Fejértelepen legutóbb öt esztendővel ezelőtt jártam. A kalandáriumok június 27-ét jegyeztek, amikor is a katolikus templom védőszentjének napját, azaz búcsúját ünnepelték a helybéliek és az alkalom apropójából hazalátogatók. Azóta továbbra is sajnos csupán gondolatban teszem meg az utat arrafelé.
2017 nyarán, a homokvidéki, kicsiny falucska közösségének sátoros ünnepén is a korabeli jegyzeteimet, illetve a településen készült saját helyszíni, valamint a világhálóról lementett emlékfotókat őrző albumomat kerestem elő.
„[...] a szentté avatott Árpád-házi lovagkirály [...] nemcsak a magyar nemzetét és önnön életét egyaránt veszélyeztető ellenség, hanem a tulajdon indulatai, illetve a kor divatja szerint törvényesített vendetta fölött is képes volt diadalmaskodni. Igazságot osztó kardja mellett a hit és az erény fegyverzetével is felövezte derekát. Hús-vér ember lévén, minden bizonnyal kételyek között tépődve, irányt mutató vezérfonalként az alábbi mottót választotta a legkisebbek fölött is éber szemekkel őrködő Gondviselés: »Ha biztosan akarod tudni, hogy kötelességedet teljesítetted, csináld mindig azt, ami a legkellemetlenebb.«” (Hét Nap, Bánáti Újság, 2012. július 11.)
A falu 1994-ben felszentelt, püspökségi lelkipásztorkodási központként is nyilvántartott Szent László király temploma és csaknem háromszáz fős hitközsége közigazgatásilag a Nagybecskereki egyházmegye déli esperességének verseci filiájához tartozik. A helyi visszaemlékezők szerint az önmagukat ma is susaraiaknak nevező fejértelepiek 1955-ig jártak a régi településük helyén lévő templomukba. Az épületet 1987 telén ismeretlen tettesek sajnos felgyújtották. Mesélik, csak a tégláit sikerült megmenteni, majd a Msgr. Huzsvár László nagybecskereki székespüspök gondozásában épülő új templomba beleépíteni. Rendhagyó egybeeséssel a véres délszláv háború hosszú esztendeivel, próbára téve egyúttal az istenfélésre ítéltetett emberek és a közösség lelki szívósságát is. Ötvözve az 1891-ben benépesített Fejérteleppusztát a legelső idevágó Schuschara/Sanddorf településsel, melyet 1812-ben említenek először az okiratok, Fejértelep néven egy új falu jött létre 1900-ban a Delibláti-homokpuszta szívében. Akkortájt kezdtek házakat, szélturbinát és templomot (1902) építeni a homokon (meg)maradni kívánó családok, továbbá megélhetést nyújtó szőlőskerteket telepíteni, valamint a maguk és családjuk számára is hosszú távra megtartó gyökereket nevelni ezen a tájon. A harmadik évezred első esztendeiben megejtett népszámlálás adatai szerint a faluban csupán 376 lélek élt, 64,09% részarányú magyarsággal.
A szerző felvételei
