Vajdaság területén az első óvoda 1843 augusztusában jött létre Szabadkán. Zenta méltán lehet büszke rá, hogy 1866-ban az akkori vármegyében másodikként nyithatta meg kisdedóvójának kapuit a gyermekek előtt. Mivel ennek éppen 150 éve, a Tisza-parti városban ünnepségre várták a vendégeket a jelenlegi Hófehérke Óvoda dolgozói és kicsinyei.
Az óvoda létrehozásának gondolata Benedek Elek apáté volt, aki már 1864-ben felajánlott 300 forintot erre a célra. Példáját követve több lelkes hazafi is hozzájárult az intézmény megnyitásához, valamint a bizottság elnöke felszólította a lakosságot, hogy nemzeti és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül adakozzon. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetően másfél évszázaddal ezelőtt megnyílhatott az első óvoda Szegfű Ferenc házában — olvashatjuk a jubileumra megjelent alkalmi kiadványban.
Gergely Árpád felvételei
A Művelődési Ház nagytermében egybegyűlteket Kopasz Ildikó igazgatónő köszöntötte, aki elmondta, a Hófehérke Óvoda tíz épületében — természetesen mindegyiknek van saját neve: Szivárvány, Bóbita, Pitypang, Margaréta, Bambi, Cinege stb. — 630 gyermekkel dolgoznak.
Mivel ezeknek az objektumoknak a többsége lassan fél évszázada vagy még korábban készült, szükség van a tetőszerkezetek javítására, a nyílászárók cseréjére, a világítás, a fűtés korszerűsítésére, melyet a községi vezetőség, a tartomány és különféle pályázatok segítségével, ha kis lépésekben is, de igyekszenek elvégezni. Mindezek mellett az önkormányzat továbbra is támogatja a nagycsaládokban a harmadik és a negyedik gyermek ingyenes óvodai ellátását.
A jelenlévőkhöz szólt Ceglédi Rudolf polgármester és Nyilas Mihály tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási, nemzeti kisebbségi — nemzeti közösségi titkár is. A szónokok megállapították, 150 év alatt sokat változott a világ, de abban biztosak lehetünk, hogy minden korosztály megőrzi az óvodai emlékeket. Mert az óvoda olyan hely, ahova jó belépni, ahol jó dolgozni, de ahol a legjobb gyermeknek lenni.
Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke Ács Károly Gyökér és szárny című versének egy részletét idézte: „Bármeddig tart az út akárhány lépés / választ el nehéz céljától az ember / szárnya a gyökér, és gyökere szárny”
— Az ember első hallásra gyökéren egy olyan családi hátteret ért, amelynek biztos értékrendszere van, a szárny pedig a kreativitás megfelelőjeként szerepel. A költői kép azonban többet jelent a családi gyökereknél és az önmegvalósító képességeknél. Én legalábbis olyan gyökeret képzelek el, amely származástól, iskolázottságtól és életminőségtől függetlenül mindenkit képessé tesz a szárnyalásra. Olyan gyökeret és szárnyat, amely mindig hozzáférhető, minden körülmények között rendelkezésre áll, és kizárólag attól a szándéktól függ, hogy valaki rátalál-e, vagy sem, észreveszi-e, vagy sem. Olyan gyökeret és szárnyat, amelyet senki nem vehet el az embertől, mert annak ellenére, hogy nem birtokolható, minden pillanatban élő, oda-vissza ható kapcsolatban lehetünk vele — fejtette ki Hajnal Jenő. Aladji Irena és Laki Matild nyugdíjas óvónők visszaemlékezése után a kicsinyek vették birtokukba a színpadot, és bemutatták mindazt, amit az óvodában tanulnak. A verseken és a prózai szövegeken, valamint a dalokon, táncokon, játékokon kívül nem feledkeztek meg a környezetvédelem fontosságáról sem, melyre nevelőik gondosan felhívják a figyelmüket. Műsorszámaikban bizonyították, valóban díszei a világnak — ahogyan az egyik közösen előadott énekben hallottuk tőlük.
