A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) megalakulása után hét évvel, 1911-ben már Horgoson is szerveztek labdarúgó-mérkőzéseket. A horgosi foci története még nincs pontosan feltárva, annyi azonban bizonyos, hogy már 1911-ben játszottak meccseket a HAC, a Horgosi Atlétikai Club színeiben. Röhrig Ottó horgosi újságíró 2005-ben megjelent Horgos sportélete 1950—2002 című könyvében azt írja, hogy léteznek írásos dokumentumok, melyek szerint a HAC már az 1910-es években nemcsak atlétákat és labdarúgókat, hanem más sportággal foglalkozó versenyzőket is tömörített. A Sportvilág egyik 1979-ben megjelent számában az akkor hatvanöt éves Szalma András nyilatkozta, hogy még kereskedőtanonc korában Véber István mészárostanonccal 1927-ben megszervezték a KAC-ot, a Kamarás Atlétikai Clubot. Több csapat létezett ekkor a faluban, a legerősebbek a cserkészek voltak, viszont a Pap utcai csapat, a vásártéri, az Ábrahám gyerekek csapata és a KAC egyforma játékerőt képviselt. Az első labdarúgópályát a Hegedűs-tanya mellett jelölték ki, és ott játszották az 1912-ben megalakult első csapat mérkőzéseit. Az együttes sokáig a HAC nevet viselte, a labdarúgó-mérkőzések 1928-ig a Kamaráson zajlottak. 1924-től 1945-ig minden vasárnap a Nagykocsma-iskolából indultak a focipályára, elöl a levente-fúvószenekar, mögötte pedig katonás rendben a Levente csapat. Az ’50-es évek elején a Vadászotthon közelében kialakított pályán és az úgynevezett Kun-tónál focizott a csapat, de miután a területet elárasztotta a víz, új helyszínt kellett találni. Néhány bajnoki idényben a Kárász-kastély kertjének gyepszőnyegén folyt a játék. A mostani segédpályát 1959/60-ban, a főpályát pedig 1973/74-ben építették ki. A horgosi foci történetében voltak hullámhegyek és hullámvölgyek. Talán sokan az 1959-es generációt tartják a legjobbnak, mások szerint a 2001/02-es csapat volt a legsikeresebb.

A horgosi öregfiúk

Az ünneplés a horgosi és a szegedi öregfiúk barátságos mérkőzésével kezdődött, melyen a hazaiak 3:0 arányban diadalmaskodtak. A horgosiak egyik legjobbja Szalma Róbert volt, aki először hétéves korában öltötte magára a klub mezét, és harminchét éves koráig rúgta a bőrt.

— Horgosi csapattársaimmal megnyertük az alszövetségi ligát, ami felemelő érzés volt, hiszen összetartó csapatunk volt, és a mindenki egyért jelszó alatt harcoltunk, küzdöttünk egymásért. A Szabadkai Körzeti és a Bácskai Liga után feljutottunk a Vajdasági Ligába is, amit edzőinknek, Nyári Józsefnek, Dragoljub Ljiljaknak és Zemkó Józsefnek köszönhettünk. Volt egy kis kitérőm, játszottam más klubban is, de hazatérni mindig nagyon jó, találkozni a régi csapattársakkal, akikkel annyi győztes csatát megvívtunk — emlékezett vissza Szalma.

A Művelődési Ház emeleti termében megtartott alkalmi ünnepségen elsőként Sors Róbert, a Horgos 1911 Labdarúgóklub elnöke idézte fel a horgosi labdarúgás kezdeteit, az elmúlt 110 év jelentősebb történéseit, kiemelve, hogy a településről négy játékos, a Katanics és a Bacskulin testvérek bekerültek az akkori magyar válogatottba. Később is rengeteg tehetség játszott a Horgos csapatában, akik közül Vladimir Veselinov a Spartacus, az udvarnoki Budućnost, az apatini Mladost, valamint a magyar NB I. és NB II. után eljutott a fehérorosz Neman Grodno csapatába, Radics Zsolt pedig a Spartacusban, a Mladostban, az Osijekben és az akkor még NB I.-es Kaposvárban is játszott.

— Az utánpótlás-nevelést az idén újrakezdtük, mivel utánpótláscsapatainkat a korábbi feltételekkel és anyagi okok miatt nem tudtuk fenntartani, pedig egyes csapataink bajnoki címet is szereztek a megfelelő rangfokozatokban. Ma a gyerekek a Futball 7 és a Futball 9 sorozatban fociznak, emellett van egy még fiatalabbakból álló csapatunk is, de ők még nem versenyeznek. Ebben a három korosztályban 40 gyerekünk sportol, a legkisebb focisták még csak ötévesek. A felnőttcsapat a Tisza Menti Ligának a tagja. Az évek alatt nagyon sok játékosunk külföldre távozott, öregszik a csapat, így az elkövetkező időszak nem lesz könnyű. Nagy örömömre szolgál, hogy a topolyai TSC-vel együttműködési szerződést írhattunk alá, ezzel mi is a labdarúgó-akadémia egyik alközpontjává váltunk. Szakembereink, Darko Veselinov, Radics Zsolt, Rúzsa Iván és Dejan Veselinov a TSC Akadémia programja szerint foglalkoznak a gyerekekkel. Szakmailag nagyon erős edzői káderrel büszkélkedhetünk. Bízom benne, hogy a horgosi focinak nemcsak dicső múltja volt, hanem fényes jövője is lesz — nyilatkozta Sors.

Nógrádi Tibor, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Csongrád-Csanád Megyei Igazgatóságának igazgatója elmondta, hogy 110 évvel ezelőtt a szegedi labdarúgás mellett a horgosi volt a legjobb.

— Ha Szegedet egy globális futballtérképen helyeznénk el, akkor Horgos a legpatinásabb ékköve lenne ennek a labdarúgásnak. A magyarországi és a délvidéki klubok közötti együttműködés szinte tökéletes. A politikusok rájöttek mind Magyarországon, mind Szerbiában, hogy a labdarúgás olyan eszköz, amelyet ha jóra fordítanak, akkor a világ bajait, fájdalmait enyhíteni, a népek és emberek közötti kapcsolatot pedig javítani képes. Szerbia és Magyarország, valamint a szerbiai és a magyar labdarúgás között korábban soha nem tapasztalt fejlődés látható. Horgos és Röszke, valamint Szentmihály között légvonalban 4 kilométer a távolság. A labdarúgás egy test, melyet edzőmérkőzések, szakmai és baráti találkozók még egységesebbé tesznek. A magyar kormány beruházásainak köszönhetően az elmúlt tíz évben a sportinfrastruktúra bővült, és a labdarúgás minősége is javult a megyében. A 2010 és 2015 közötti időszakban tömegesítettünk, aminek eredményeként ma a játékengedélyek száma 12 000 és 14 000 között alakul. A mennyiségi bővülés után minőségi javulás is látható, hiszen egyre inkább bővül az NB-s csapataink száma. Mindig sokat tettünk a női labdarúgás fejlődéséért is, emellett a futsal és a veterán-labdarúgás is fejlődik. Mielőtt Kiss-Rigó László átvette volna a megyei labdarúgás vezetését, a magyarországi megyék között a 16-18. helyen álltunk, azóta viszont feltörtünk a 6-7. helyre — mondta Nógrádi.

Az ünnepségen díszoklevelet és plaketteket adtak át azoknak, akik sokat tettek a horgosi fociért. Plakettet kapott a kilencvenegy éves Tomo Otlokan, a horgosi csapat legidősebb, még élő játékosa, Stevan Belančić egykori klubelnök, Szvoboda Ferenc egykori játékos, edző, vezetőségi tag és Dejan Veselinov, a felnőttcsapat edzője, aki ötven éve a klub tagja. A legrangosabb elismerést, az emlékplakettet a nyolcvanas éveiben járó Ratko Ristić vehette át, aki edzője és elnöke is volt a klubnak, társaival háromszor szervezte újra a klubot, és ma is rendszeresen látogatja a mérkőzéseket.

Ratko Ristić az emlékplakettel

— Számomra sokat számít ez az elismerés, és annak is nagyon örülök, hogy a horgosi foci ilyen jelentős jubileumhoz érkezett. Horgoson mintegy húsz évet játszottam, legtöbbet a Körzeti Ligában, de szerepeltünk a Bácskai Ligában is, edzőként pedig a Vajdasági Ligában irányítottam az együttest. A sok mérkőzés közül a legemlékezetesebbek a Potisje, az Obilić és a Vinogradar elleniek voltak. Sok jó játékos futballozott a kezem alatt, akik közül a legnagyobb tehetség Szekeres volt, de ő nem ment át magasabb rangfokozatban játszó, nevesebb klubokba, végig Horgoson maradt. A legtöbbre Vladimir Veselinov vitte, aki a Horgos után a Spartacus meghatározó játékosává vált, majd pályafutását Fehéroroszországban folytatta — emlékezett vissza Ristić.

Az elismerések átadása után az ünnepség éjszakába nyúló beszélgetéssel, nosztalgiázással folytatódott.