A Magyarországi Református Nőszövetség 2010. február 20-án kelt határozata értelmében e díj azon nőszövetségi tagoknak ítélhető oda egyházkerületenként egy-egy fő, illetve az elnökség javaslata alapján egy fő számára, akik munkájukkal jelentősen segítették a Református Nőszövetség céljainak elérését, a keresztyén hit és életvitel, az egyházi munka, a diakónia, a missziói munka, az evangéliumi szellemű közösség építése terén, s akik legalább tíz éve tagjai a Református Nőszövetségnek.

A nyitányban elsőként dr. Koncz-Vágási Katalin, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Soraikban a díjazottakkal, azok laudátoraival, családi és közösségi hozzátartozóikkal; a dunántúli, dunamelléki, tiszáninneni és tiszántúli nőszövetségek elnökségével, delegáltjaival, az ország szinte minden szegletéből érkező nőszövetségi tagokkal… Az áhítatra ráhangoltató 821. dicséret sorai után ft. Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) püspöke hirdette az Úr igéjét (ApCsel 2,38). Lényegre törő, köntörfalazás nélküli tömörséggel és határozottsággal bátorítva általa mindnyájunkat: merjük és egy cseppet sem hezitáljunk észrevenni, felkarolni a bennünket körülvevő legkisebb, legtörékenyebb embertársainkat is!

Beszámolója révén az általa főpásztorolt délvidéki/vajdasági reformátusság múltja, jelene és jövőképe is felvázoltatott.

A Kárpát-medencei imanapi füzet tartalmába és üzenetébe, továbbá a SZRKE gyülekezeteinek (az egyházközségek és szórványaik) mindennapjaiba, őrt- és helytálló szolgálataik sokszínűségébe, áldásos tevékenységeibe annak nőszövetségi elnök asszonya, Harangozó Gyöngyi, a püspök úr neje nyújtott érdemi vetített képes betekintést. 

„Kelj fel, tündökölj… Emeld fel tekintetedet, és nézz körül!” (Ézs 60,1.4)

A magyarországi országos nőszövetség vezérigéjévé választatott ezen ószövetségi 2025-ben. Abban az esztendőben, midőn a tagok alapítójuk, Zsindelyné Tüdős Klára (Debrecen, 1895. július 20. — Budapest, 1980. április 16.) kettős jubileumára is emlékeznek, aki 130 éve született, és 45 éve távozott a minden élők útján.

— Nem akármilyen nőről és asszonyról beszélünk, mikor rá gondolunk: jelmeztervező, divattervező, szalontulajdonos, filmrendező, világi dáma, a legjobb társaság tagja, az akkori elit kiemelkedő közszereplője. Ugyanakkor ő az is, aki megnyitja otthonát a menekültek előtt, aki szénporosan, fekete arccal kazánt fűt, aki kijárja az utolsó kenyeret is azoknak, akik nála találtak oltalmat, akit kitelepítenek. Aki házmester asszonyként is társaságszervező, és mindig fáradhatatlan lelkigondozó — elevenedett meg előttünk egy minutára a múlt dr. Koncz-Vágási Katalin sarkad-belvárosi lelkésznő összefoglalóját hallván. A díj névadójáról, kinek a fentebb hitelesen lejegyzett emberi attribútumait a saját református hite által sikerült összekapcsolnia anno, kerek egésszé formálnia. Hol erőteljesebb, hol diszkrétebb módon. A nehéz időkben is, midőn számkivetett, osztályidegen, végül csupán megtűrt lett.

— Mi, akik itt vagyunk, akik igyekszünk Zsindelyné Tüdős Klára nyomdokaiba lépve élni és szolgálni, tündökölni, hogy lássa meg a világ, kik vagyunk, és mit teszünk, soha ne feledjük: ez csak úgy lesz igaz, tiszta és őszinte, ha benne van a szívünk, az elköteleződésünk és az örök hűségünk! — hangsúlyozta az elnök asszony.

A találkozó zenei szolgálatát, a Bogányi-zongorán** közreműködve, Holb Enikő Villő, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója vállalta. Az ünnepség második részében is, melynek felemelő pillanataiban előbb a várományosok laudálása, a köszönetnyilvánítás és a díjak átadása került fókuszba. Az elismeréseké, melyek nemcsak a díjazottaknak a gyülekezetben folyó munkáját jutalmazták, hanem a mindennemű gyülekezeti és nőszövetségi tevékenységüket is.

A 2025-ös esztendőben az életműdíjnak is méltán nevezhető elismerést az alábbi személyek vehették át: Derdákné Engler Éva (a Budapest-óbudai Református Egyházközség nőszövetségének oszlopos tagja; Dunamelléki Református Egyházkerület), Molnár Józsefné Asztalos Klára (a Szombathelyi Kormos Györgyi Református Nőszövetség kiemelkedő tagja; Dunántúli Református Egyházkerület), Tóth Sándorné Lukács Ibolya (a Cserépfalui Református Egyházközség nőszövetségének titkára; Tiszáninneni Református Egyházkerület) és Papp Jánosné Lacza Erzsébet (a szegedi Kálvin téri református gyülekezet presbitere, a gyülekezeti nőszövetség alapító tagja, titkára; Tiszántúli Református Egyházkerület).

Ez utóbbi hölgy, köszönetnyilvánításába foglalván, Reményik Sándor (1890. augusztus 30. — 1941. október 24.) erdélyi költőnk Akarom című versét olvasta fel. A közösségi és felebaráti szolgálatukat mindenkoron hittel, alázattal és odaadóan cselekvők fohászát.

„Akarom: fontos ne legyek magamnak.”

Az oszlás, majd pediglen az azt követő hazautazás előtti elbocsájtó áldást Benke Kinga lelkésznő, a Magyarországi Református Nőszövetség elnökhelyettese terjeszté ki az egybegyűltekre.

A díjátadó ünnepség perselypénze, valamint az elkövetkezendő december hónap első vasárnapján tartandó alkalmak adakozása a bácsfeketehegyi református központi otthon felújítására lesz átütemezve. 

Fotóink a helyszínen készültek. Köszönet a lehetőségért.

...

Jegyzetek:

* Az 1950-ben megszüntetett Országos Református Nőszövetség jogutódja 1992-ben alakult meg, az elmúlt évtizedekben pedig rendíthetetlenül a magyar reformátusság összetartozásáért és az evangélium hirdetéséért tevékenykedik.

** A magyar fejlesztésű hangszer tervezése Bogányi Gergely (született Vácott 1974. január 4-én) Liszt-, Kossuth- és Prima díjas zongoraművész nevéhez fűződik.

Fényképezték: Martinek Imre És Martinek Viktor