home 2024. április 25., Márk napja
Online előfizetés
A haza és a szülőföld szeretete — megemlékezés Magyarittabén
Kónya-Kovács Otília
2023.03.15.
LXXVIII. évf. 11. szám
A haza és a szülőföld szeretete — megemlékezés Magyarittabén

A magyarittabéi református templomban istentisztelettel kezdődött a március 15-ei központi megemlékezés, melyen Marton Károly esperes köszöntötte az egybegyűlteket. Rövid alkalmi műsor után Kovács Csaba maradéki segédlelkész hirdette az igét. Az istentisztelet végeztével az ünneplő közösség kivonult a Kossuth-szoborhoz, majd a Himnusz elénekelése, valamint egy szavalat után következtek a beszédek.

Orván Viktor miniszterelnök levelét, melyet a határon túli magyarokhoz intézett, Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete olvasta fel.

Az ünnepségen beszédet mondott Kerekes József, a magyarittabéi helyi tanács elnöke, aki hangsúlyozta, a magyarság történelmének egyik legszebb részére emlékezünk.

— Mit jelent a mai ember számára a hazaszeretet? Ma az ország sok pontján az ünnepi beszédekben elhangzik ez a szó. Hazaszeretet. Egy szó, ami hatalmas jelentéssel bír. Mert szereti-e a hazáját az, aki úgy érzi, el kell hagynia azt, mert itt már nincs maradása? Szereti-e a hazáját az, aki már elhagyta, de ott a távolban, messze a szülőföldtől összeszorul a szíve, amikor meghallja a Himnuszt? Ki tudja megmondani, hogy mit jelent a haza szeretete? Egyáltalán megmondhatja-e valaki a másik embernek? A haza szeretete mindannyiunkban ott van bent: a szívünkben, a lelkünkben, a vérünkben. Éljünk itt, az országban, a határon túl vagy a világ más pontján. A haza szeretetét nem tudja senki sem elvenni, sem kiirtani — mondta Kerekes József.

A magyarittabéi ünnepség másik szónoka Sárközi István, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke volt, és egyebek között így fogalmazott:

— Rólunk, tetteinkről, közösségi igyekezetünkről vagy annak hiányáról is majd a jövő generációja fog egyszer véleményt alkotni. Ők lesznek azok, akik utólag értékelni fogják cselekedeteinket. Abban biztos vagyok, hogy a ’48-as forradalmárok sikerére nemcsak így, 175 év távlatából, de majd több évtized múlva is büszkék leszünk, lesznek. 175 évvel ezelőtt azok a fiatalok nem törődtek bele a sorsukba, nem dőltek hátra a fotelben, és mondták: ez van, úgysem tudunk változtatni, felesleges itt bármit csinálni. Nem. Ők bátran ki mertek állni a szabadságukért és a függetlenségükért. Cselekedtek. Kötelességünk emléküket őrizni és sorsuk alakításának vágyára mérceként tekinteni.

A magyarittabéi ünnepségre Erdélyből, Gyergyószentmiklósról is érkeztek vendégek, mint ahogy Sándor István elmondta, a Kárpát-medencei magyarság összetartozásaképpen jöttek, „hogy az itteni emberek is lássák, a székely ember, ha valamit megígér, azt mindig betartja: eljöttünk most március 15-öt ünnepelni közösen a barátainkkal, hogy egybetartozásunkat is ezzel megerősítsük”.
Az ünnepség koszorúzással zárult, az anyaország nevében Magyar József belgrádi nagykövet, Pálinkás Gábor, a belgrádi nagykövetség első beosztottja és Kaizinger Tibor, a szabadkai főkonzulátus első beosztott konzulja koszorúzott, de lerótták kegyeletüket a magyarittabéi polgárok, a Magyar Nemzeti Tanács, a VMSZ, továbbá koszorút helyeztek el önkormányzatok, civil szervezetek, egyesületek képviselői is.

Fényképezte: Kónya-Kovács Otília

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..