Orgonavirág, templomtorony, csendélet, pipacs, akt, erdő, folyó, portrékép. Sokszínű a topolyai amatőr festők idei tárlata. Megörökítik a kertjüket, a topolyai földeket, unokáikat, gondolataikat, álmaikat. Csernik Attila grafikus, a csoport művészeti vezetője elmondta, hogy szemmel látható, évről évre milyen sokat fejlődik a csapat. Amikor az hat évvel ezelőtt megalakult, még mindenki kezdő volt, mára pedig kiforrott alkotóvá lett. A vezető örül, hogy minden évben létrejöhet ez az évzáró kiállítás, hiszen ezt a fejlődést a nyilvánosságnak is szeretnék megmutatni. Cserniknek az a célja, hogy tanítványait ne csak alkotókká, hanem a képzőművészet fogyasztóivá is nevelje, szeretné, ha részvevői lennének a képzőművészeti életnek. Minden kedden szerveznek egymás között egy kis tárlatot, melyen megbeszélik, mit kellene másképp csinálni, milyen úton kellene továbbfejlődni.

Gazsó Hargita, a Topolyai Múzeum múzeumpedagógusa megnyitószövegében elmondta, hogy miközben nézegette a kiállított műveket, különösen fölkeltette a figyelmét egy kép. Az egyik alkotáson meglátott egy szőlővesszőt, ahogyan a termése a nagy feketeségben megérik, zamatossá válik. Azt mondta, ezzel a szimbólummal tudná leginkább kifejezni a kiállítás megtekintésekor cikázó gondolatait: szerinte a kiállítók életszakasza is egy ilyen szőlővessző. Úgy véli, az alkotók szőlőtöveiről sok olyan vesszőt levágott az élet, amely már nem hozott gyümölcsöt, de utána mindig újabbak és újabbak hajtottak ki. Úgy gondolja, most az alkotás szőlővesszője hoz a kiállítóknak bő termést.

A csoport tagjai között van szakácsnő, orvos, pedagógus, mezőgazdasági mérnök, varrónő, vízvezetékszerelő és hivatalnok, ám egy dolog közös bennük: mindannyian a képzőművészet szerelmesei. Nyugdíjas éveikre valami újba vágták a fejszéjüket: alkotnak. Hargita szavait idézve, képeiken keresztül a lelkükből mutatnak meg egy szeletet. Ezt nyilatkozta Szlifkó Klára nyugalmazott óvónő is, a csoport vezetője. Hat évvel ezelőtt ő verbuválta a tagokat. Elmondása szerint közöttük nem számít, hogy kinek mi a végzettsége, mindenki egyenrangú, örülnek egymás sikerének. Azt mesélte, hogy romboló kritikával soha nem veszik el a másik alkotókedvét, csakis építő jelleggel szólnak hozzá egymás munkáihoz.

Kollár András, az egyik kiállító azt mondta, ő csak akkor tud leülni festeni, ha úgy érzi, a szíve harmóniában van a lelkével. Csak ekkor tudja meglátni a környezetében a szépet. Ilyenkor rögtön ecsethez nyúl, hogy a kevésbé boldog perceiben is vissza tudjon emlékezni a szép pillanatokra. A kiállított képei egyikén a fia szerepel barátnőjével. Megrendelésre festette, a fia ezzel az alkotásával lepte meg kedvesét születésnapján.

Az idei kiállítás egyik részét Ács Józsefről készült alkotások, montázsok, fotók alkotják. Csernik Attilától megtudtam, hogy ennek egyik oka az, hogy a csapat Ács József nevét viseli, a másik pedig, hogy a topolyai festő száz éve született. Ez a tárlat ajándék az ünnepeltnek, és ajándék az alkotóknak is, mondta Csernik. A grafikus nagyon jó barátja volt Ács Józsefnek, aki évtizedekkel ezelőtt a csoport szinte minden tagjának tanára volt az iskolában. Mint mondták, büszkék rá, hogy a diákjai lehettek, és ezzel a képzőművészeti tárlattal szeretnék tiszteletüket kifejezni Ács József iránt.