home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A hímzés és a nemezelés bűvöletében
Fehér Márta
2022.03.25.
LXXVII. évf. 12. szám
A hímzés és a nemezelés bűvöletében

Kiemelkedően sokan csatlakoztak Ludason A SZAKKÖR Vajdaságban indított szakcsoportjaihoz. Magyar állami támogatással, a magyarkanizsai Cnesa, a Felnőttképzők Regionális Hálózata (FERHA), valamint a Pannon Forrás Kárpát-medencei Felnőttképzési és Szolgáltató Hálózat együttműködésével érkezett el hozzánk is a Nemzeti Művelődési Intézet programja, melynek köszönhetően — mint ahogyan a kezdetekről lapunk decemberben beszámolt — Hajdújáráson, Ludason, Kispiacon, Királyhalmon, Magyarkanizsán, Horgoson, Martonoson és Oromon indultak szakkörök gyöngyfűzés, mézeskalács-készítés, csipkeverés, vesszőfonás, hímzés, nemezelés témakörében.

Összesen harmincöt szakkör kezdte meg a munkát idehaza, mintegy 200 érdeklődő részvételével, a szükséges felszerelésről, a szakértőkről és az oktatási anyagról az anyaországi intézmény gondoskodott.

A ludasi hímző és nemezelő szakkört Erdélyi Olívia vezeti. A rendkívül sokoldalú, ügyes kezű, több kézművesszakmában és azok oktatásában jártas királyhalmi nő szakkörszervezőként és -vezetőként is bizonyított, mindkét szakosztályában gyönyörűbbnél gyönyörűbb termékek készültek. Szeretem a kihívásokat — mondja örömmel. Tizenöt éves kora óta nemezel, hímezni pedig nyolcéves korában kezdett tanulni, először a nagyszülőktől, majd idősebb néniktől — meséli.

— A nemezelő és a hímző szakkörben is tizenöt-tizenöten vagyunk. Számomra ez egy sikertörténet. Nagyon sok teljesen kezdő jelentkezett, s én örülök, hogy nem adták fel, és maradtak. A nemezelésnél tizennyolc foglalkozást tartottunk meg, egy-egy összejövetel általában négy-öt órás, és a hímzéssel is szépen haladunk, a tizenhetedik foglalkozásnál tartunk. A SZAKKÖR gondoskodott számunkra a videókról, melyek megmutatják, hogy mit és hogyan kell elkészítenünk egy-egy találkozó alkalmával. A nemezelőfoglalkozások során karkötőket, kígyókat, csön-csön gyűrűt, kis állatfigurákat, virágokat, labdát, táskát, takarókat készítettünk. Ez utóbbiból három született, ötfős csoportok dolgoztak, az egyik A SZAKKÖR logóját készítette el, a másik a ludasi Ludas Matyi Művelődési Egyesület címerét, a harmadik pedig Ludas települését. A hímzésnél is az alapoktól kezdtük, megismerkedtünk a különböző technikájú hímzésekkel. Most a fehér hímzésnél tartunk. Tanultuk a keresztöltéseket, a sima szálöltést, megtanultuk, hogyan kell paplansarkot varrni, szép használati tárgyakkal büszkélkedhetünk. Mindkét szakkör alkotásait bemutatjuk majd egy-egy kiállításon, és azt tervezzük, hogy a hímző szakcsoport az őszi mezőgazdasági munkálatok után folytatja a munkát.

Biserka Evetović szabadkaiként csatlakozott a ludasi hímző szakkörhöz. Előtte szinte azt sem tudtam, mi a cérna és a tű — mondja tréfálkozva.

— Iskoláskoromban varrtam utoljára, így teljesen kezdőként fogtam hozzá a munkához, és sok technikát megismertem. Hála istennek, hogy ilyen jó társaim vannak itt, és segítenek. Meggyűlt a bajom a paplansarokkal, mindenkié szép sarkos volt, az enyém pedig kerek lett, sehogy sem akart sarkosodni. A kosárkendőt is számtalanszor visszafejtettem, a díszítésnél számolgatni kell az öltéseket, számomra az volt a legnehezebb. Ám végül csak sikerült, még ha így is elég egyedi lett! Nagyon megszerettem a hímzést, tv-nézés és autózás közben is ezzel foglalkozom, megnyugtat, és örülök, hogy nem adtam fel a nehézségek miatt.

Kádár Erzsébet már gyakorlott kézimunkázóként érkezett. Egykor a Vajdasági Magyar Folklórközpontban ismerkedett meg a tudománnyal, és Raj Rozália biztatására kezdte kutatni, összegyűjteni a ludasi hímzést, házról házra járva, felkeresve az idős asszonyokat, így tőle megtudtam, hogy Ludasra a fehér hímzés a jellemző, egykor pedig a nők három alsószoknyát viseltek. Elárulta, nagy örömmel fogadta a hírt a hímző szakkör létrejöttéről, és azonnal szólt Vásárhelyi Teréznek, az idén fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Ludas Matyi Művelődési Egyesület elnökének, hogy éljenek az alkalommal, hiszen szeretnének az egyesület tagjai számára alsószoknyákat hímezni.

Mindketten állítják, hogy ha a szervezők létrehoznának egy újabb hímzőszakkör-programot, nagy érdeklődés lenne iránta a ludasi asszonyok körében, merthogy időközben is sokan szerettek volna csatlakozni a munkához, viszont a szakkör létszáma korlátozott. Beszélgetésünk végére már jócskán az estében jártunk, ám a nagy asztalt körülülő asszonyok még mindig szorgalmasan hímeztek, és miközben körbejártam, büszkén mutatták, mennyi szép hímzés, használati tárgy került ki a kezeik közül, egyikük-másikuk még a telefonját is előkapta, hogy egy-egy fotó erejéig lenyűgözzenek kézművesalkotásaikkal, hiszen mint kiderült, a ludasi asszonyok kézügyesség és kézművesség tekintetében igencsak szerteágazó tudománnyal és tapasztalattal bírnak. S amíg szerdán hímezni, addig szombatonként nemezelni járnak össze az érdeklődők a ludasi művelődési házban. Ezen a szakkörfoglalkozáson már nemcsak asszonyok, hanem lányok is szép számmal vesznek részt, ottjártamkor lelkesen készültek a címeres takarók, és a féltve őrzött alkotások is előkerültek: a tűnemezeléssel, azaz száraz nemezelési technikával, szappanozás és vizezés nélkül készült, speciális tűvel szurkált, és ezáltal tömörített, megfelelő formájúra alakított állatfigurák — sünik, disznó, hattyú, bárány, kismadár, pandamaci és megannyi más —, táskák, virágok (ezek oly gyönyörűre sikeredtek, hogy A SZAKKÖR Facebook-oldalának a borítóképén szerepelt a fotójuk), gyűrűk, karkötők — és a bemutató végén nagy örömömre a Csön-csön gyűrű népi játékra is megtanítottak.

Szalai Angéla ludasi anyuka két lányával érkezett a szakkörbe.

— Kell az ember életében egy hobbi, melyet szeret, hogy amikor nem a kötelező munkájával foglalkozik, annak élhessen, hogy a szabadidejét ki tudja tölteni, és ne azon keseregjen, hogy már semmi nem érdekli, és már nem érdekes tévét nézni, hanem legyen valami, amit szabadidejében szeretettel tud csinálni.

Lánya, a harmadik osztályos középiskolás Szalai Noémi kiskorától kezdve szeret kézműveskedni, s már a nemezeléssel is találkozott.

— Nem volt idegen tőlem, eljöttem, mert kíváncsi voltam, hogy miket fogunk készíteni. Érdekes időtöltés, és az egyik barátnőmnek a szülinapjára szeretnék tűnemezeléssel egy kisebb pandát nemezelni ajándékba.

Szalai Eszter ludasi gyökerekkel bíró hajdújárási, nyugdíjas tanítónő is családtagokkal nemezel, az unokáját és óvónő menyét csábította magával.

— Engem ez nagyon érdekel, már többször találkoztam Olíviával különböző táborokban, és amikor hallottam, hogy Ludason indul egy ilyen csoport, úgy gondoltam, hogy ezt a lehetőséget el nem szalasztom, mert szerintem ez egy csodálatos dolog, magával a gyapjúval való munka.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..