home 2023. február 09., Abigél napja
„A hagyományos családi szerepek mellett döntöttünk”
Fehér Márta
2022.12.26.
LXXVII. évf. 51. szám
„A hagyományos családi szerepek mellett döntöttünk”

Jó helyen jársz, Márta, mindjárt jövök — hallom Gyula hangját az ablak mögül, s a függöny mögött feldereng a sziluettje, brácsa helyett most kisebbik fiát tartja a karján. Zenta egy félreeső kis utcájában előbb két kíváncsi kutyaorr köszönt a kapu alatti résen.

Lajkások voltak mindketten, nagyon szeretnek huncutkodni, ezért inkább becsuktam őket, mielőtt beengedtelek — magyarázkodik vendéglátóm, Juhász Gyula népzenész, oktató, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza Hálózat — Vajdaság munkatársa, a Juhász zenekar brácsása. Miközben belépünk a hangulatos ebédlő-konyhába, melyet egy hatalmas kemence tesz otthonossá, szeretem az otthonunkat, ahogyan Ági berendezte, köszönet és hála illeti, igazi otthonná pedig a házban élő család teszi: a családfő, felesége, Ági és két fiuk, a négyéves István és az egyéves Mihály Gyula. Beszélgetünk, és közben mindenki teljesen természetesen teszi a dolgát: Ági kávét főz, ő is, Gyula is időnként a gyerekek körül tesznek-vesznek, a kicsik pedig jókedvűen csokit majszolnak — ami karácsonyhoz közeledve ott is magától értetődő, ahol az édesség nem a hétköznapok része —, játszanak, megmutatják kedvenc játékaikat. Csak egy szilárd, biztonságos családban lehet minden ennyire egyszerű: az, ahogyan Ági a férje elé teszi a kávét, ahogy kérés és kérdés nélkül fordul egyikük vagy éppen másikuk a gyerekek felé, ahogyan a kicsik jönnek-mennek, odafordulnak a szüleikhez vagy hozzám, a vendéghez, miközben a felnőttek beszélgetnek, s a kisebb-nagyobb „gyerekszünetek” után egyszerűen újra felveszik a beszélgetés fonalát. Mindenből az sugárzik: ebben a családban beszélgetnek egymással az emberek, nem csak tájékoztatnak, informálnak vagy megbeszélnek, és hogy megvannak a szerepek, elvek, mindenkinek megvan a maga helye, feladata a családban, melyeknek szeretettel tesz eleget. Szinte kézzelfogható az elégedettség, a harmónia, a törődés egymással — mondhatnánk, nekik megadatott az a családi élet, amelyre mindenki vágyik, csakhogy a lényeg, melyet hajlamosak vagyunk elfelejteni vagy semmibe venni, hogy ezért tenni is kell, napról napra.


Fotók:Családi felvételek

— Semmi különöset nem teszünk, csupán az első pillanattól kezdve körülveszi őket egy biztonságburok, és értékeket, értékrendet adunk át nekik, melyet mi is kaptunk a szüleinktől. Olyan apróságokon múlik ez, mint amilyen az, hogy hagyományos családban élünk, ahol Gyula a családfő, ahol mindent megbeszélünk, ahol mindenkinek megvan a feladata, ahol van egy napi rutin, ahol a gyerekeket nem a tv és az internet neveli, ahol a gyerekek érzik a szeretetet, hogy foglalkozunk velük, s este imádkozunk, közösen énekelünk — mesélik felváltva. S nagy örömmel osztják meg velem, hogy a minap Isti a nagymamánál aludt, és micsoda kétségbeeséssel telefonált a nagyi, merthogy a kisfiú a megszokott esti kupuszini éneket hiányolta alvás előtt, és a szülei telefonon közösen énekelték el neki, majd büszkén hozzáteszik, hogy elsőszülöttjük a mamánál sem feledkezett el az esti imáról, sőt a szövegét is hibátlanul tudta.

Ági feladata a háztartás és a gyereknevelés, ezt én nem mondanám áldozatnak, ez így jó nekem, és mindenkinek a családunkban, mert egyértelműen a hagyományos családi szerepek mellett döntöttünk. Bár Gyula mindenből kiveszi a részét, amikor otthon van, a gyerekekkel együtt nagyon várjuk, hogy a hármasban közösen, tartalmasan eltöltött órák után apa hazajöjjön, és a gyerekek délután nagyon „apásak”. A napi rutin Gyula munkaidejéhez, valamint az esti zenélésekhez, próbákhoz, oktatási tevékenységeihez igazodik. Ami elmaradhatatlan, az a reggeli közös kávézás-teázás négyesben, a gyerekek fürdetése, lefektetése után a házaspár beszélgetése, mi mindent megbeszélünk, a legapróbb dolgokat is, amelyek foglalkoztatnak bennünket, vagy ami velünk történik. Ági huszonegy éves volt, amikor összeházasodtak, egyetemre járt, amikor megismerkedtek, Gyula az első randevún kérte meg a kezét, s a következő pillanatban már feleség meg anya voltam — mondja Ági. Éreztem, hogy megtaláltam, akit akartam, ne húzzuk az időt, hanem vágjunk bele, tudatosan — fogalmaz Gyula. Hány gyereket szeretnénk? Amennyit Isten ad mondják határozottan, a nagycsaládban felnőtt Ági pedig hozzáteszi, Gyula úgy szokta mondani, ahány brácsája van, vagyis legalább négyet. A néptáncnak köszönhetően már ismerték egymást, Ági a szabadkai Népkörben táncolt, közös volt az érdeklődés, aztán Ági kapott egy meghívást egy konferenciára, a Hagyományok Háza Napokra, s megtörtént a csoda. A közös élet, családalapítás egyikük számára sem volt kérdéses, Ági otthagyta Szabadkát, Gyula és Zenta mellett döntött.

— Itt az otthonunk — indokolja meg Gyula az itthon maradás melletti döntést. — Én sokat utaztam a muzsikálásnak köszönhetően, és ez engem teljes mértékben kielégített, olyannyira, hogy nekem honvágyam volt már annak idején, amikor egy hetet el kellett tölteni például egy erdélyi néptánctáborban. Ez a táj, az emberek… Engem ez nagyon ideköt. Ezt meg kell becsülni és meg is kell mutatni a külvilágnak, nem szabad szégyellni, mert nagyon értékes, sokszínű a mi világunk. Akárcsak a népzenénk. A középiskola első évében kezdtem foglalkozni népzenével, Szöllősy Vágó László bácsi zenekarában, szerettem volna néprajzra iratkozni az egyetemen, viszont akkoriban olyanok voltak a körülmények, hogy itthon maradtam. Jó döntés volt, a Szabadkai Műszaki Főiskolát informatikus szakon fejeztem be. Szeretem a matematikát — valamilyen formában a zene is az. Közben és utána is maradt a zenélés, és igazából készültem én a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, együtt jártunk Csizmadia Annával a felvételi felkészítőre, viszont a színvonalas képzés miatt óriási volt a túljelentkezés a népzenei szakra, összesen tizenkét embert vettek fel, brácsára kettőt a több száz jelentkező közül, és éppen a vonal alatt voltam. Hagytam, annyiban maradt, egészen tavalyig, amikor is az év vége felé Kelemen Zsolt kollégám a figyelmembe ajánlotta a nagy múltú, harmincéves nyíregyházi egyetemi képzés levelező szakát. Ágival megbeszéltük, hogy bevállaljuk-e ezt az öt évet, és belevágtam a tanári képzésbe, mert ezt szeretem.

— Gyula mindig nagyon szerény, ezért hadd meséljem el én — veszi át a szót Ági —, hogy mindig a tökéletesre törekszik, legyen szó bármilyen munkáról, tevékenységről. Hiába zenél évtizedek óta, előveszi a brácsát, és gyakorol, szeret felkészült lenni, akárcsak a gyerekek vagy a felnőttek oktatása során.

Gyula elmondja még, szeretnék elérni, hogy a népzene az intézményes oktatás része legyen, addig is táborokban, tanfolyamokon, képzéseken próbálják kinevelni a következő generációt tanárként, zenészként, színpadra, vagy csak úgy, hogy benne legyen a köztudatban, a gyerekek ismerjék a kultúránkat. Hozzáteszi, az intézetben is van és lesz munka bőven, akár a felgyűjtött anyag feldolgozása vagy kiegészítő gyűjtések végzése, kiadványok szerkesztése terén. Biztos, hogy amíg élek, ezt lesz lehetőségem művelni, ám a tanítás is szép feladat.

Ági is tanulni szeretne: mindenképp befejezi majd az egyetemet, szociális munkás szeretne lenni, ha a gyermekek felcseperednek, emellett a bútorfestészet is nagyon érdekli, abban ki tudok teljesedni, a kosárfonó és a bútorfestő tanfolyam volt az én énidőm. Az elsődleges dolgának viszont azt tartja, hogy anya legyen, és gyermekeinek, valamint Gyulának támogató közeget nyújtson.

Karácsonyhoz közeledve az ünnep hangulatának és varázsának a megteremtése az első, a szenteste — akárcsak a húsvét és a születésnapok — bármi áron a négyüké, másnap pedig körbejárják mindkettőjük családját, hiszen jól tudjuk, a nagyszülőknek ez óriási boldogság. 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..