A gyermeklap nem lehet üzleti vállalkozás

A gyermeklap nem lehet üzleti vállalkozás

Beszélgetés Lennert Gézával, a Jó Pajtás felelős szerkesztőjével — A lassan 67 éves Jó Pajtás a világ egyetlen magyar nyelvű gyermekhetilapja. Jogelődjének, a Pionírújságnak az első száma 1947. január 1-jén látott napvilágot, a jelenlegi nevén 1958-tól kerül az olvasókhoz. A legkisebbek havilapja, a Mézeskalács 1953-tól mellékletként, 1954-től pedig önálló kiadványként létezik. Bizonyára ez is elég ok lenne a beszélgetésre, de az interjúnak más apropója is van: augusztus 20-án a magyar állam a Külhoni Magyarságért Díjjal tüntette ki a lapot.

— A Jó Pajtás és „kisöccse”, a Mézeskalács nem egy menő üzleti vállalkozás. Gyermeklapot készíteni a többségi nemzet nyelvén sem kifizetődő. Sajnálatos példa erre a magyarországi gyermeksajtó, de a szerbiai gyermeklapok is óriási nehézségekkel küszködnek — mondta Lennert Géza, a Jó Pajtás és a Mézeskalács felelős szerkesztője, amikor arról kezdtem faggatni, hogyan érzik magukat ebben a „kiváltságos” helyzetben, egyetlen magyar nyelvű gyermekhetilapként. — Sajnáljuk, hogy így van, mert mi azt szeretnénk, ha minél több olyan újság jelenne meg, amelyet a legkisebb és a kicsit nagyobb olvasók kedvvel forgathatnak. Mi tesszük a magunk dolgát, miközben pontosan tudjuk, támogatás nélkül nem létezhetnénk. Nagy naivitás azt hinni, hogy a vajdasági magyar sajtó eltarthatja magát, netalán még jövedelmező is lehet. A mi esetünkben két lehetséges modellről beszélhetünk. Az első, ha az adott lap kap akkora támogatást, hogy a saját bevételével együtt meg tud élni. A másik, ha egy nagy kiadó melléktevékenységként, kikerülhetetlen rosszként, a lehető legalacsonyabb költségvetéssel megengedi neki, hogy létezzen. Szerencsére nálunk a politika a gyermeksajtót is beépítette a nemzetiségi tájékoztatási rendszerbe, biztosítva a tájékoztató és oktató-nevelő lapok láncát az óvodától az általános és a középiskolán át, a felnőttkorig. Bevallom, nagy reményt fűztünk a vajdasági magyar tájékoztatási stratégiához, de most azt tapasztaljuk, hogy „leülepedett” a dolog, hiszen ezen a téren szinte semmi sem történik.   
n Sokan azt állítják, hogy a nyomtatott sajtónak nincs jövője. Mennyire igaz ez a gyermeksajtóra, amelynek a „fogyasztói” már a számítógépes, internetes generációhoz tartoznak?
— A számítógép és a világháló már a mi életünknek is szerves része, mégis arra próbáljuk rávenni az olvasóinkat, hogy papíralapú újságot is vegyenek a kezükbe. A klasszikus vagy hagyományos nyomdatermék forgatása teljesen más élményt nyújt, megmozgatja a gyermekek képzelőerejét, arra készteti őket, hogy gondolkodjanak. Jusson csak eszünkbe Saint Exupéry példája a kalappal, illetve az elefántot elnyelő óriáskígyóval! A Jó Pajtás internetes változata egyébként ugyanolyan, mint a nyomtatott, mert nem az itteni diákoknak készítjük. Késleltetve ugyan, de a lap teljes tartalmát feltesszük a világhálóra, méghozzá pdf-ben, hogy a magyar anyukák és apukák a világ bármely részén kinyomtathassák a csemetéjüknek. Egyszóval nem törekszünk arra, hogy a honlapunk más legyen, és nem próbáljuk átirányítani a gyerekeket az internetre, hogy ott olvassák a lapot. Mi azt akarjuk, hogy a papír Mézeskalácsot és Jó Pajtást olvassák. Ezt az akaratot azonban nem lehet sem példányszámban, sem piacban kifejezni.
n A XXI. század gyermekének milyen tartalmat kell a kezébe adni ahhoz, hogy el is olvassa?
— Mi folyamatosan arra törekszünk, hogy háromféle tartalom jelenjen meg a lapban: tájékoztató — hírek, iskolai, helyi történések, amelyeket főleg a diákok írnak meg —, valamint szórakoztató és oktató-nevelő tartalom. Mindenképpen az utóbbit tartjuk a legfontosabbnak, mert ebbe a részbe próbáljuk meg becsempészni mindazt, ami kimaradt a tantervből. Ügyelünk arra, hogy az iskolainál egy kicsit magasabb színvonalat kínáljunk, mert nem árt, ha a gyerek gondolkodik és tanul is, miközben a Jó Pajtást lapozgatja. Az lenne a jó, ha akár észrevétlenül is, de minden szám elolvasásával újabb tudásra tenne szert.
n Hogyan jut el a Jó Pajtás az olvasókhoz?
— Főleg az iskolai terjesztők, a tanárok segítségével. Abban az iskolában, ahol a felnőttek fontosnak tartják a Jó Pajtást, ott a gyerekek is szeretik, használják, akár órán is. Én kielégítőnek tartom a példányszámunkat, habár vannak olyan oktatási intézmények, ahol egyetlen darabot sem rendelnek meg. Sajnos, ront a helyzeten az elvtelen konkurencia is, bizonyos fővárosi kiadók ugyanis gyermeklapnak nevezett kiadványokat jelentetnek meg, amelyek jóval drágábbak, mint a Jó Pajtás, egyes pedagógusok mégis ezeket részesítik előnyben. A nagyobb gond az, hogy ezek lektorálatlan, helyesírásilag is problémás lapok, mi viszont nagyon ügyelünk arra, hogy az írások tartalmilag és nyelvileg egyaránt rendben legyenek.
n Valamikor zajlott az élet a Jó Pajtás körül, a szerkesztőség nagyszabású versenyeket szervezett, a nyerteseket jutalomutakra vitték, gyakran külföldre is. Jelenleg mire jut pénzük?
— Én már a fénykora végén érkeztem a laphoz, de akkor még önálló szerkesztőség voltunk a Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat keretében, 13-14 dolgozóval. Jelenleg elég definiálatlan a státuszunk, de szerencsére még nem vagyunk melléklet. Régen, amikor saját pénzügyi kerete volt a lapnak, és önállóan gazdálkodhatott, a versenyek győzteseit Moszkvába, Kairóba, Hollandiába vitték jutalomkirándulásra. A legnagyobb megmozdulásunk a Jó Pajtás nyelvművelő versenye volt, amely negyven évet ért meg. Két évvel ezelőtt bizonyos módon feltámadt a Szűcs Imre versmondó verseny formájában, amelyet — nem véletlenül — a bánáti Udvarnokon, a költő szülőfalujában szervezünk meg, ahol már magyar iskola sincsen. Tavaly még megvolt a Jó Pajtás sakkversenye, az idén még bizonytalan a sorsa. A legnagyobb gond mégis az, hogy a gyermeklap három állandó munkaviszonyban levő dolgozója közül ketten, Fehér Mária és jómagam, novembertől nyugdíjba megyünk, és még nem tudjuk, mi lesz az utánpótlással. Fiatal külső munkatársaink, bedolgozó szakembereink, tanáraink természetesen vannak, de ők nem szerkesztők. Az anyaországi kitüntetés révén most rivaldafénybe kerültünk, de még nem látom, hogy ez a hirtelen jött népszerűség hogyan segíthetne rajtunk. Mi azt szeretnénk, ha ez a szerkesztési elképzelés fennmaradna, ha a Jó Pajtás a jövőben is ilyen volna, mint most. Egy tarka papírhalmazt, amire ráírják, Jó Pajtás, bármikor ki lehet adni, de nem sokat ér, ha olyan tartalommal telítik meg, amelyet valaki minden kritérium nélkül leszed az internetről. Ja, és hetilapnak kell maradnia, mert a folytonosság meghozza az eredményét. A havi vagy még ritkább megjelenés csak pótcselekmény, mert a gyermek nem szokja meg, mindig újra meg újra emlékeztetni kell arra, hogy létezik egy újság, amely neki készül.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink