy népszerűség miatt a klub az első edzőknek tapasztalt mestereket kért fel: Szabadkáról Žiko Bečanović és Szeghegyről Predrag Martinović érkezett. Már az első generációba tartozó fiatalok között is sokan értek el kitűnő eredményeket, közülük főként Slavko Popović, Miroslav Rončević, Dobrik József, Prokec Antal és jómagam, akiket később a fiatalabbak, Branko Miličević, Slavko Vinaji és Borsos László követtek. Mondhatom tehát, hogy a klub már az első években szilárd alapot teremtett a folytatáshoz. A következő generációk tagjai már bekerültek a jugoszláv bővített juniorválogatott keretébe. 1985-ben a klub rendezte meg az országos ifjúsági bajnokságot, ahol a csapat 5. helyet ért el. A múlt század végére már számos fiatal tehetség vitte tovább a klub hírnevét: ifj. Dobrik József, Marinko Stojaković, Damir Blagojević, Budincsevity Antal, Zsemberi György vagy éppen a Čolić és Sivčević testvérek. A következő generációt Borislav Markišić, Dragan Rončević, Milovan Dutina és Aleksandar Vujisić alkották. Közülük a legjobb eredményt Markišić érte el, aki a jugoszláv bajnokságon, Zágrábban a 2. helyet, míg az Európa-bajnokságon, a spanyolországi Santanderben a 3. helyet szerezte meg. A következő generáció legjobbjai a Tomity testvérek, Andrej és Fedor, valamint Veselin Krsmanović, akik csapatversenyben verhetetlenek voltak Vajdaságban. Az utánpótlást Jovan Mandić, Kovács Gábor és Marko Pavlović alkották ezután. A női mezőnyben is sikerült számos kiemelkedő sportolót bemutatnunk, közülük Majoros Zita, Nevenka Mikita és Farkas Klára értek el sikereket, főként csapatversenyekben.

* Hogyan fejlődött tovább a klub?

— A ’80-as évek mindenképp fordulópontot hoztak, szekciók alakultak ugyanis Bácskossuthfalván, Bajsán, Kishegyesen és Zentagunarason, ezzel pedig megalakult a helyi járási liga. A klub hosszú évekig az észak-bácskai másodosztály élmezőnyéhez tartozott, végül bejutott az I. Vajdasági Ligába is. Irányítását a ’80-as évek második felében jómagam, majd a ’90-es évek elején Hegedűs Zoltán vette át. Az elmúlt öt évtizedben több ezren fordultak meg a klubban, közülük 50-en szereztek fekete övet, azaz mesterfokozatot. Mindvégig hűek maradtunk a sotokan karatestílushoz, mely a fegyelem, tisztelet és kitartás értékeit képviseli. Mára nemcsak sportegyesület, hanem közösségformáló intézmény is lett klubunk, mely amellett, hogy számos kihívást túlélt, máig aktív szerepet vállal a fiatalok nevelésében és a sport népszerűsítésében. Sikerben nem volt hiány. Az évszázad elején a legsikeresebb Szikora Valentina volt, aki a németországi világversenyről aranyéremmel tért haza. Az eredmények listája azonban ennél sokkal hosszabb — ausztriai, boszniai, észak-macedóniai, németországi, romániai és szerbiai Balkán-, Európa- és világbajnokságokon értünk el kiemelkedő eredményeket.

* Hogyan folynak az edzések?

— Az edzések minden évben szeptember elején, az iskolai tanév kezdetével egy időben indulnak. Az idény megkezdése előtt a klub gondoskodik a teremről, egyezteti az időpontokat, valamint kapcsolatban van a gyerekekkel és szüleikkel. Az alsó tagozatosoknak a tanév elején tájékoztató órarendet adunk, mely segít eligazodni a beiratkozás és az első edzések részleteiben. A szülők szerepe kulcsfontosságú a kezdeti időszakban, hiszen gyakran kísérik a kisebb gyerekeket edzésre, illetve versenyekre is. A kezdő tanulók számára az edzések alapállásokkal, -mozgásokkal, -ütésekkel és -blokkokkal kezdődnek. Ezek adják a karate technikai alapját. Az egyszerű mozdulatok megismerése után következik azok összekapcsolása, majd fokozatosan a bonyolultabb technikák elsajátítása. A karatetanulók övrendszer által fejlődnek. Az első szakaszban tanulóövek (pl. fehér, sárga, narancssárga) vannak, melyeket félévente szervezett vizsgákon lehet megszerezni. Később, haladóbb szinten, a vizsgák évente egyszer zajlanak. Ilyenkor a tanulók számot adnak az addig megszerzett tudásukról. A fekete öv (mesteri öv) megszerzése már igazi elköteleződést, hosszú évek munkáját igényli. A csoportok létszáma évről évre változik, korábban 20–30 fő is beiratkozott, a sportág továbbra is népszerű. Az edzésidőpontok igazodnak az iskolai elfoglaltságokhoz, így segítve a sport és a tanulás egyensúlyát. Amit fontos elmondanom, hogy a karate fejleszti a testet, az elmét és az önfegyelmet — valódi értéket adva a gyerekeknek. Kutatások bizonyítják, hogy az úszás után ez a második leghasznosabb sport, mely elősegíti a fizikai és a pszichikai fejlődést.

* Milyen hatással volt az ön életére ez a sportág?

— A karatéval való kapcsolatom teljesen spontán indult. Barátaim, amikor megalakult a klub, csatlakoztak — én pedig nem is tudtam pontosan, mi az a karate, de beléptem, hogy együtt legyen a társaság. Az idő múlásával aztán megszerettem a sportágat, mígnem végül én lettem az egyetlen, aki kitartott a kezdeti csapatból. Egyik barátom még sokáig edzett, de később abbahagyta, és sajnos három éve már elhunyt. Az első generációból ma már csak én és Prokec Antal maradtunk; ő jelenleg Kanadában él, ahol aktívan foglalkozik a sporttal. A karate nemcsak az én életemre volt nagy hatással, hanem a lányoméra, Helgáéra is. Már óvodásként elkezdte, és sokat segített neki az iskolai teljesítményében is, hiszen levezette a feszültséget, megkönnyítette számára a koncentrálást, és strukturált gondolkodást adott neki. Olyan szintre jutott, hogy válogatottkeret-tag lett, 3. lett az Európa-bajnokságon Németországban, és 2. helyet szerzett a világbajnokságon csapattagként. Később sikeresen elvégezte az orvosi egyetemet, és jelenleg a budapesti Honvédkórházban traumatológus szakorvosként dolgozik. Bár ma már nem tud aktívan részt venni az edzéseken, a karate sokat adott neki — emberileg és szakmailag is.

* Bizonyára már vannak terveik a jövőre nézve.

— Fő célunk, hogy a gyermekek magas színvonalú szakmai képzésben részesüljenek, ezáltal elősegítve az új növendékek fejlődését, az utánpótlás nevelését. Ma is számos fiatal tehetségünk van, köztük Kalmár Ádám és Anna, Fremond Ádám, Kerekes Attila, Bacsó Csenge és Szuromi Ivett. Mindez magában foglalja a szakképzett edzők alkalmazását, akik megfelelő pedagógiai és sportági tudással vezetik az edzéseket, valamint az edzéshez szükséges körülmények megteremtését. Fontosnak tartjuk a versenyeken való részvételt, illetve ezek megszervezését is. Ez lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek fokozatosan fejlődjenek, és akár a versenysport irányába is elinduljanak, ha intenzívebben szeretnének foglalkozni a karatéval. Az edzések helyszíne a Csáki Lajos Általános Iskola kis tornaterme. A nagyobb versenyek lebonyolítására az intézmény nagy tornatermét használjuk. Az iskola mellett szoros együttműködésben állunk más környékbeli klubokkal, különösen a szabadkai egyesülettel. Ami saját rendezvényeinket illeti, kiemelném a Topolyai Trófeát. Ezt először 1976-ban tartottuk meg, és csak hosszabb szünet után tudtuk újjáéleszteni. Az elmúlt időszakban évente rendezzük meg, az idén már 25. alkalommal. A versenyre egész Szerbiából, Romániából, Boszniából és Magyarországról érkeznek, így a kupa mára nemzetközi eseménnyé vált — ezzel is öregbítve klubunk és a város nevét.

Fotók: Holovics Gábor archívuma