A hölgyek már nem félnek a felelős beosztástól

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

A hölgyek már nem félnek a felelős beosztástól

Szabó Attila fotójaBeszélgetés dr. Szakmány-Major Edit gyermekgyógyásszal, a topolyai egészségház igazgatójával, a VMSZ alelnökével Dr. Szakmány-Major Edit gyermekgyógyász, a topolyai egészségház igazgatója, a Vajdasági Magyar Szövetség egyik alelnöke. És természetesen édesanya, akire a ház...

Szabó Attila fotója

Beszélgetés dr. Szakmány-Major Edit gyermekgyógyásszal, a topolyai egészségház igazgatójával, a VMSZ alelnökével
Dr. Szakmány-Major Edit gyermekgyógyász, a topolyai egészségház igazgatója, a Vajdasági Magyar Szövetség egyik alelnöke. És természetesen édesanya, akire a háztartás és a család gondjai is várnak. Már ennyi is elég lett volna, hogy feltegyük neki a kérdést, hogyan győzi minden feladatát közmegelégedésre ellátni, de a beszélgetés közben kiderült, a hivatását továbbra is gyakorolja. Annyit túlórázik Bácskossuthfalván a gyermekgyógyászati rendelőben, amennyit a törvény megenged számára. Kétszer havonta pedig Kishegyesen végzi az újszülöttek és az egyéves kor alatti babák csípőultrahangos szűrővizsgálatát.
- Hogyan tudok minden kötelezettségemnek eleget tenni? Talán úgy, hogy a gyermekeim már felnőtt, önálló emberek. Az egyik fiam 32 éves, nős, Magyarországon él és dolgozik, a fiatalabb fiunk még velünk van ugyan, de ő is 28 éves. Ők már nem igénylik, hogy az anyu mindennap otthon legyen, mint valamikor. Régebben erre nagyon vigyáztam, fiatalasszonyként és orvosként nem is vállaltam ennyit, hogy a gyermekeimet rendesen ki tudjam vezetni az életbe. A mosást, takarítást, vasalást, főzést többnyire én csinálom, igaz, nincs mindennap frissen főtt ebéd, csak a hétvégén - persze, ha nem kell mennem valahova. Az édesanyám, aki 76 éves, felajánlotta a segítségét, de nem fogadhatom el, örülök, hogy a saját háztartását el tudja látni. Maradnak a fiúk, akik bizonyos háztartási munkákból kiveszik a részüket. Fontosnak tartom, hogy rendszeresen eljussak a színházba is, nyáron pedig a topolyai tóra járok fürödni. Gyakran csak este hét órakor, a rendelőből hazafelé jövet ugrom ki a partra, ilyenkor a férjem vár, nagyot úszunk, kettesben vagyunk, vagy beszélgetünk az emberekkel.
* Két jelentős tisztség is ,,megtalálta”. Hogyan fogadta ezeket a kinevezéseket?
- 2002 októbere óta vagyok a topolyai egészségház élén. Soha nem törekedtem vezető állásba, mégis igazgató lettem. Igaz, előtte két évig győzögettek, hogy vállaljam el. Végül úgy gondoltam, ha nőként és magyar szakemberként tálcán kínálják ezt a pozíciót, akkor kötelességem elfogadni. A VMSZ alelnöki tisztségén viszont őszintén meglepődtem, mert csak néhány éve vagyok a párt tagja. Korábban a történelmi VMDK-hoz tartoztam, majd sokáig a VMSZ szimpatizánsa voltam. A miloševiæi rezsim és a háborús időszak hozta ki belőlem, hogy komolyabban foglalkozzam a politikával. Az alelnökség nemcsak megtiszteltetés számomra, hanem feladat és megmérettetés is. Kicsit az egész női nemet képviselem, ha ezen a téren is tudok bizonyítani.
* Úgy érzi, hogy a nők háttérbe szorulnak a politikában?
- Azt gondolom, hogy igen, de ez nem mindig tudatos a férfiak részéről. Inkább a mi női mivoltunkból ered, az anyaságunkból, abból, hogy a családdal vagyunk elfoglalva. Még mindig nagyon kevés hölgy vállalkozik arra, hogy politikus legyen, vagy vezető állásra törekedjen, habár az utóbbi időben mintha változna a helyzet, és nem félnénk annyira a felelős beosztásoktól. Amikor igazgató lettem, és kineveztem az új szakkollégiumot, amelybe csak két férfikolléga került be, kicsit csipkelődve és viccesen mondták, hogy az egészségházban nőuralmat vezettem be. Persze, ez nem volt tudatos, de mivel az előző garnitúra hosszú ideig, 6-8 évig volt hatalmon, úgy gondoltam, másoknak is, főleg a fiataloknak kell lehetőséget adni.
* Ön szerint a nők másként irányítanak?
- Csak a magam nevében válaszolhatok erre is igennel. Ha nő kerül egy intézmény élére, főleg az egészségügyben, olyan dolgokra lát rá, amelyekre a férfiak közül csak kevesen. Ilyen például a környezet vagy a tisztaság. Én toleránsnak, megértőnek tartom magam, de a hölgyek egyébként is kevésbé lobbanékonyak, többet mérlegelnek. Odahaza, a háztartásban megtanultuk beosztani a pénzt, tudjuk, hogyan kell gazdálkodni, mikor kinek kell új cipő vagy ruha. Az egészségházon belül is alaposan meg kell fontolni, mi a fontosabb, mi élvez előnyt.
* A VMSZ-ben is az egészségügy és a szociálpolitika felelőse.
- A szociálpolitika átfogó dolog, nagyon sok minden van benne a foglalkoztatottságtól kezdve az egészségvédelemig, és fedik egymást a feladatok. Arra nem tudok hatni, hogy több gyár és vállalat létesüljön, de rálátok arra, mit kellene tenni, és ezt el is mondom a megfelelő helyeken. Nagyon sok ember elszegényedett, és nehezen tud megélni, aztán itt van az egyedülálló, idős személyek problémája is. Olyan szolgálatokat kellene alakítani, amelynek a tagjai elmennek az öregekhez és betegekhez, elvégzik a napi teendőket, amelyekre azok már nem képesek. Nagyon lényegesnek tartom azt is, hogy a fiatalokat az egészséges életre neveljük. Topolyán alakulóban van és őszre megnyílik az adoleszcens tanácsadó, ahol főleg a családtervezéssel és az egészséggel foglalkozunk majd, de a fiatalok lelki világával is. Az egészségügyben feladatomnak tartom az egyenrangú nyelvhasználat elfogadtatását. Ezeken a területeken, ahol mi élünk, ki kell harcolnunk, hogy az alkalmazottak, vagy azok, akik most keresnek munkát, mindenképpen ismerjék a környezet nyelvét is, esetünkben a magyart. Bizony, nem mindegy, hogy az orvos tud-e a betegével az anyanyelvén beszélni.
* Az eddig elmondottakból az derül ki, hogy a vezető pozíció és a politikai szerepvállalás miatt nem szeretné feladni a hivatását.
- Én már korábban is mondtam, amikor még szó sem volt róla, hogy igazgató leszek, vagy komoly politikai szerepet vállalok, hogy nincs az a pénz, amiért a hivatásomról lemondanék. Nagyon szeretek a gyermekekkel foglalkozni. Reggeltől délután két óráig sokszor kell feszült tempóban dolgoznom, rengeteg problémával találkozom, zsong a fejem az információktól és a gondoktól, de délután, a gyermekrendelőben feloldódik bennem a feszültség. A másik szobában van a csecsemő-tanácsadás, oda is átmegyek, és ha rám mosolyog egy kisgyermek, attól teljesen felüdülök. Hamarosan Herceg-Noviba utazom szakmai továbbképzésre. Szinten kell tartanom a tudásomat, hiszen nem leszek mindig igazgató. Négy évre választottak meg, nem tudom, lesz-e még egy mandátum a számomra, illetve, hogy én elfogadom-e.
* Nem érzi majd visszalépésnek, ha ismét ,,csak” a gyógyítással kell foglalkoznia?
- Semmiképpen sem. De nemcsak erre készülök tudatosan, hanem arra is, hogy néhány éven belül nyugdíjba vonulok. Idejében fejeztem be az egyetemet, 55 éves vagyok, ha marad a jelenlegi törvény, öt év múlva, 60 évesen töltöm majd le az előírt 35 év szolgálati időt. El kell még mondanom, hogy a szívem csücske a színjátszás, a szavalás, az éneklés. Tavaly még részt vettem az asszonykórus munkájában, de most már nincs időm próbákra járni. Ha majd nem leszek igazgató, vagy nyugdíjasan ismét csatlakozhatom hozzájuk, és énekelhetek velük.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink