Az egyetem első éve nagy változásokat tartogatott a fiú számára, hiszen az otthonától, a családjától messze, a kollégium adta lehetőségekre volt utalva. Immár nem volt, aki elkészítse a reggelijét, akivel az ébredés után elcsevegjen legalább öt-tíz percet. Mellesleg az idejének szinte minden pillanata be volt osztva, a tanárok mindig pontosan érkeztek az órákra, és igencsak magas színvonalon adták elő a tananyagot, melyet az egyetemisták magukba is „szippantottak”. És ahogyan a fiatalember a mostani tanév kezdete előtt, valamikor október elején mondta, gyorsan sokat meg lehetett tanulni.

A legjobb hallgatókat versenyekre küldték, Robertó májusban volt megmérettetésen. Harkovban nemzetközi mezőnyben szerepelt, ahol a saját kategóriájában első helyezett lett, és a verseny győztesének is őt választották.

— Az ukrajnai média nem sokat közölt a háborús helyzetről, holott a kollégium közelében is folytak tüntetések. Eleinte senki sem vette őket komolyan, csak később kezdtek figyelni rá. A kollégiumi szobám ablakából — mintegy kétszáz méternyi távolságból — láthattam, hogyan gyújtogatják az autógumikat, hogyan barikádozzák el magukat a demonstrálók. Eleinte Luhanszk város két teréért folyt a harc a tüntetők és a hadsereg tagjai között. Mire a médiában foglalkozni kezdtek a témával, azaz mire bemondták a tévében, a háborús helyzet már nagyon elharapódzott. A szülők aggódtak, mindennap beszélgettünk az itthoniakkal, de az egyetemen továbbra is folyt az oktatás, mintha mi sem történt volna. Csak annyi változást éreztünk, hogy az épület tetején mesterlövészek tartózkodtak, valamint az egyetemisták biztonsága érdekében őröket állítottak a bejárathoz — mondta el „élményeit” Robertó. Május végén befejezték az első évet, mindenki levizsgázott, és a fiatalok hazasereglettek a szélrózsa minden irányába.

A fiatal muzslyai hegedűművész október elején utazott el tanulmányai újabb állomására, Oroszországba, Belgorod városába, ahol a régi Szovjetunió egyik legjobb egyeteme működik, és a tanárok szinte kivétel nélkül mind kiváló művészek.

Robertó abban bízott, hogy Belgorodban talán nem lesznek annyira zsúfoltak a napjai, mert az előre hozott vizsgaidőszakban bizony megtörtént, hogy egy napon négy vizsgája is volt.

A tervei között szerepel, hogy minél több — legalább nemzetközi szintű —versenyen vesz részt, valamint sikeresen befejezi az egyetemet. Célja továbbá, hogy mielőbb bekerüljön a világ húsz legjobb hegedűművésze közé, mert így könnyedén kaphat kecsegtető koncertajánlatokat.

Egy újabb beszámoló reményében sok-sok sikert kívánunk Robertónak a tervekhez, célokhoz.