A fekete rigók fészkelési szokásai rendkívül érdekesek. A faj egyedei párjuk mellett általában életük végéig kitartanak. A tojók és a hímek közösen választják ki a fészeknek megfelelő helyet, ahol a tojó a lehető legkényelmesebben érzi magát: leggyakrabban valamilyen fa, bokor vagy kúszónövény lombját. A fészeképítés a tojó feladata, ami néha akár 2 hétig is eltarthat. Alapanyagként gallyakat, füvet, szalmát és más növényi anyagokat használ, melyekből csésze alakú fészket épít, amit sárral tapaszt össze, a közepét pedig egy réteg finom fűvel béleli. Ez a komoly, összetett fészeképítési szokás azért alakult ki, mert a fekete rigók viszonylag alacsony növényzetben fészkelnek, és ily módon próbálják a lehető legjobban megvédeni fiókáikat.

A fekete rigó szaporodási időszaka márciustól júliusig, néha augusztusig tart. A fészekaljak száma szezononként 2‒3, de ritkábban akár 5 is lehet. Általában 3‒5 tojást raknak, amelyek halvány zöldeskékek, vörösesbarna foltokkal. A tojás mérete 29x21 mm, tömege 7,2 g. A kotlás 12‒14 napig tart, a fiókák pedig 13‒14 napos korukban hagyják el a fészket, de előfordulhat, hogy már 9 napos korukban kiugranak a fészekből, és életben maradnak.

A fekete rigóknál, a fészek jó konstrukciójának köszönhetően, előfordul, hogy az előző költés során épített fészket használják újra. Amennyiben újat építenek, akkor is maradnak az előző fészkelőterületen, és ha sikeresen költöttek az előző fészekben, annak részeit beépítik az újonnan épülőbe.

Ezek a madarak gyakori lakói a városoknak, ezért gyakran fészkelnek városi parkokban, udvarokon, utcai zöldsávokban, például fasorokon és bokrokban. A városiasodás gyakran megfigyelhető a fészkek építőanyagában is a városi környezetből származó különféle anyagok, például szálas műanyagok formájában.

A képen látható fekete rigó fészek, melyet a fészkelési időszak után gyűjtöttünk össze a Szabadkai Városi Múzeum udvarán, jelenleg a Szabadka madárvilága ‒ madarak urbánus környezetben című tematikus kiállításon tekinthető meg. Emellett két fekete rigókról készült fotót is mellékelünk, melyeket az alkotóik a kiállításhoz kapcsolódó fotópályázatra küldtek be.

Szöveg: Slađana Aleksić
Fordítás: Kajdocsi Lovász Gabriella
Fotók: Kajdocsi Lovász Gabriella, Verona Vujinović, Valentin Mandić