A múzeumban megtalálható tárgyak, főleg a bútorok magukon hordozzák származásukat (Bécs, Budapest, Arad, Szeged), és feltételezhetjük, hogy kereskedelmi útvonalon jutottak el városunkba. Vermes szekrényének hátoldalán is található egy matrica, amely jelzi, hogy az Szegedről származik. A bútor fenyőfából, diófából, diófalemezből, üvegből és sárgarézből készült. Kidolgozásában az egyenes vonalak és a geometriai formák, a téglalapok és négyzetek dominálnak, és mint ilyen, a szecesszió geometrikus változatának stíluspéldája. A szekrénynek nem  csak a felépítése tükrözi a szecessziót, hanem minden egyes részlete: az oldalsó egyszárnyú  ajtók, a központi vitrin és az alul található kétajtós rész is. A vitrin csiszolt szélű, függőlegesen és vízszintesen több négyzetre és téglalapra osztott üvegén is visszaköszön a szecesszió geometriája. Ugyanezek a formák ismétlődnek az alső ajtók sakktábla-motívumán és a sárgarézből öntött foggantyúkon is.

A szekrény legfigyelemreméltóbb része a négyszögletű sárgaréz alapon található női profil, amely a szecesszió korszakának egyik kedvenc motívuma. A századelős hajkoronán díszeket viselő kifinomult női arc a korszak tipikus divatideálja.

Vermes Lajos szekrénye egy bútoregyüttes része, amely tartalmaz még egy kisebb tálalót is, amely szintén geometrikus formákkal díszített és ugyanúgy kiemeli a tárgy funkcionalitását.

A Szabadkai Városi Múzeumban található bútorral kapcsolódunk a Szecesszió világnapjához, amelyet minden év június 10-én ünnepelünk.

Ljubica Vuković Dulić

Művészettörténész, főmuzeológus