1526. augusztus 29-én Mohács határában vívtak sorsdöntő csatát a magyar seregek Szulejmán szultán túlerőben lévő török hadaival. Mindössze másfél óra leforgása alatt 14 000 magyar katona esett el, a középkori Magyarország elveszítette királyát, végzetes vereséget szenvedett, és részeire hullott. Az I. Szulejmán szultán vezette oszmán-török haderő 75-80 000 főt számlált II. Lajos magyar uralkodó 25 000 fős, német, cseh és lengyel csapatokkal kiegészített hadseregével szemben. A csata áldozatainak tömegsírjai a nemzeti sírkert részei. A „mohácsi vész” után a középkori Magyar Királyság hatalmi helyzete megváltozott, és alig másfél évtizeddel később az ország három részre szakadt. Az el nem foglalt nyugati és északi részeken a magyar király országolt, keleten az erdélyi fejedelemség viszonylagos önállóságot őrzött meg.

Barát István felvételei

A mohácsi csata első két tömegsírja dr. Papp László régész munkásságának köszönhetően került napvilágra 1960-ban. A tényleges építési munkák csupán 1975 őszén kezdődhettek meg, amikor újabb három tömegsírt tártak fel. Az emlékhelyet 1976. augusztus 29-én, a mohácsi csata 450. évfordulóján avatták fel. Az új, Szent Koronát mintázó fogadóépület, melynek föld alatti és két felsőbb szintjén a többi közt kiállítóterek kaptak helyet, 2011-ben jött létre. A korabeli fegyverek ugyanúgy megtalálhatóak itt, mint a technika XXI. századi színvonalának köszönhető digitális terepasztal. A kupolatér nagy üvegablakai mögül ráláthatunk a virágot mintázó sírkertre.
Az emlékhely gótikus ívét a közepén megszakító kapu (Hadész kapuja, a bejárat) jelképezi azt a törést, amely az ország fejlődésében a csatavesztés eredményeként következett be. Pölöskei József ötvösművész bronzból készült alkotása 14 000, csontra emlékeztető alkotóelemből áll, mely a keresztény áldozatok művészi megjelenítése.

A fogadóépületet és a sírkert előtt található, földbe süllyesztett átriumos építményt egyaránt az Ybl- és Kossuth-díjas Vadász György építészmérnök tervezte. Az utóbbi hangulata a török időkben elpusztult kolostorok emlékét idézi, a közepén álló kút fehér kőrózsája — Illés Gyula szobrászművész munkája — az ország három részre szakadását szimbolizálja. Néhány lépcsőfok után elénk tárul a 14 000 tiszafával, valamint egy mogyorófaligettel szegélyezett emlékpark.
A szimbólumok sokaságát rejtő sírkertet a Kárpát-medencében őshonos növényekből álló erdő veszi körül, mely egy ponton megtörik. Délnyugaton ugyanis a végzetes török támadás mementójaként fenyegető tőrként hasít belé a feketefenyőkből ültetett ék. Az emlékhely sétányainak ugyancsak jelképes a mondanivalójuk: a koncentrikus köröket formáló, önmagukba visszatérő utak a park és egyúttal a mohácsi kálvária körüljárását teszik lehetővé a látogatók számára. Ezen a területen II. Lajos király, Szulejmán szultán, Tomori Pál, Kanizsai Dorottya és sok-sok névtelen vitéz fából kifaragott sírjelét helyezték el, valamint a Regős szélhárfáját, az angyalszárnyú Mária királynét, csatabárdokat, buzogányokat, kiegyenesített kaszákat és a csatában elpusztult lovakat megidéző lófigurákat — Kő Pál, Kiss Sándor, Király József és ifj. Szabó István alkotásait láthatjuk. A park területe 1700 katona végső nyughelye.

Kisfaludy Károly a Mohács című versében nemzeti nagylétünk nagy temetőjeként fogalmazza meg a helyet, de a téma többek között Reményik Sándort, Ady Endrét és Kosztolányi Dezsőt is megihlette. 

A 2012 óta hivatalosan Nemzeti Emlékhely rangot viselő helyszín rendszeresen ad otthont különféle rendezvényeknek, melyek a csatát és annak történelmi korszakát idézik meg, valamint a hősökről való méltó megemlékezést szolgálják. Aki arra jár, szánjon időt ennek a sajátos zarándokhelynek a felkeresésére. A látogatókat április 1-je és október 23-a között mindennap 9-től 18 óráig, október 24-e és március 31-e között pedig 9-től 16 óráig várják.