Pedig régóta tudhatnánk, hogy semmi sem az, aminek látszik, illetve hogy nem kell meglepődnünk, ha ellentmondásos dolgokat (is) tapasztalhatunk.

Ennek egyik viszonylag friss, egyúttal megdöbbentő bizonyítéka, hogy a francia hentesek szövetsége levélben fordult a kormányhoz. Azért kérnek sürgős segítséget, mert — mint írták — megszaporodtak a hentesüzletekkel szemben elkövetett támadások, melyek mögött militáns vegánok álltak. A vegánok egyébként olyan „szélsőséges” vegetáriánusok, akik nem fogyasztanak semmilyen állati eredetű étket, még tejet, sajtot vagy tojást sem. Az állatok tömeges mészárlása és kizsákmányolása ellen tiltakoznak ezzel. Ha filozófiájuk mélyebb rétegeit próbáljuk megfejteni, hitvallásuk szerint egy szelídebb, békésebb jövő érdekében próbálják saját példájukkal demonstrálni a többségnek, hogy lehet állati eredetű táplálék nélkül élni.

A húsipari dolgozók — az egyszerűség kedvéért: a hentesek — és a vegánok/vegetáriánusok közötti ellentétek régebbre nyúlnak vissza. Franciaországban a hentesek már jó ideje próbálkoznak azzal, hogy a steak, a bacon, a kolbász és más hasonló kifejezéseket márkanévként levédessék, majd utána azokat csak a valóban és 100 százalékban húsból készített ételekre lehessen használni. Tehát, hogy a szójával, burgonyapürével, más természetes és mesterségesen előállított anyagokkal dúsított termékeket ne lehessen így nevezni. A húsipariak egybehangzó véleménye szerint a vegánok valójában a francia nemzet húsevő hagyományát szeretnék felszámolni.

Az idén már többtucatnyi hentesüzletet támadtak meg a militáns vegánok. Kővel betörték, vagy matricákat ragasztottak a kirakatokra, leverték a cégtáblát, stb. A hentesszövetséget vezető Jean-François Guihard szerint már a terrorizmus egy formájával állnak szemben. Mint mondja, a vegánok a francia kultúra egy jelentős szegmensét szeretnék felszámolni azzal, hogy életmódjukat rá akarják erőltetni másokra is. Legutóbb 2016-ban végeztek ezzel kapcsolatos felmérést, és eszerint a francia lakosság 3 százaléka vegetáriánus. Szándékos a megfogalmazás, hogy francia lakosság, hiszen a felmérésből nem derült ki, hogy a megkérdezettek hány százaléka tekinthető olyan francia lakosnak, akinek felmenői több generációig visszavezetve is franciák voltak. Bizonyos szempontból talán lényegtelen, talán kirekesztő vagy nem helyénvaló az ilyen vizsgálódás, viszont a társadalomtudományok szempontjából érdekes következtetéseket is levonhatnánk belőle, minden rossz szándék nélkül. A hentesek közül sokan vannak olyan véleményen, hogy a vegán életmódból a média csinál szenzációt, sokkal nagyobb teret szentelve a témának, mint amilyet annak alapján érdemelne, ahány embert valójában érint. A tények szempontjából talán fontos lehet megemlíteni, hogy korábban már a parlament elé került egy törvényjavaslat, mely hetente kötelezően legalább egy vegetáriánus napot vezetett volna be az iskolai közétkeztetésbe. A törvénytervezetet végül nem szavazták meg a képviselők.

Egy furcsa kapcsolódási pont lehet ebben az egész, lényegében nevetségesnek vagy ártatlannak tűnő történetben, hogy egy radikális vegán aktivista „igazságszolgáltatásnak” nevezte az esetet, amikor egy iszlamista terrorista meggyilkolt egy hentest. Végül, az eset miatt, a vegán aktivistát felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Egy másik érdekes kapcsolódási pont viszont, hogy a militáns vegánok erőszakkal szeretnék demonstrálni az erőszak-ellenességüket. Mindez csak egyfajta igazolása annak, hogy a történelemben, ha az nem is ismétli önmagát, bizonyos „mintázatok” újra és újra felbukkannak.