A fotók Kovácsa

A fotók Kovácsa

A rendkívüli állapot soha vissza nem térő alkalmat teremtett arra, hogy egészen különleges képek készüljenek Szabadkáról. A kijárási tilalom idején Kovács Attila fényképész, a Photo Focus fotóstúdió tulajdonosa nem tette polcra a gépét, inkább alkotott. Olyan rendkívüli képeket készített a városról, a járókelők és a közlekedő autók nélküli utcákat fényképezve, amelyek megismételhetetlenek. Légi felvételei akár képeslapokként is megállnák a helyüket, de címoldalunkon is az ő fotója látható.


Kovács Attila

Hobbija a munkája, és úgy érzi, mintha egyetlen munkanapja sem lett volna életében. A hétköznapi értelemben vett munkát Kovács Attila nem is tekinti munkának, mint mondja, a hobbijának él, és abból keresi meg a kenyerét. A fotózást az általános iskolában kezdte, és még a zsebpénzét is gépekre meg fényképészeti szaklapokra költötte. Még az sem volt akadály számára, ha idegen nyelven íródtak. Állítása szerint szégyenlős kisfiú volt, de amikor a fényképezőgépe mögé bújt, úgy érezte, mintha álarcot öltött volna, és nagyobb lett az önbizalma. A mára már háromgyermekes apa egész életében fotóriporter szeretett volna lenni, így kénytelen volt leküzdeni a szégyenlősséget. Eleinte a Jó Pajtásnak, majd a helyi újságoknak, később pedig már az országos lapoknak és külföldi hírügynökségeknek is küldött képeket. A kijárási tilalom alatt nem a depresszióra fókuszált, hanem mint mondta, képeivel megpróbálta a várost egy érdekesebb szemszögből bemutatni.


Fotók: Kovács Attila

— Néhány évvel ezelőtt már megszületett a gondolat, hogy egy hasonló fotósorozatot készítsek, akkor úgy terveztem, hogy hosszú expozícióval fogom ezt véghez vinni, mert így a járókelők és a forgalom csak elmosódva látszódott volna. Most pedig adta magát a helyzet, megörökíthettem a város szépségét. Volt alkalmam másként szemlélődni, hiszen amikor a nyüzsgő városban nézelődünk, akkor nem látjuk át igazán a dolgokat, és néha nem vesszük észre a szépséget. Megpróbáltam érdekesebb fényeket és árnyékokat találni. Egyébként Szabadka gyönyörű, szerintem Szerbia egyik legszebb városa. Ezt próbáltam bemutatni, a közösségi médián közzé is tettem néhány képet, és rengeteg pozitív visszajelzés érkezett. Mindenki az épületek szépségére reagált, nem tapasztaltam depressziót. Úgy érzem, sikerült az embereket ráébresztenem arra, hogy Szabadka mennyire szép, és talán sikerült úgy bemutatni, ahogy az emberek eddig még nem láthatták. A járványhelyzet miatt a világban rengeteg olyan kép készült, amely az üres utcákra összpontosított, nekem is vannak ilyen fotóim, de inkább az épületek szépségére próbáltam rávilágítani. Sötétedés előtt volt a legjobb fényképezni, ilyenkor már érdekesebbek és erősebbek az árnyékok. Készültek fotók a város legjelentősebb épületeiről, de emellett nagyon sok részletet is megörökítettem, melyet sokan nem is vesznek észre, hiszen általában csak szemmagasságban szemléljük a körülöttünk levő dolgokat. A légi felvételek különösen jól sikerültek, ezeken olyan látkép tárul elénk, amely eddig teljesen ismeretlen volt számunkra. Ilyen az a fotó is, amely a bajai temető meg a mellette levő városrész felett készült, és úgyszólván csak egy vékony vonal választja el az életet a haláltól. Erre a képre rengeteg visszajelzés érkezett, gondolkodásra késztette az embereket. A drónnal nemcsak egyszerű légi felvételeket csináltam, hanem 360 fokos panorámafotókat is. Szabadkáról ilyeneket eddig még nem csináltak. Ezek a panorámafotók 80-100 méteres magasságban készülnek, 25-26 képből állnak össze, a digitális eszközökön szemlélve forgatni lehet őket, és körbenézhetünk. A legtöbb ilyen felvételt sötétedéskor, az utcai lámpák kigyulladása után készítettem, így sokkal hangulatosabbak lettek. Ezt az időszakot a fotósok kék órának nevezik, ez valójában csak 10-15 percig tart. Ebben a rövid periódusban egy-két helyszínt lehet lefotózni, ezért nagy felkészülést igényel. Mindent előre meg kell tervezni, átgondolni, hogy minden oldala mutatós legyen. Az ilyen alkalmak során persze nem csak arra kell figyelni, hogy mit fényképezünk, a drón vezérlése közben az időjárás, a szél erőssége és minden más is nagyon fontos.

Kovács szerint egy jó fényképész megpróbál rámutatni az érdekes dolgokra. Sokan csupán elkattintják a gépet, de a lényeg nem abban van. Mint mondta, be kell menni a történések közepére.

— Amikor a hírügynökségeknek dolgoztam, akkor is mindig az volt a célom, hogy egy eseményt ne öt-hat képpel mutassak be, hanem egyetlenegybe tömörítsek bele mindent. Ma is erre törekszem. Sok lakodalomban fényképezek, de az ilyen eseményekhez is úgy állok hozzá, mintha fotóriporter volnék. Ilyenkor a fotós divatfotós is, modellként kell tekintenie a vőlegényre és a menyasszonyra, emellett dokumentálnia kell az egész napot. Szeretek emberekkel dolgozni, és jó érzés, hogy ezek a képek megmaradnak az utókornak, ezért mindig a legelőnyösebb oldalukról próbálom meg lefotózni az alanyaimat, és rengeteg pozitív visszajelzést kapok a megrendelőimtől, amikor meglátják a végeredményt. Ezek a visszajelzések erőt adnak a további munkához.

A fotósok a rendkívüli helyzet alatt kiélhették a kreativitásukat, de anyagi szemszögből ők is hatalmas visszaesést könyvelhettek el. Elmaradtak a tablófotózások, a lakodalmak, a keresztelők és minden olyan rendezvény, ahol egy fényképész pénzt kereshet. A helyzet normalizálódásával viszont a fotósok is megkezdték a munkát. Vannak olyan osztályok, amelyek most láttak hozzá a tablójuk elkészítéséhez, és június közepétől minden bizonnyal a lakodalmakat is meg lehet majd tartani, ez pedig a vendéglátósoknak is jó hír — mondta Kovács, hozzátéve, hogy mindettől függetlenül pénzügyileg az idén katasztrofális évet fognak zárni a fényképészek.


Még több kép!▼

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadkai Napló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink