A topolyai Csáki Lajos Általános Iskola fennállásának 100. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi műsoron figyelt fel először a közönség a tizennégy éves lányra, aki diáktársaival egy érdekes tánckoreográfiával lepte meg a nézőket. Légies, finom, gyakorlott mozgásával Radić Diana messzemenően kiemelkedett kortársai közül. Nem véletlenül, hiszen már ötéves kora óta a balettművészet elkötelezettje. Sokan úgy vélik, igazi tehetség, ezért is karolták fel, hogy szakmai pályáját segítsék, egyengessék. Először a Topolyai Múzeum szervezett jótékonysági estet, majd pedig a Művelődési Ház mozitermében lépett fel a fiatal balett-táncos, többek között a szabadkai Raičević balettiskola növendékeinek közreműködésével. A bevételt Diana nyári, várnai (bulgáriai) tanulmányaira szánták, mert amint mentora, Raičević Natalija mondta: ,,Dianának nemzetközi színpadokon a helye. Megérdemelné, hogy eljusson akár a londoni Royal Ballet iskolába is''.
- Köszönjük minden jóindulatú polgár támogatását, mert hozzásegített bennünket céljaink megvalósításához. Köszönet az estek szervezőinek, támogatóinak, mindenekelőtt pedig Dušan Petrović barátunknak, aki kezdeményezte és koordinálta a jótékonysági koncertek megrendezését. Először az volt a vágyunk, hogy Diana eljusson a monacói balettműhelybe, de mivel nemrégiben értesültünk róla, hogy megszüntették az ösztöndíjalapot, melyet erre a célra hoztak létra korábban, és teljes mértékben önköltségessé vált a nyári akadémián való részvétel, anyagiak híján módosítottuk a tervünket. Bulgária lett az úti célunk. Ott kétévente szerveznek balett-világversenyt a tizenöt évesnél idősebb korú tánctehetségek számára. A várnai világverseny helyszínén, a fiatalabb korosztálynak, amelybe Diana is tartozik, kéthetes nyári akadémiát szerveznek. Az ezen való részvételhez segítettek bennünket mindazok, akik eljöttek az előadásokra és anyagi támogatásukkal hozzájárultak költségeink fedezéséhez - nyilatkozta Diana édesanyja, Stuparić Magda, a topolyai Bambi iskoláskor előtti intézmény óvónője, aki egyedülálló családanyaként gondoskodik Dianáról és középiskolás bátyjáról.
Az édesanya volt az is, aki elsőként felfedezte kislánya vonzódását a különféle táncok iránt. Szerencsére a sors úgy hozta, hogy Sanela Milenković újvidéki tánctanár, koreográfus a szikicsi óvodában is kapott megbízást, így Diana ötévesen a szárnyai alá kerülhetett. Gyorsan kiderült, hogy a kislány többre termett annál, semhogy csak egy ritmikus tánckarban hip-hoppal foglalkozzék. Beiratkozott hát a szabadkai Raičević magán-balettiskola előkészítőjébe, később, kilencévesen pedig az első osztályba. Hősiesen vállalta a napi ingázást Topolya és Szabadka között, az anyuka pedig a kitartó kísérő és sofőr szerepét.
- A balett önfegyelmet, kitartást követel, és nemcsak örömöt szerez, hanem igen gyakran testi-lelki fájdalmat is okoz. A tanárnő, Marijana Ognjanovska szigorú és következetes, nemcsak dicsér, hanem dorgál is. Diana helyzetét pedig az is nehezíti, hogy szerbül nem beszél olyan jól, mint a társai, akik ilyen helyzetekben könnyen visszafeleselnek, és megvédik magukat - mesélte Magda, aki nem tagadta: az elmúlt évek során bizony voltak válságos pillanataik, de a barátok biztatása és Diana jó előmenetele mindig új erőt adott neki. Fájlalja, hogy az édesapa - aki Diana csecsemőkorában hagyta el őket, és Magyarországra költözött - a bíróságilag megítélt kötelező tartásdíjon kívül semmivel sem támogatja a gyermekeit, nem is igen találkozik velük. Pedig büszke lehetne a fiára is és a lányára is.
- Az általános iskolában színötös tanuló vagyok, és eddig a balettiskolában is példásan teljesítettem, pedig sokszor megtörténik, hogy fáradtan, elcsigázottan érkezem az órára. Aztán felcsendül a zongora hangja, egyet-kettőt perdülök, és máris mindent elfelejtek. A tánc mindig olyan érzést ad, mintha a föld felett lebegnék. Fellépések előtt természetesen nagyon izgulok, mert a tökéletességre törekszem, de amíg fel nem zúg a taps, sohasem vagyok biztos abban, hogy jól teljesítettem. Jövőre elballagok a Csákiból, és a balettiskolában is diplomázok. Ha sikerül, egy magyarországi középiskolába iratkozom majd Pesten, esetleg Győrött, ahol a gimnáziumi tanulmányok mellett folytathatom a balett-táncot is. De ez még a jövő zenéje. Ki tudja, hogy sikerül-e. Neveztem a Csillag születik tehetségkutató show-ba is, de a második fordulóban kiestem, azt mondta a zsűri, hogy túl fiatal vagyok még. Mi tagadás, eddig csak a balettművészet alapjaival ismerkedtem meg, az igazi, komoly munka még csak ezután következik.
Diana szerénységére vall, hogy eddigi sikereiről is csak félmondatokban beszél: tavaly áprilisban Bjelinán csapatával csoportgyőztesek lettek, de ő páros táncban is aratott. Az újvidéki köztársasági versenyen is a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Belgrádban - ahol a Milanói Scala balettkarának neves koreográfusai tartottak szemináriumot - is felfigyeltek Dianára, s a 70 jelentkező közül bekerült a közé a 25 táncos közé, akinek végül is megtartották a magas szintű szakmai továbbképzést.
Diana az elmúlt években színészképző nyári táborokban is részt vett, mert a társművészetek is érdeklik (a mimika nagy hangsúlyt kap a balettban is). A gesztusokkal való érzelmi kifejezésen még sokat kell csiszolnia, hangsúlyozta, mert most még csak a lépésekre tud koncentrálni egy-egy próba során.
Reméljük, hogy ez a minden szinten forró nyár nem lohasztja le Diana kedvét, és nem töri meg szárnyalását álmai megvalósításában.