Huszonöt főzőcsapat foglalta el helyét a focipályán, és főzte bográcsokban, üstökben a birkát, de olyanok is akadtak, akik nyárson, lassú tűzön forgatták a finomságot. Az egyik bográcsnál két általános iskolás fiatal serénykedett. Egyikük sárga paprikát szelt a pörköltbe, a másik pedig sót szorongatott a kezében.

A hetvennyolc éves Tóth László (jobbról) tízéves kora óta nyír birkát

— Mi még csak tanuljuk, hogyan kell ízletes birkapörköltet főzni. A csontot a bogrács aljára rakjuk, és főzés közben vigyázni kell, nehogy felkavarjuk az aljáról, mert akkor az étel könnyebben odaég. A főzés ideje a birka életkorától függ, a miénknek három-négy óra alatt meg kellene főnie. A paprika mellett hagymát, sót, borsot és erős paprikát is teszek bele, utóbbiból nem sokat, hiszen nem mindenki szereti — hangsúlyozták az oromhegyesi fiatalok, Sarnyai Dávid és Bajusz Dávid.

A magyarkanizsai Fejős István hagyományosan főzi a birkát, azaz szavai szerint mindent egyben.

— A hús mellett nem maradhatnak el a szokásos fűszerek, a bors, a köménymag, az erős paprika sem. Fiatal és idősebb birkából is főzhető pörkölt, a fiatalabb három-négy óra alatt elkészíthető, az idősebb akár öt órát is igénybe vesz. Igaz, hogy tovább kell főzni, de tapasztalataim szerint minél öregebb a birka, annál finomabb étel készíthető belőle. Gyakran járunk hasonló jellegű eseményekre, az idén Csókán és Zentán főztünk. Szeretünk társaságba menni, így lehetőségünk szerint a hasonló rendezvényeken jelen vagyunk — mesélte Fejős István, és keverte is az egyre ínycsiklandóbb illatokat árasztó ételt.

A kispiaci Jókai Mór ME néptáncosai

A kézművesek és édességárusok mellett egy jurtára, valamint korabeli öltözékekre, késekre és egyéb tárgyakra lettünk figyelmesek. Szalma Tamás, az idén áprilisban megalakult Szerbiai Sárkányos Lovagrend kapitánya elmondta, tevékenységük egyik legfontosabb eleme a gyermekprogramok, valamint szeretnének minél több hasonló jellegű társasággal és civil szervezettel kapcsolatba lépni. Foglalkoznak növénytannal és hagyományos gyógymódokkal, a régi mesterségeket, mint például a kovácsmesterség és a rézöntés, szeretnék visszahozni a köztudatba, és bemutatni a gyerekeknek, hiszen kovácsmestert ma alig lehet találni.

A megnyitóünnepségen Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármestere szólt a közönséghez. Örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy az ilonafalviak az idén is megszervezték a rendezvényt, melyet Magyarkanizsa Önkormányzata is támogat, és ez így lesz a következő évben is.

A fiatalok, Sarnyai Dávid és Bajusz Dávid, is fakanalat ragadtak

A kézi birkanyírásra három versenyző nevezett be. A legidősebb birkanyírónak a völgyparti származású, ötvenéves koráig Moholon, azóta pedig Bogarason élő Tóth László bizonyult, akinek egy rakoncátlanabb fajta birka jutott, de Laci bácsi kellő szakértelemmel és néhány szép szóval hamar megnyugtatta, majd lassan, de pontos munkával megszabadította bundájától.

— A ma megnyírt birkával alaposan meggyűlt a bajom, nagyon rugdalódzott, de csak lenyugtattam valahogy. A nyírás nem nehéz tevékenység. Arra kell vigyázni, hogy ne csipkodjuk ki a birka bőrét, tehát próbáljuk úgy megnyírni, hogy ne vágjuk meg. Idén töltöm a hetvennyolcadik életévemet, néha kicsit rezegnek a kezeim, és pár alkalommal akaratom ellenére mégis megvágom a jószágot. Nagyon melegben a birka sem érzi jól magát, ilyenkor tanácsos megszabadítani a bundájától. Néhány hete Topolyán olyan birkát nyírtam, amelyet már három éve nem nyírtak meg. Nem volt könnyű munka, mert nehéz volt a gyapjú, és húzta a birka bőrét. A gyapjú ma már sajnos senkinek sem kell. Gyerekkoromban, amikor öregapám és édesapám százhúsz birkát megnyírt, akkor a gyapjúért kapott pénzből mind az ötünket felöltöztetett, és még egy hold földet is tudott vásárolni belőle — ismertette Laci bácsi, aki tízéves kora óta foglalkozik birkanyírással.

Huszonöt bográcsban főtt a birka

A Kapitány-réti Juhászok Egyesületének elnöke, Sáringer Renáta kiemelte, hogy az esemény célja a hagyományőrzés, hiszen a birkanyírás kézi ollóval hagyományosan történik, emellett pedig a csapatok birkapaprikást főznek, mely hagyományos ételünknek számít.

— A juhállomány nagysága környékünkön mintegy 3000-re tehető, a községben azonban ez a szám meghaladja a 10 000-et. A juhászok és a birkanyírók száma egyre kevesebb. A juhászokért, mondhatni, veszekszünk, mert jó juhászt nagyon nehéz találni, a birkanyírók pedig már előre, napra pontosan be vannak táblázva, és háztól házig, szomszédtól szomszédig mennek jószágot nyírni. Magyarkanizsa községben Oromhegyesen dolgozik egy birkanyírócsapat, mely községen belül és kívül egyaránt tevékenykedik. Rajtuk kívül Pecellón és Óbecsén van még egy-egy birkanyírócsapat, de ez valóban nem sok. A birkára és a bárányra állandó igény mutatkozik, a jószágokat a vágóhídra, illetve külföldre szállító nagy cégek mindent felvásárolnak. Birkát tenyészteni manapság nem könnyű, mert a gyapjút már öt éve nem lehet eladni. A birkatartóknak mindig is a bárány és a gyapjú volt az igazi bevételük, így nagyjából nullára jöttek ki. A régi juhászok elbeszélése szerint a legkönnyebben kitartható jószág a birka, melynek kilója élősúlyban 300-350 dinár körül mozog.

Az esemény művelődési részében a kispiaci Jókai Mór Művelődési Egyesület néptánccsoportja és a magyarkanizsai Cifraszűr énekkórus lépett közönség elé, majd a találkozó az eredmények kihirdetésével és a díjak átadásával ért véget.