Nyikorgott az ajtó és bosszankodtam. Már rég megkenhettük volna egy kis olajjal. Aztán meg restelkedtem magam előtt is, karácsony van, éppen a Kossuth rádión hallgatom a karácsonyi énekeket, közben mégis zúgolódom. Csak ezután néztem az ajtó felé. Egy parázs arcú, szőrmesapkát viselő férfi dugta be a fejét. Barátságos tekintete volt, akár a két apró fiának, akik gyorsan beosontak az apjuk után a konyhánkba.
Dicsértessékkel köszöntek. Az apa kezében nagy doboz volt: kartonból készült betlehem. Egy édes betlehemi istállócska, tele szalmával, papírszárnyú angyalokkal, a kisded Jézussal, Szűz Máriával és Szent Józseffel. A betlehemből kivirult még jó néhány ezüstdió és szalmából font hullócsillag.
Mi magunk készítettük advent legelején, mondta az apa, az idén már a gyerekek sürgették. És énekelni kezdték a Mennyből az angyalt. Az apa egy kicsit rekedten, de mélyen. A gyerekek annál vidámabban. Kezecskéikben szépen hajtogatott papírangyalokat tartottak. Eljátszották, hogyan repülnek az angyalok mindenfelé. Szárnyukkal szinte az orrcimpámat csapkodták. Érintésük bársonyos volt és hóillatú.
Az ének után jókívánságaikat mondták el, a többi közt Isten áldását kérték. Kell a méltóságos Jóisten áldása ránk, hogy az eljövendő új esztendőben is újból köszöntsük egymást Tiszaszentmiklóson, Padén meg Szajánban. Ezt a három falut valahogy bejártuk az idén is, mondta az apa egy szuszra.
Aztán elcsuklott a hangja. Alig hallhatóan folytatta:
— Sokan elmentek, még Pecellóról is, ahonnan jöttünk. Mindenki külföldön áll meg. A feleségem másfél éve Németországban dolgozik. Karácsonyra is vállalt munkát, nem jött haza. Én meg három napja három faluban kántálok, a Jézuskának otthont keresve. És meg is találjuk majdnem minden házban.
Ekkor a betlehemben a kisded Jézus pirospozsgásan elmosolyodott. Az angyalok csilingelő énekükkel buzdították a hozzánk betért kántálókat.
Közben a gyerekek a köménymagos sóskiflit majszolták. Az asztalra, a porcelántál mellé, melyből a ropogós kiflik kandikáltak, egy papírangyalt tettek le. Férjemnek és nekem szánták. Majd szürcsölték a forró kakaót, mely csorgott, egyre csak csorgott a szájuk szélén...
Énekelve indultak kifelé. Hirtelen összekapkodtam a szegfűszeges narancsokat és a sóskifliket is, majd belegurítottam a hátizsákjukba.
Elmondták, hogy ebben az évben még nem jártak a Bumford utcában. Ott is szeretnék elmondani az Angyali vigasságot.
A szalma szétszóródott utánuk a konyha földjén. A tálban a köménymagok zizegtek. Nézegettem a hátrahagyott papírangyalkát. Mosolygott, mint a Kisded.
Éreztem, velünk együtt Szaján is mosolyog.
