Az idén Magyarország tölti be a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) elnöki tisztségét. Ennek kapcsán a magyar kormány több mint száz rendezvényt tart, ezek szervezésében a külképviseletek is részt vesznek. Magyarország szabadkai főkonzulátusa és a Szabadkai Zsidó Hitközség meghívására dr. Hava Baruh, a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet kutatója tartott előadást Szabadkán december 2-án.

A jelenlevőket dr. Babity János, Magyarország szabadkai főkonzulja köszöntötte, aki elmondta, a főkonzulátusnak ebben a sorozatban ez a harmadik rendezvénye. A következőt, mely egyúttal az utolsó lesz, 2016 márciusában tartják meg, akkor a Budapest Klezmer Band koncertezik majd Szabadkán.

— A holokausztoktatáson nemcsak az iskolai rendszert kell érteni, hanem a kulturális és egyéb oktatási, idegenforgalmi intézmények szakmunkatársainak továbbképzését is — hangsúlyozta Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke.

— Az önkormányzat és a főkonzulátus együttműködése példaértékű — emelte ki Maglai Jenő polgármester. — Több évtized után teljesen fel lesz újítva a szabadkai zsinagóga. Ez az épület bemutatja azokat az értékeket és emlékeket, amelyek figyelmeztetnek bennünket a múltra.

Dr. Takács Szabolcs államtitkár, Magyarország Miniszterelnökségének miniszteri biztosa arra emlékeztetett, hogy a holokauszt az emberiség történelmének egyik legszörnyűbb tragédiája, mely soha többé nem fordulhat elő.

— Magyarországnak, a magyar kormánynak különleges felelőssége van az IHRA munkájában. A magyarországi holokauszt ugyanis a holokauszt történetének egyik legfájdalmasabb periódusa volt. Néhány hónap leforgása alatt 600 000 magyar honfitársunk jutott haláltáborba. Nemcsak az áldozatok, de az elkövetők közül is sokan magyarok voltak — mondta az államtitkár.

— A holokauszt oktatása egy olyan téma, amelyet Szerbia kormánya, intézményei és a külügyminisztérium is teljes mértékben támogatnak — jelentette ki Roksanda Ninčić külügyminiszter-helyettes, az IHRA szerb delegációjának vezetője. Ez egyúttal figyelmeztetés a jövő számára is, mert fennáll annak a veszélye, hogy ha elfelejtjük a történelmet, akkor az megismétlődhet.

— Nagyon sokan azt hiszik, hogy a Jad Vasem csak egy múzeum — mondta dr. Hava Baruh. — Ez nem csak múzeum, itt egy nagy oktatási központ is működik, egyebek között az úgynevezett Nemzetközi Holokausztoktató Iskola. Ennek keretében már több mint tíz éve különféle európai országokból érkeznek ide tanárok egyhetes továbbképzésre. Fel kell tenni a kérdést, hogy mit nevezünk holokausztoktatásnak, mi a holokauszt meghatározása. A definícióban vannak különbségek. A londoni és a washingtoni világháborús múzeumok meghatározása szerint a holokauszt a 6 millió zsidó ember — köztük másfél millió gyermek — meggyilkolása mellé sorolja a többi áldozatot is: a homoszexuálisokat, a politikai ellenállókat, a szovjet hadifoglyokat, a Jehova tanúit és mindenkit, aki a náci rendszer áldozatává vált. A Jad Vasem meghatározása sem zárja ki a többieket, egyszersmind kimondja, hogy a zsidókat azért irtották ki, mert zsidónak születtek. Csak ellenük volt kidolgozva egy „végső megoldás”. Fontos hangsúlyozni, hogy habár a második világháború és a holokauszt egyidejűleg folyt, ez két különböző történet. Ez nagyon fontos, mert amikor egy-egy iskolában megkérdezzük, hogy a gyerekek tanultak-e a holokausztról, akkor sokszor az a válasz, hogy „igen, tanultak a második világháborúról”. Ez pedig nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy a holokausztról is tudnak. Nem a szenvedéseket akarjuk összehasonlítani, hanem az okokról beszélni, amelyek a holokauszthoz vezettek.

Dr. Hava Baruh előadásában elhangzott, hogy kik foglalkoznak holokausztoktatással, és hogy ennek mik a céljai. Ezenkívül különféle pedagógiai projektumok példáit ismertette, és szólt a XXI. századi kihívásokról is.