Kérésemre rögtön a beszélgetés elején letett elém néhányat, egyszerűbbet és bonyolultabbat. Persze hogy a könnyebbik utat választottam, így is jócskán benne jártunk már a mesélésben, mire lebűvöltem a madzagról a fakockát. Micsoda sikerélmény! A másikkal már nem voltam ilyen ügyes, egyszerű, csak gondolkozni kell, a kockát nem bírja rajta átbűvölni, szóval valahogy a madzagot kellene — tanácsolja Gyula. Bevallom, egy idő után feladtam, megkértem beszélgetőtársamat, mutassa meg a megoldást. Aztán kiderült, nem elég szétszedni, össze is kell tudni rakni!

Egyszerű az egész, egy közönséges csomót kell kötni, csak a technikát kell figyelni, itt alatta átbújtatom, átmegyek a túloldalára, vissza itt, és meghúzom a csomót, áthúzom rajta a karikát, és kész! — mutatja a készítője, én meg persze bólogatok, egyszerű, hát hogyne volna az!

Elvira és Gyula

— Mindig is érdekelt, mi hogyan működik. Úgy tíz évvel ezelőtt sikerült kijutnom Bécsbe a karácsonyi vásárra, odaszabadultam egy ördöglakatos-sátorhoz, volt vagy 20 méter széles, elkezdtem az elejénél, eljutottam körülbelül 80 centiig, és utána semmi! Három ördöglakatot föl tudtam törni, össze tudtam rakni, a negyediknél sikerélményem volt, viszont nem tudtam összerakni... — meséli Gyula saját találkozását az ördöglakattal. — Nagyon megfogott, és eldöntöttem, én is megpróbálkozom a készítésükkel, itthoni értékesítésükkel. Jól fogadta a társaság! Igaz, akkor már ismertek más, saját készítésű játékaimról, például a lengőtekéről, labirintusról, a fa ugyanis mindig kemény másodállás volt, nyugtat a fúrás-faragás. Az ördöglakat alkatrészeit, a kockákat, gömböket, pálcikákat, karikákat én készítem, a madzagot vásárolom, mindig tumultus van ott, ahol megjelenek az ördöglakatokkal — és elmesél egy történetet. — A topolyai vásárban történt, hogy egy idősebb házaspár férfi tagja leragadt nálam, a gyerekekkel csavarogtak, látszott az emberen, hogy földműves, azért jött ki, hogy bevásároljon, ami kell a traktorhoz, és ott maradt az ördöglakatok előtt. A gyerekek meg a felesége elmentek, fordultak egyet, visszajöttek, de mikor megyünk már? — Várjatok, még egy kicsit! Izzad az ember, szenved, ezt lehetetlen megoldani! Mikor megmutattam neki, hát ez nem jutott nekem eszembe!, csapott a fejére.

A levendula illata szívekbe zárva (Kézműves boltocska)

Miért van ez? Mert túlbonyolítunk mindent? — nézek rá. Helyesel, és hozzáteszi, azért is, mert a társadalom nem értékeli a befektetett próbálkozást, munkát, így nem kell csodálkozni azon sem, hogy jön a gyerek, és azt mondja, á, én ehhez hülye vagyok! Vagy: ugyan, nem égetem be magamat!

Ennek ellenére az ördöglakatok keresettek: gyerekeknek ajándékba, iskolába foglalkozásra ötösért, tanító néninek, osztályfőnöknek búcsúajándékként (minél bonyolultabbat kérünk!), havernak, barátnak pálinka- vagy borcsomagolásként (kapott ajándékot, és mégsem, nem tudja felbontani az italt, míg meg nem oldja az ördöglakatot), kicsiknek és nagyoknak születésnapra, ünnepekre vagy csak úgy. Darabja 200—800 dinárért vásárolható meg, megrendelhető vagy megvásárolható a vásárokban, ahová Gyula a feleségével közösen jár, hiszen ő is kézműveskedik, mindketten a Rozetta Kézműves Társaság tagjai.

Matatókönyv nagy szeretettel

— Matatókönyveket, -kockákat, filcből szíveket, melyeket az ünnepekre fahéjjal, vaníliával illatosítok, most a levendulának van szezonja, továbbá ujjbábokat, karácsonyra agyagbáránykákat készítek — sorolja Szántó Szilágyi Elvira. — Mivel a férjem hét közben nincs itthon, mert Magyarországon dolgozik, ezzel próbálom elérni, hogy ne gondolkozzak. Saját kis elárusítóhelyet csináltam a közösségi oldalon, Kézműves boltocska néven, jelenleg csak az én dolgaimat találhatják meg benne az érdeklődők, ám azt tervezem, hogy a férjem termékeit is itt hirdetem, értékesítem majd, úgyis én vagyok a „marketingese”.

Fa ördöglakat kötéllel

A házaspárnak három nagy gyereke van, mindhárman Magyarországon élnek párjukkal. Önök nem akartak elmenni itthonról? — adja magát a kérdés.

— Dehogynem, de amikor megláttuk, hogy mennyi pénzért árulnak annyi komfortot, amennyit itthon már elértünk! A másik meg, hogy én itthon a kéményeket meg a tetőt még helyrerázom, és utána már nem kell a házba fektetni, nekünk kettőnknek elég, megfelel. Most kezdjek mindent elölről máshol? Elég volt. Kezdek azon gondolkodni, hogyan érjem el, hogy ebből meg lehessen élni — beszélgetőtársam elmondja, Magyarországon dolgozik, hétvégenként jár haza, a távolság nem nagy, viszont a határátkelés rendkívül idegőrlő. — Vannak esztergált termékeim, kisbútorokat, dísztárgyakat, virágtartókat, tükörkereteket, komplett tükröket is készítek, be is szerelem. Több asztalos- és „fanyűvő” csoportnak is tagja vagyok, látom, hogy hiány van mesteremberekben — nagy munkákra talán még lehet találni, de kisebbekre, bútorjavításokra vagy esetleg az ajtó megfordítására már nem, úgyhogy véleményem szerint tisztességesen meg tudnánk élni itthon.

lIyen egyszerű a megoldás!