A kezdeményezés több évtizedig ért Hollerung Gábor karnagy, a zenekar ügyvezető igazgatója szívében, s az elmúlt évben egy szuperprodukció, Carl Orff Carmina Burana című művében öltött testet. A darabot gyakran előadják, de félezer fiatal szerepeltetése igazi nóvumnak számított a magyar zenei életben.

(Fotó: Nyíri Balázs)

A sikeren felbuzdulva az idén a kilenc tanintézményből verbuválódott félezer fiatal két jól ismert opust, Kodály Zoltán Jézus és a kufárok, valamint a Mátrai képek című kórusművét, ezután pedig Mendelssohn ritkán hallható Első Walpurgis-éj című kantátáját szólaltatta meg. 

Az előadás főpróbáján vettem részt, s a hallottak kedves emlékeket idéztek fel bennem. Egyetemi tanulmányaim alatt s az azt követő években a kórusban való éneklés az életemben fontos szerepet kapott. A közösség élményét adta meg a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem politikával átitatott környezetében, és mellesleg fél Európát is bejártam a dalos társakkal. Különösen emlékezetes marad két, összevont kórusokkal szervezett fellépés, az egyiken több százan Kodály A magyarokhoz című művét adtuk elő a legendás karnagy, Ugrin Gábor vezetésével. Egy másik alkalommal az akkori rendszer kegyeltje, Pödör Béla állt a pulpituson.

A Műpa nagyterme megtelt e délelőtti alkalomra is, az esti előadás is táblás házas volt. Az első szám, A Jézus és a kufárok feladta a leckét az előadóknak. Nagyon nehéz mű, korrektül megszólaltatni is nagy faladat, jól bemutatni viszont csak a legnagyobb együtteseknek sikerül. Ezúttal a korrektül előadni elve érvényesült, az egyik fiatallal beszélgetve meg is jegyezte, hogy volt, amikor megizzadtak a próbák és a bemutató során. A Mátrai képek ehhez képest felüdülés lehetett, ráadásul a zeneművet az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes produkciója is színesítette, kedvesen, odaillően.

Mendelssohn művét ritkán lehet hallani, pedig a Goethe által inspirált darab nagyon szép, dallamos, egyszóval közönségbarát. A komponálásakor a kikeresztelkedett zeneköltő ugyancsak megvívhatta magában csatáját a telet búcsúztató ősi rituálék s a kereszténység eszméjének dicsőítése között – a német mester az első mellett tette le a voksát. A kilenc tétel első része viszonylag könnyen énekelhető, a 7. résztől (Druidák kórusa) viszont már igazán embert próbáló.

A produkció nagyon tetszett, s ez a karmester lelkesedésének is köszönhető.  Jóllehet a fiúk aránya töredéke volt a leányokénak (ez sajnos tendencia a kórusoknál és a táncegyütteseknél egyaránt), de a karnagy az ifjú férfiakat középre helyezte, így hangjuk a közönség felé irányult, teltebben szólhatott. A kórus mellett kiváló szólisták léptek fel, az előadás mindenkinek élményt nyújtott, és várjuk a folytatást.