Az egybegyűltek szentmisét szolgáltattak a Nepomuki Szent János Vértanú-templomban, majd Bihartorda ajándékánál, a művelődési otthon előtt álló kopjafánál rótták le kegyeletüket, valamint egy koszorút államalapító királyunk, Szent István mellszobránál is elhelyeztek. Az ünnepi műsor kezdete előtt megejtették a sütemények versenyének díjkiosztóját.   

A Tordai Est első mozzanataként a himnusz hangzott el, a helybeli fiatalokat a Juhász zenekar kísérte, majd a Hazám, hazám című dalt adta elő a Kincsünk kórus, a legfiatalabbak tánccsoportja pedig gyermekjátékokat és táncokat mutatott be.

Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének a határon túli magyarokhoz intézett levelét Balogh György, a szabadkai főkonzulátus konzulja olvasta fel, majd a három Torda képviselőinek köszöntői következtek. A házigazdák nevében Dobai János polgármester szólt a közönséghez.

Az aranyostordai fellépők

— A három Torda barátsága már több mint húsz éve létezik, és mi büszkék vagyunk arra, hogy ez általunk jött létre, hiszen annak idején mi voltunk a kezdeményezői. Először Bihartordával vettük fel a kapcsolatot, majd Aranyostordával. Torontáltorda és Bihartorda hasonló település, ezer körüli lélekszámmal, Aranyostorda városának viszont 45 000 lakosa van, az együttműködés mégis fennáll, mert az a legfontosabb, hogy az emberek között legyen meg a kapcsolat — hangsúlyozta Dobai János, és hozzáfűzte, noha hivatalosan befejeződött a Tordai Művelődési Napok rendezvénysorozat, március 23-án várják az egyik testvértelepülésükről, Tiszaalpárról a műkedvelőket, akik egy teljes estét betöltő programmal készülnek.

A három Torda képviselője

A bihartordaiak nevében Somogyiné Herceg Ilona Katalin kiemelte, nagy öröm nekik, hogy mint minden évben, most is Tordán ünnepelhettek.

— A közös hagyományok ápolása nagyon fontos számunkra is. Nemcsak a nevek kötik össze a településeket, hanem az, hogy értjük egymás nyelvét, ugyanazt a kultúrát szeretjük, őrizzük és tiszteljük. Nekünk ti hazaszeretetből, emberségből élen járó példát mutattok, melyre kizárólag egy válaszunk lehet: mindent, ami csak rajtunk múlik, megteszünk azért, hogy együttműködésünk fennmaradjon, és erőteljesebbé, színvonalasabbá váljon.

Részlet az ünnepi műsorból

Nagyosi-Szabó Csilla, Aranyostorda Önkormányzatának munkatársa a nemzeti ünnepünk jelentőségét emelte ki.

— Petőfi Sándor szellemisége, szabadságvágya, mentalitása és meg nem alkuvása minden magyar emberben ösztönösen benne él napjainkban is. Ezt nem tanuljuk, nem tanítják, zsigeri szinten öröklődik. Nyelvünk és kultúránk mellett ez is összeköt bennünket. Hajlamosak vagyunk néha arra, hogy a magyar történelem nagy fejezetét, az 1848-as forradalmat végleges kudarcnak ítéljük meg, hiszen a magyar szabadságharc elbukott. De nemcsak a sikereket, a kudarcokat is a nemzet épülésére fordíthatjuk, ha levonjuk a következtetéseket. A magyar nemzet boldogulása csak a mi közös akaratunkkal, elhatározásunkkal és együttműködésünkkel sikerülhet. Legyünk méltók nagyjainkhoz. Arra buzdítanám önöket, hogy higgyünk önmagunkban, a nemzet erejében, hiszen mindannyian kicsit Batthyányk, Kossuthok, Széchenyik és Petőfik vagyunk.

Dr. Pásztor Bálint: „Van remény a sikerre”

A Tordai esten dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke mondott ünnepi beszédet.

— Ha Tordát vesszük számba, akkor azt kell elmondani, hogy őrzik a nagyjaiknak az emlékét, akár Berényi János professzor úrról, akár Dobai Józsefről, akár Fejes Istvánról van szó, olyan híres-nevezetes tordaiakról, akiknek önök emléktáblát állítottak, de itt van a kopjafa vagy a Szent István-szobor is. Ezek az eredmények, valamint az, hogy önök itt vannak, és őrzik a hagyományainkat, a kultúránkat, a nyelvünket, azt bizonyítják, hogy Tordán nemcsak fényes múlt volt, hanem jelen és jövő is van. Szeretném önöknek megköszönni, hogy így küzdenek a megmaradásért, a falujukért, a három Torda együttműködéséért, Bihartordáért és Aranyostordáért is. Hiszen 1848. március 15-ének az üzenete, hogy a közös hagyományok, a közös nyelv, a közös történelem összeköt, összekapcsol bennünket. A Torda név is azt jelenti, hogy megmenekült. Én azt gondolom, hogy mi mindannyian megmenekültünk, és mi mindannyian teszünk nap mint nap annak érdekében, hogy meg tudjunk maradni, meg tudjunk kapaszkodni, fejlődjünk, és itt maradjunk az ezeréves szülőföldünkön. Ehhez arra van szükség, hogy úgy össze tudjunk fogni, ahogy itt Tordán mindig is sikerült, ahogy a reformkor nagyjai is összefogtak annak ellenére, hogy nem mindenben értettek egyet. Küzdünk nap mint nap, hiszen Deák Ferenc is azt mondta, akkor is küzdeni kell, amikor a sikerre nincs remény. Én azt gondolom, a mi esetünkben nem igaz, hogy a sikerre nincs remény, hiszen ha összekapaszkodunk, ha kitartók, szívósak, állhatatosak vagyunk, mint általában a bánáti emberek, akkor igenis van remény a sikerre.

A táncosokat a Juhász zenekar kísérte

A Tordai esten felléptek a tordai Petőfi Sándor ME Kincsünk csoportjai, néptáncosai, citerásai, énekesei és színjátszói, kísért a Juhász zenekar. Bihartordáról Major Imre katonanótákat hozott, az aranyostordai Potaissa néptánccsoport máramarosi, bánsági és erdélyi táncokkal lépett színre, és román népdalcsokrokat is hallottunk.