Hű, de klassz járgányod van!

Bár két évtizeddel ezelőtt tavaszt váróként robbant be a köztudatba, a huszonegyedik karnevál múlásával, sajnos, az őszt köszönthettük. Dagonyává lett a tarka rét, amelyen május hó utolsó vasárnapján még ünnepet ültek a torontálvásárhelyiek. Afféle pótmajálist, ami a hagyományokhoz híven az idén is a Vásártér vén eperfáinak árnyékában hozta össze az embereket.

Csak gyorsan azzal a képpel, oda ne égjen a pörkölt!

Pontosabban a bográcsremeket alkotni igyekvő öttucatnyi szakácskettőst és a népes szurkolótábort, a nagyutcai bandukolásuk során elpilledt karneválozókat... Egy-egy tánckoreográfia erejéig továbbá a hazai és vendégegyüttesek sorát is, amelyek a helyszínen rögtönzött színpad deszkáinak teherbíró képességét tették próbára. Eljöttek a nagylajosfalviak, a cserépaljaiak, a torontáludvariak, a belgrádi kerékpárosok, az országutak portyázó motoros vándorai, továbbá az a néhány fiákeres, akiket még a rendezvény korábbi szervezője nyert meg e célnak. Elmaradt azonban a publikumot kicsalogató rézfúvósok felvonulása, de az egykoron ugyancsak magától értődő cukorkaeső is! Amit, érdekesmód, inkább az idősebbek hiányoltak, mintsem a jelmezbe öltöztetett kisgyermekek. Persze, ez utóbbiak már életkorukra nézve sem emlékezhettek az ehhez hasonló csalafintaságokra...
Viszont a folytonosságot mégiscsak sikerült megőrizni! A jelmezes részt a helyi Moša Pijade iskola szervezte, a bográcsosversenyt a torontálvásárhelyi helyi közösség, a kulturális műsor összeállításából pedig a József Attila Művelődési Otthon vette ki részét. Az egyébként túlbuzgó Ígéret hó, illetve az elszontyolodni tetsző Napisten havának választóvonalán.