home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A kántornő
Tóth Tibor
2012.03.07.
LXVII. évf. 10. szám
A kántornő

Szabó Zsófia - Szabó Attila felvételeA felsőhegyi Szabó Zsófiának óriási a munkabírása. Kántorként dolgozik, tagja a Kapaszkodó együttesnek, fellépett a Magyarnak lenni című pódiumműsorban, könyvet ír, emellett pedig hét hónapos kisfiát is neveli. Energikus, optimista, derűlátó és mindig mos...

Szabó Zsófia - Szabó Attila felvétele

A felsőhegyi Szabó Zsófiának óriási a munkabírása. Kántorként dolgozik, tagja a Kapaszkodó együttesnek, fellépett a Magyarnak lenni című pódiumműsorban, könyvet ír, emellett pedig hét hónapos kisfiát is neveli. Energikus, optimista, derűlátó és mindig mosolyog. Erről beszélgetésünk alkalmával magam is meggyőződhettem, hiszen a kérdésekre jókedvűen, mosolyogva válaszolt. Nemrégiben jelent meg első könyve, Zenta katolikus egyházközségeinek története címmel. Beszélgetésünk fonala e könyv mentén indult.
- A szabadkai Teológiai-Katekétikai Intézet hallgatója voltam és diplomamunkámban Zenta katolikus egyházközségeinek történetével foglalkoztam - kezdi a beszélgetést. - Mentorom, ft. Harmat Károly atya javasolta, hogy bővítsem ki a diplomamunkámat a középkortól napjainkig terjedő időszakra, s a művet az Agapé könyvkiadó ki is adja. Alaposan fel volt adva a lecke, hiszen más egy diplomamunka és más egy publikáció. Tüzetesebb kutatásba kezdtem, ellátogattam a zentai és a kalocsai levéltárba, könyvtárakba, fényképeztem, jegyzeteltem, információkat, adatokat kerestem. Kis hiányosság, hogy a középkori anyagok egy része nincs meg, mivel a tatárjárás, törökjárás következtében az anyagok nagy része elveszett. A könyvben főként az újkori részről van szó.
- Kántorként is tevékenykedik. Honnan a zene iránti szeretet?
- A zene iránti szeretet már kisgyermek korom óta bennem van, a szüleim így neveltek, hiszen zenészcsaládból származom. Az egyházi zenét a templomban szerettem meg. Mint afféle gyerek nem értettem a szentmisét, nem mutattam különösebb érdeklődést iránta, de akkor a nővérke felfigyelt a hangomra, s maga mellé hívott. Közölte velem, hogy fogékony vagyok az éneklésre, és mint később kiderült, az orgonára is. A felsőhegyi hitoktató, Alix nővér elhozott Zentára Ivanka tisztelendő anyához a Szent István-templomba, s ő megtanított orgonán játszani. A budapesti Harmat Artúr Központi Kántorképzőbe két nyári továbbképzésen is részt vettem, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon pedig Zomborban szereztem oklevelet. Szabadkán beiratkoztam a Teológiai-Katekétikai Intézetbe, s ott négy évvel ezelőtt diplomáztam egyháztörténetből.
- A kántori feladatok közé a temetési szertartás is hozzátartozik. Mennyire lehet ezt megszokni?
- Még a mai napig is nehéz, pláne, ha egy hozzám közel álló személy búcsúztatásán kell énekelnem. Ha viszont az ember nem hisz abban, amit csinál, akkor ne is álljon ki oda. 2001 óta vagyok kántor. Felsőhegyen kezdtem, majd Zentán, a Kis Szent Teréz-templomba kerültem, Adorjánon is dolgoztam, most pedig a zentai Szent István-templomban kántorkodom, a Szent Ferenc-templomban pedig hittant oktatok.
- Egyre inkább csökken a templomba járók száma, s közöttük is főleg az idősebb korosztály képviselteti magát.
- A templomba járás az időseknél hagyomány. Ők így nevelkedtek, ebben nőttek fel. A mai társadalom már fogyasztói társadalom és nem annyira követi a hagyományokat, nem a család áll a középpontban. Azért a fiatalok és a gyerekek is járnak templomba. Az a probléma, hogy nem értik a szentmise lényegét, nem értik a liturgikus dolgokat. A szentmise tele van szimbólumokkal, amit a mai ember annyira nem ért meg. A középkori ember szimbólumokkal, jelekkel érzékelte a színeket, a hangokat. A liturgiát nem lehet reformálni, mert az szent cselekmény, mely Istentől jön, Istenhez megy. Meg kell tanítani, meg kell magyarázni és meg kell szerettetni a fiatalokkal, a gyerekekkel a szentmisét, s ez tapasztalatom alapján az éneklésen keresztül megy leginkább.
- A Kapaszkodó együttesnek 2004 óta tagja.
- Egy bérmálkozáson jelen volt Boros Nándor, az együttes vezetője, meghallotta a hangom, majd üzent, hogy kellene egy női hang az együttesbe. 2005-ben, a X. Énekelt versek fesztiváljára úgy készültünk, hogy nyerünk, s végül meg is szereztük az első helyet. A zenekarban azóta kisebb-nagyobb személycserék történtek, de immár hat éve négy állandó taggal rendelkezünk, s megzenésített verseket adunk elő felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A Magyarnak lenni című pódiumműsort Domány Zoltán előadóművésszel együtt készítettük el, s Magyarországon is bemutattuk.
- Értesüléseim szerint kedveli a magyar nótákat is.
- A magyar nóta szeretete is a családból ered. Sokan úgy vélekednek, hogy a magyar nóta csak az időseknek szól. Szerintem a fiataloknak is szól, hiszen szövegei a szerelemről, csalódásról, boldogságról, boldogtalanságról szólnak, ami mind az élethez tartozik. Tavaly óta tagja vagyok a csókai Hecskó Károly Dalkörnek, s velük felléptem már többek között a Prímásfesztiválon is. Az idén a magyar nótával kapcsolatban nyitni szeretnék külföld felé, nem versenyre, hanem minősítő felmérésre szeretnék eljutni.
- Miből merít erőt a hétköznapokban, hogy ennyi mindenre jut energiája?
- Egyrészt a hitemből, másrészt pedig hatalmas akarat, tenni vágyás van bennem. Támogatást kapok a szüleimtől is, akik idősek ugyan, de hál Istennek egészségesek és a kisfiamtól, aki még pici ugyan, s ahova csak lehet, viszem magammal, s úgy érzem, elfogadta azt, amit csinálok.
- Ennyi elfoglaltság mellett van-e szabad ideje?
- Nagyon kevés a szabad időm, mivel teendőim mellett még a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola ókori és középkori egyháztörténész és művelődéstörténész mesterszakán végzős hallgató vagyok. Tevékenységeimet nem tehernek vagy nyűgnek érzem, hanem hobbinak. A zenélés is hobbiként indult, a történelemmel való foglalkozás úgyszintén, végül odáig jutottam, hogy könyvet adtam ki.
- Mit tart a legfontosabb értéknek az életben?
- A hitet, valamint azt, hogy akármi is történjen az ember életében, mindig legyen tartásunk, és minden körülmények között megmaradjunk embernek.
- Milyen terveket szövöget az idei évre?
- Mivel a könyvemben a középkorról elég kevés szó esik, így ezt a részt még jobban fel szeretném tárni, s a kiadott könyvnek a folytatása főként a középkorral foglalkozna. Mindig azon siránkozunk, hogy hozzánk nem jönnek a turisták, nincs látványosság, amit megmutathatunk nekik. S mennyire jó például Oroszországnak, mert ott mennyi minden van. Itt is voltak rombolások, de azért látványosság is akad, csak nem vigyázunk rájuk, nem értékeljük őket. Tanítás közben mindig felhívom a fiatalok figyelmét értékeinkre, hiszen feladatunk megóvni őket az utókor részére - fejezte be beszélgetésünket Szabó Zsófia, felsőhegyi teológus, kántor.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..