home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A juhokat lelövik, ugye?
Brasnyó Zoltán
2015.08.10.
LXX. évf. 31. szám
A juhokat lelövik, ugye?

A palicsi filmfesztiválnak ugyan vége, az ott bemutatott alkotások legtöbbjére azonban azok a moziőrültek is kíváncsiak, akik az idén esetleg lecsúsztak a versenyprogramról. A Kosok című izlandi film nyerte meg az idén az Arany Tornyot, a Palicsi Torony díjat pedig Magnus von Hornnak ítélték oda a The here after című film rendezéséért. A méltán népszerű programrész, a Párhuzamok és ütközések legjobb alkotása pedig Ella Manzheeva filmje, a Sirályok lett.

A hivatalos indoklás szerint a Kosok azért kapta meg az idén az Arany Tornyot, mert a benne szereplő metaforák hatásosan érzékeltetik a valakihez való tartozás érzését. A rendező, Grímur Hákonarson a festői szépségű Izland völgyeibe kalauzolja a nézőket, a „valakihez való tartozást” pedig két testvér, Gummi és Kiddi néhol tragikus, néhol pedig vicces sorsán keresztül tárja elénk.

Mindketten azonos életmódot folytatnak, mindennapjaikat pedig kedvenc díjnyertes juhaik pesztrálása teszi ki, melyek nemcsak kiváló vérvonallal, de számos díjjal is büszkélkedhetnek. A konfliktus alapja, hogy Kiddi birkái megbetegednek — ami nemcsak Kiddinek, hanem az egész völgy állattartási ágazatának létét is veszélyezteti. A hatóságok seperc alatt meg is jelennek, és ellentmondást nem tűrően azonnal le akarják mészárolni a díjnyertes jószágokat – amivel a tenyésztő teljes állatállományát, sőt az évszázadok alatt speciálisan kitenyésztett nemesített fajtát is halálra ítélik. A film legérdekesebb mozzanatát hagytam a végére: Kiddi és Gummi rájön, hogy össze kell fogniuk az állatok megmentéséért. Ennek azonban egy aprócska akadálya van: a két testvér annak ellenére, hogy egymás mellett él, évtizedek óta haragban van. Egy szót sem szólnak egymáshoz.

A történet akár nálunk is játszódhatna, sőt az alapsztori sem új, láttunk már ilyet régebben is — gondoljunk csak például Lynch filmjére, Az igaz történetre. A Kosok azonban mégis működik, lélekemelő, őszinte és magával ragadó. A miliő, az aprócska közösség romantikája, Izland elszigeteltsége pedig a legjobb keretet és helyszínt adja egy ilyen történethez.

Mi itt, Kelet-Európában viszonylag keveset tudunk az izlandiakról, azt azonban mások és ők maguk is megerősítik, hogy rendkívül független természetűek, és még testvérüktől, családjuktól sem akarnak függni. A makacs testvérek témája tehát klasszikusan izlandi. A gazdák pedig nemcsak Izlandon, hanem bárhol a világon rettegnek attól, hogy az állataik megbetegednek és elpusztulnak, ők maguk pedig anyagilag tönkremennek. A film tehát valódi problémákat mutat be újszerűen, néhol egy kis fekete humorral fűszerezve a cselekményt.

A filmgyártás tekintetében Izland érdekes helynek számít, hiszen ki gondolná, hogy a mintegy 330 000-es lélekszámú és 103 000 négyzetkilométer területű Izlandi Köztársaságban évente négy-hat mozifilm készül? A rendező, Grímur Hákonarson szerint ennek egyik fő oka a zord időjárás és a gyakran szakadó eső — emiatt ugyanis az ott élőkben kialakult az igény, hogy moziba menjenek, és fedett helyen szórakozzanak. Szerinte emiatt lehetséges az is, hogy az irodalom, a kulturális élet rendkívül népszerű és mozgalmas a szigeten. Ennek ismeretében pedig nem csoda, hogy egy fiatal és tehetséges filmkészítő generáció is bontogatja szárnyait. Hákonarson kortársa, Benedikt Erlingsson például korábban  a Lovak és emberek című mozival aratott nagy sikert az európai filmszemléken. Még sincs annyi tematikus egybeesés az alkotók filmjei között. Ami összeköti őket, az általában a humor és a megható pillanatok. A Sigurdur Sigurjónsson és Theodór Júlíusson főszereplésével bemutatott Kosok nem csak Palicson aratott osztatlan sikert. Az idei cannes-i fesztiválon az Un Certain Regard szekció fődíját is kiérdemelte. A kolozsvári 14. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon a versenyfilmek között szerepelt, és a zsűri különdíjával, valamint a közönségdíjjal távozhatott. Hákonarsont korábban nemcsak külföldön, de otthon is díjazták. Igaz, hogy nem a Kosokért, hanem előző, Summerland című filmjéért. Ez utóbbiért 2010-ben megkapta a legrangosabb izlandi filmes elismerést, az Edda-díjat.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..