A hit ráhagyatkozás, bizalom
Fehér Márta
2021.01.31.
LXXVI. évf. 4. szám
A hit ráhagyatkozás, bizalom

„Szeretem a Jóistent. Nem győzöm mindennap meghálálni, amit látok. A házőrző kutyámat, aki jelentkezik reggel, a kismadarakat, akik megjelennek az ablakomban. Ez mind arra emlékeztet, hogy van valaki, aki gondol rám, és ez gyönyörű dolog!” Interjú Harmath Károly újvidéki ferences szerzetessel, aki nemrégiben töltötte be hetvenedik életévét.

* Akár otthon is élvezhetné a nyugdíjas éveit, ha nem ezt a hivatást választja. Egy pap soha nem megy nyugdíjba?

— A papnak olyan munkája van, amely haláláig tart. Ez nem olyan, hogy bizonyos évek után abba lehet hagyni, és csinálok mást vagy nem csinálok semmit. Tartozunk ezzel Istennek, aki meghívott bennünket, és elvárja tőlünk, hogy mindvégig odaadjuk magunkat. A papi hivatásnál és a szerzetesinél is így van ez, ezt szimbolizálja a prosztráció, a leborulás a szertartás idején, azt jelképezve, hogy teljesen odaadtam magamat Istennek, és ez egész életen át tart. Nem érzek fáradtságot, de nem azért, mert valamilyen Superman volnék, hanem azért, mert úgy látom, hogy az életem értelmes, és ki van töltve értelmes dolgokkal. Teszem a dolgom, mert az élet ezt diktálja. Az alapopció a pozitívum. Megyek a cél felé, közben eltörhetem a lábam, jó, akkor később érek célba, mert gipszbe rakják, ki tudja, a felépülés meddig tart, vagy talán bőrig ázom, de a célt azért nem hagyom el. A cél a legfontosabb, ez pedig az, hogy hasonlóvá váljak az Istenhez. Jézus azt mondta: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). Ez hatalmas kérés, soha nem leszek olyan tökéletes, ezért mindennap edződnöm kell, újra és újra menni előre. Én is érzem, hogy az élet véges, ezért mind gyakoribbá vált az imáimban, hogy Isten kegyelmében hagyjam el ezt a világot. Rábíztam, hogy ez mikor lesz, ő adta meg a kezdetét és a végét is, ám a kettő közötti időszakra én is tudok hatni, de nem nélküle.


Harmath Károly újvidéki ferences szerzetes (A szerző felvétele)

* Azt is megtehetné, hogy otthon van, a templom és a plébánia falai között, megtartja a miséket, a kötelező feladatokat, és utána pihen. Ehelyett a Mária Rádióban találkozunk, de százegy másik helyen is beszélgethetnénk, hiszen nagyon sokféle területen tevékenykedik.

— Valószínűleg pecázás alkalmával is találkozhatnánk, melyről egyébként csak álmodozni szoktam, mert sohasem sikerül megvalósítani, vagy természetjárás közben. Úgy érzem, hogy ezekkel a dolgokkal, melyekkel foglalkozom, tartozom az embereknek, mert az én életem — függetlenül minden gyöngeségemtől meg bűneimtől — egy odaszentelődés az emberek javára. Meg kellett öregednem ahhoz, hogy megértsem, az emberek mennyire számítanak a támaszra! Elsősorban lelki és szellemi téren. Ha a Jóisten úgy hív vagy úgy szólít, hogy valakit odaküld hozzám, akkor azzal le kell ülnöm, el kell beszélgetnem, együtt kell éreznem, meghallgatnom a szavait, nehézségeit. Állandóan tudatában vagyok, hogy nem én vagyok a csodatevő, a gyógyító, hanem általam az Isten.

* Miért tartotta fontosnak, hogy kiemelje a gyöngeségeit, bűneit?

— Azért, mert úgy érzem, hogy bűnös ember vagyok.

* Ritka az, aki ezt így kimondja, nem?

— Ez benne van az életemben, az ember naponta százszor vétkezik.

* Azt hiszem, ha száz embert megkérdeznék, közülük csak nagyon kevesen mondanák azt, hogy bűnösek.

— Embere válogatja. Van, aki érzékenyebb, van, aki kevésbé. Nagyképűség lenne, de ki kell mondanom: énnekem az a meggyőződésem, hogy ha valaki közelebb kerül Istenhez, akkor a bűneit is jobban érzi. Ugyanígy van ez a házastársak között és más emberi viszonyainkban is.

* De biztosan számos erénye van önnek is, akárcsak a többi embernek.

— Persze! Mindig hangoztatom, hogy az Isten minden embert teljes szívével szeret, és jóval is megáldja. Sőt, a híveknek azt szoktam mondani, hogy amikor gyónásra megyünk, nehogy csak azon gondolkodjunk, hogy mit vétkeztünk, mi volt a rossz, hanem azon is, hogy milyen jót tettünk, növekedtünk-e a jóban. Mind a kettő benne van az emberi életben.

* A Mária Rádióban most mi a feladata, miért látogatott el az intézménybe?

Palatinus István atyával beszélgettünk valamelyik nap, és felvetette, hogy meg kellene emlékezni Huzsvár László püspök úrról, mert február 21-én lesz születésének a kilencvenedik évfordulója. Összehívtunk egy kis csapatot, azokat az embereket, akik a legközelebb álltak hozzá, és felvetettünk néhány gondolatot, hogy miként lehetne ráirányítani a figyelmet arra, hogy miért is fontos az ő személye Vajdaságban, milyen nyomokat hagyott maga után. A program felkerül a Keresztény Értelmiségi Kör Facebook-oldalára, a KÉK honlapján pedig külön tartalmakat szentelünk majd a nagybecskereki püspök művének. Nagy dolgokat vitt végbe, tudta a kicsit naggyá tenni.

* Ez egy fontos emberi tulajdonság, nem?

Rendkívül lényeges. A szórványban nem riadt vissza attól, hogy öt embertől megkövetelje, alakítsanak közösséget, imádkozzanak rendszeresen, ha nem is tud a pap kijönni misézni. Kápolnákat, imaszobákat hozott létre. Más azt mondaná, hogy á, itt már egy-két hívő maradt, vagy csak egy család, minek ide már bármi. Ha valahol egy bérmálkozó volt, oda is elment.

* Ön is felkarolja a kicsiket, mármint a gyerekeket. A Lurkóházakra gondolok.

Ez annak köszönhető, hogy a Jóisten küldött munkatársakat, akik szépen dolgoznak. Én csak örülök, meg imádkozom értük, az a dolgom, hogy megtaláljam a támogatásokat. Néha keserű döntéseket is kell hozni, ám ez az élettel és ezzel a tevékenységgel jár. Lehet, hogy többen igénybe vennék a házainkat, de a lehetőségeinket szem előtt tartva nem tudunk 20-22 gyereknél többet felvenni egy-egy házba.

* Van mindig elegendő támogatás, vagy ez egy örökös koldulás?

— Javult a helyzet, amióta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. felkarolt bennünket. Korábban voltak nehéz pillanatok, amikor csak a bécsi ferenceseknek köszönhetően tudtunk fennmaradni.

* A közösségünk mennyire teszi oda magát az ügy mellé?

Jobban odatehetné magát. Viszont nem sírok, hogy nincs elég támogatónk. Az a fontos, hogy van-e animátor, aki az embereket fellelkesíti. Egy futaki házaspár ötlete volt, hogy műanyag palackokat gyűjtsünk Újvidéken, és az eladásukból származó pénzt fordítsuk a Lurkóházak javára. Ez nem kerül semmibe, pusztán odafigyelésbe. Aki a szeretet embere akar lenni, az megtalálja az utat. Mi mindannyian Isten kinyújtott keze vagyunk, mely segít a rászorulóknak. A múlt évben több mint 6000 eurót gyűjtött össze így az újvidéki hívő közösség.

* Mi a helyzet az Agapé Könyvkiadóval?

— Működik, és ez is egy csoda. Bár soha olyan kevés könyvet nem adtunk ki, mint tavaly. Egy kicsit szervezetlenek voltunk, személyi változások is történtek, kisebb az emberek vásárlóereje és vásárlási hajlandósága is, ha nem visszük kézközelbe a könyvet. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a nyomtatott kiadványok sokkal kevésbé népszerűek, mint az elektronikus forma, a világ ez irányú változásával nekünk is lépést kell tartanunk, ezen dolgozunk.

* Áttértünk a virtuális térben való létezésre, és ehhez a koronavírus-járvány nagymértékben hozzájárult. Ön él ezzel a lehetőséggel?

— Igen, a járvány legeleje óta a Facebookon is követhetőek a miséim. Rászoktak a hívek, nagyon örülnek, hallom, hogy Ausztráliában, Németországban is nézik, nem is gondoltam volna!

* Mekkora közösséget vezet ön Újvidéken?

— XXIII. János Pál pápát egy alkalommal arról kérdezték, hogy hányan dolgoznak a Vatikánban. Egy kicsit elgondolkodott, majd kivágta: körülbelül a fele. Mi sem tudjuk meghatározni, hogy pontosan hányan vannak a közösségben, a vasárnapi mise látogatottsága szokott irányadó szám lenni. Nagyjából 150 ember vesz részt a magyar és hozzávetőlegesen ugyanennyi a horvát misén.

* Ez jónak mondható? Több mint 300 000 ember él Újvidéken!

— Rengetegen, az igaz, csak az a kérdés, hogy a szórványban hová tűnnek el a hívek! A vegyes házasságokba. Legyen az magyar vagy horvát, ritkán vagy soha többé nem látjuk az illetőt, ha vegyes házasságot köt. Engem az erősít, hogy a két vértanú alapítónk közül az egyik azt írta akkortájt a tartományfőnöknek, hogy: amíg egy hívő is jön ebbe a templomba, mi maradunk. Én is így teszek.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..