- Mi a hír? Ami épít, vagy a kedélyeket borzoló szenzáció? - hangzott el szombaton dr. KORZENSZKY Richárdnak, a tihanyi bencés apátság perjelének előadása során a szabadkai Diákotthonban megtartott Pax Romana-rendezvényen, amelyen a vallás és a média kapcsolatát, a tömegtájékoztatási eszközöknek a kultúrában, ezen belül is a keresztény kultúrában betöltött építő vagy éppenséggel romboló szerepét elemezték az előadók.
- Minden intézmény számára létfontosságú dolog, hogy ki az, aki veszi és továbbítja a hírt. Éppen ezért az egyház képviselőjeként fontos nemcsak megérteni a kérdést, hanem megfelelő, értelmes választ is adni rá, mert minden közlés üzenetet hordoz. Az egyház pedig akár akarja, akár nem, mértékadó. Nem mindegy tehát, hogyan viszonyul az írott és az elektronikus sajtóhoz. Meg kell tanulni életszerűen beszélni, hogy a hallgatóság közelebb kerüljön az örömhírhez, és továbbadója is lehessen annak. Az emberek szomjúhozzák az igazságot, a hiteles szót. Nem az okos, okoskodó válaszokra, hanem a hiteles felvetésekre, véleményekre kíváncsiak. Fontos tehát a világi médiában való jelenlét, ám nem az a kihívás, hogy elfogadjanak bennünket, hanem hogy értelmes irányt mutassunk - fejtette ki az egyház médiajelenlétének jelentőségét a tihanyi apátság perjele.
- Míg az írott sajtó a dolgok továbbgondolására, kiegészítésére ösztönöz, addig a televízió a maga sajátosságával, totális jellegével megszünteti a továbbgondolás lehetőségét, ugyanakkor összekeveredik benne a reális és nem reális. Tulajdonképpen a világ új szakralizációja kezdődött el vele - hangsúlyozta TOMKA Miklós vallásszociológus, egyetemi tanár, a Vallás az elektronikus médiában címen megtartott előadásában. Mint mondta, a modern társadalom szétaprózódott, így célközösségekben is gondolkodni kell. Ennek egyik megnyilvánulási formája a tele-evangelizáció, amelyet az emberek pénztárcájához utat talált Hit gyülekezete művel előszeretettel. A műfaj a hit átgondolása helyett a rászoktatás módszerével él. Míg a kereszténység közösséget, élő kapcsolatot, a másik iránti felelősségvállalást jelent a hívek között, addig a tele-evangelizáció mindezeknek az érzelmi kötődéseknek nem ad helyet, hanem a tömegszuggesztióra épít. Vallási fogyasztóvá nevel, nem pedig a hit cselekvő részesévé - fejtette ki tanulmányában a neves egyetemi tanár, majd arra figyelmeztetett, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok közepette az egyház fikció, társadalmi alapja nem létezik.
- Keményebben fogalmazva - mondta -: ezekben a napokban tűnik el. Ezen azonban nem sajnálkozni és nem kétségbeesni kell, hanem úgy kell felfogni, hogy új feladatot kaptunk az Úristentől. Tőlünk függ, hogyan tudunk ezzel bánni.
A keresztény tanítás mindig a kisemberek érdekeit képviselte, a hívők többsége mindig a szegény emberek közül került ki. A velük való társadalmi és politikai manipuláció csak úgy hárítható el, ha a keresztény értelmiség és az egyház a védekező szervezet szerepét is betölti. A kommunikáció etikai dimenzióira HARMATH Károly ferences rendi szerzetes, a Hitélet főszerkesztője mutatott rá. Hangsúlyozta, hogy korunkban a szaktudás háttérbe szorításának következtében még a katolikus médiában és műsorokban is gyakori jelenség a vallás elferdítése. A mindenkor és mindenre előre gyártott válaszokkal rendelkező mindentudók személyében új bálványok keletkeznek. A felvételről közvetített vallási műsorok pedig hiteltelenné, a nevetség tárgyává válnak, ha például éjszakai adásban az élő közvetítés illúzióját keltik. A műszaki felszerelésekre sokkal nagyobb gondot fordítanak, mint a szakemberképzésre. A társadalom minden szintjén, így a médiában is jelen kell lenniük a keresztényeknek, ám az egyház még mindig nem tudatosította eléggé, hogy a szószékről nem az élettől elvonatkoztatott igazságokat kell közölni, hanem közösen kell azt kutatni az adott társadalmi viszonyok közepette. Istennek ugyanis nem mindentudó bálványokra, őt helyettesítő színészekre, hanem cselekvő társakra van szüksége. Ebben az irányban kellett volna fejleszteni térségünkben a Mária Rádiót is, nem pedig kizárni belőle a magyar nyelvű nemzeti közösséget, mondván, hogy a hallgatóságnak csupán egy-két százaléka magyar. Ránk ugyanis nem alkalmazható a nyelvükben eltérő afrikai törzsek gyakorlata, amikor közös nyelvként az angolt használják.
A Vajdasági Pax Romana a keresztény értékek közvetítésének feladatait elemző tanulmányi hétvégéjén a témával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatait, gondolatait kifejtette SKULTÉTY Csaba, a Szabad Európa Rádió egykori újságírója is.
Az előadásokat követően a Pax Romana tagjai közül többen elmondták véleményüket, illetve a témával felmerülő kérdéseket fogalmaztak meg. A tanácskozás másnapján, vasárnap pedig zárónyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyben kiemelték, hogy minden médiumnak az igazságra, mégpedig a teljes igazságra kell törekednie. A kommunikáció etikai dimenziói az egyházi médiumokat is kötelezik. A teljes és tiszta igazságot a legmagasabb egyházi méltóságnak éppúgy képviselnie kell, mint a vallási média szerkesztőjének. Ezekben a napokban, amikor a magyarság fokozott mértékben erkölcsi krízisét éli meg a hazugságok és a féligazságok gyakori hangoztatásának hatására, a VPR Isten segítségével arra törekszik, hogy a szervezet életében és megnyilatkozásaiban Krisztus tanítását kövesse, aki ,,az út, az igazság és az élet'. (Jn 14,6).