A szerémségi Tarcal-hegyen (Fruška gora) megtartották a sorrendben harminchetedik hegymászó maratont. A rendezvénynek hivatalosan tízezernél is több részvevője volt, aki a felkínált tizenhét útszakasz valamelyikén igyekezett teljesíteni: alárendelni személyes gőgjét a néhai Pannon-tengerből kiemelkedő dombvidék szelíd, ám mindvégig határozott akaratának.

Mint ismeretes, maga az 1978-ban létrehívott rendezvény az ún. Fruška gora-i partizánalakulatok ösvényein nevet viselő emléktúrából fejlődött ki, és szerencsésen megtartotta a folytonosságot a vérgőzös kilencvenes, illetve az intoleranciáról elhíresült zsenge millenniumi években is. Persze, mindez korántsem történhetett zökkenőmentesen, amiről leghűbben a hegymászószövetségben aktív szerepet vállalók tudnának szólni. Továbbá a megpróbáltatásokról, a kudarcokról, s nemritkán a belülről is romboló erők munkálkodásáról. Azokról a gondokról, amelyek szavakba sűrítve, ország s világ előtt ezúttal is kimondatták a fő- és felelős koordinátorral: ha továbbra sem változik meg bizonyos illetékes szervek hozzáállása e rendezvényhez, könnyen előfordulhat, hogy ez volt az utolsó! Pedig a részvevők, az évi rendszerességgel visszatérők és a velük érkező újoncok is méltányolják a szervezők igyekezetét. A hegyekben, dombokban, sőt még a legkisebb halmocskákban is szűkölködő dél-bánsági Torontálvásárhely színeit ezúttal Sára Viktória és Fric Krisztián hetedikes, illetve Vilček Marko, David Mihajlović, Francia Andor és Fekete Krisztián nyolcadikos diák képviselte, s ők biológiatanárukkal, Martinek Imrével az úgynevezett nyugati kis maraton 34,826 km-es távját teljesítették.